A pápai református kávézóban nem is próbálkoztak elviteles értékesítéssel, míg a debreceniben töredékére esett vissza a forgalom, de töretlenül nyitva tartanak. A kecskeméti gyülekezet étterme belevágott a kiszállításba, egy veresegyházi család cukrászdája szintén a házhoz szállítással maradt talpon. A koronavírus-járvány miatt három hónapja nem fogadhatnak vendégeket a kávézók, cukrászdák és éttermek, csak elvitelre szolgálhatnak ki. Megnéztük, mindez hogyan érintette a református vendéglátósokat.
Pápa, Pannonia Reformata Kávézó
Hónapok óta egyetlen kávé sem főtt le a pápai református kávézóban. Zárva tart ugyanis a Pannonia Reformata Múzeum részeként működő kávézó, és november óta a múzeum is. Elvitelre sem tartanak nyitva. – Ez nem büfé, itt a kávézás rituáléjához hozzátartozik a helyben fogyasztás és a hely szelleme – magyarázza Köntös László, a Dunántúli Egyházkerület gyűjteményi igazgatója.
Azonban a zárvatartás sincs ingyen. A szemétszállításért ugyanannyit fizetnek, mintha megtöltenék a kukákat, van rezsiköltség, és hiába nincsenek nyitva, valamennyire fűteniük is kell. A raktárkészletet, amelynek hamarosan lejár a szavatossági ideje, megpróbálják beszerzési áron – első körben a munkatársak körében – árusítani, de ha marad, bárkinek eladják majd. A református kávézót egyébként 2018-ban nyitották, az első teljes üzleti évük a 2019-es volt, ekkor a működési költségeik hetven százalékát ki tudták termelni. Aztán jött 2020. A tavalyi év számairól egészen egyszerűen csak annyit mond Köntös László, hogy „nulla, a tavalyi év lényegében elment, szinte semmi bevételünk nem volt”.
A zárvatartás idejére a kávézó munkatársait a dunántúli gyűjteményekhez tartozó könyvtárba irányították át, hogy ne kelljen őket elbocsátani. Köntös László azt mondja, mivel a gyűjtemények állami támogatását a vírushelyzet nem érintette, meg tudták tartani a dolgozókat. A kávézó munkatársai most egy raktárban dolgoznak, ahol elkezdték több, még a második világháború idején kényszerből összepakolt könyvtári állomány rendszerezését. Találtak már régi fotókat és az 1930-as évekből származó bibliai társasjátékot is. Hogy a baristák meddig dolgoznak majd a könyvtári állomány rendszerezésén, nem tudni. Köntös László azt mondja, megérti a vendéglátósok helyzetét, de tart tőle, hogy még nem lenne jó ötlet a nyitás a vendéglátásban. Jobb időben majd, limitált létszámmal, a terasz megnyitására lát reális esélyt, persze csak ha a jogszabályok engedik. Így lenne értelme a nyitásnak – teszi hozzá. Kérdésünkre elmondja, neki is hiányzik, hogy beüljön a múzeum szerves részét képező kávézó középkori falai közé. Persze nemcsak a koffein hiányzik neki, hanem, ahogy fogalmaz: „az épületegyütteshez tartozó, Pápa kulturális rangjához méltó miliő”. Ha már együtt kávézni most nem tudunk is, legalább arra megkérjük, árulja el, hogyan issza a kávét. – A tömény, olaszos, rövid presszókávét szeretem, minden nélkül – feleli Köntös László.
Debrecen, Karakter 1517 Könyvesbolt és Kávézó
Két fekete – ennyi volt a második hullám alatt a napi negatív rekord a Karakter 1517 debreceni kávézóban. Aznap csak egy törzsvendég és egy nagytemplomi lelkész jött be elviteles kávéért, pedig a járvány előtt minden délután teltházuk volt, munkamegbeszélések, baráti találkozások, korrepetálások zajlottak párhuzamosan egymás mellett – idézi fel Püski Gábor, a Karakter 1517 Könyvesbolt és Kávézó üzletvezetője.
A Debrecen-Nagytemplomi Református Egyházközség vendéglátóhelyén most minden asztal üres. A kávézó alapjáraton üzemel: nem árulnak szendvicseket, süteményeket, csak kávét, teát és forró csokoládét. – Az a maximum, hogy valaki a bolt előtt issza meg az elviteles kávéját, így jelezve, hogy ragaszkodik a helyhez. Az viszont most kihúz bennünket a válságból, hogy bár a járvány első hulláma alatt kevesebb könyvet vásároltak az emberek, ez – főleg decemberben – megváltozott.
Így tehát 2020 decemberében még az egy évvel korábbi, válságmentes tél bevételét is túlszárnyalták. A mostani vendégstopról Püski Gábor úgy vélekedik, az a feladatuk, hogy ezt most átvészeljék. A szabályok heteken belüli lazításának esélyét firtató kérdésre azt mondja, nem az ő feladata dönteni, hanem a járványügyi szakembereké. – Emberéletekről van szó. A gyors lazítás eredménye lehet, hogy újra felfut a járvány. Aki ezt nem látja, az önző, csak saját magára gondol.
A terasz megnyitását az időjárás miatt egyébként sem tartja még jó ötletnek, sem valódi segítségnek. – Áprilistól azonban jó lenne, ha legalább a szabadban nyitva lehetnénk, hiszen lenne hol, tudnánk fogadni a vendégeket akár tíz asztalon is – teszi hozzá. A higiéniai követelményektől nem tart az üzletvezető, azt mondja, egy rendes vendéglátóhelyen eddig is sűrűn mostak kezet az alkalmazottak, és gyakran fertőtlenítették az asztalokat.
A nyitásig a kávézói feladatok helyett tehát a könyvek értékesítésére fordítanak nagyobb hangsúlyt. Az állami bértámogatási rendszert egy hónapra vették igénybe, túl sok papírmunkával járt, ráadásul kevesebbet kerestek vele a dolgozóik, így végül eldöntötték, hogy tovább nem kérik a támogatást. Püski Gábor szerint életszerűbb, gyorsabb és nagyobb segítség lett volna, ha a vendéglátásban dolgozók járulékát csökkenti az állam, így azonnali segítséget adva a munkáltatóknak.
Kecskemét, Konviktus étterem
Át kellett rendezni az éttermeket, hogy tartható legyen a távolság az asztalok között, meg kellett szüntetni a közös tálas felszolgálást, és a konyhások plexifal mögül adhatják ki az ebédet – sorolja a koronavírus-járvány miatti változtatásokat Virág Gabriella, a Kecskeméti Református Egyházközség gazdasági igazgatója.
A gyülekezet éttermében, amelyet – a régi latin kifejezést megtartva – Konviktusnak hívnak, naponta kétezer adag ebédet főznek. Ennek nagy része a gimnázium és az általános iskola tanulóinak készül, de főznek az óvodásaiknak, a gyülekezet idősotthonaiban élőknek, szociális étkeztetésben részesülőknek, sőt bárkinek, aki tőlük rendel ebédet.
A járvány első hulláma szinte teljesen lebénította őket. Csak egy szám: 2020. március 13-án, pénteken még csaknem ezerötszáz gyereknek főztek, néhány nappal később már csak tíznek – ennyien voltak az iskolai ügyeletben. – Ez három hónap teljes bevételkiesést hozott – mondja a gazdasági igazgató. Ekkor elkezdték a házhoz szállítást, sikerült vendégkört kiépíteni, ám ez közel sem pótolta a gyermekek ebéddíjának kiesését. Az átlagos, csaknem huszonhétezer adag helyett áprilisban alig kilencezer adag ételt főztek, azaz kétharmaddal kevesebbet.
A drámai csökkenés a munkatársakat is érintette: korábban harmincegyen dolgoztak a Konviktus konyháján, közülük nyolc munkatársat más munkakörbe helyeztek át, ketten fizetés nélküli szabadságra mentek, négy embernek pedig meg kellett szüntetni a munkaviszonyát – mondja Virág Gabriella. November óta a gimnáziumi távoktatás miatt újra kevesebbet kell főzniük, most a korábban átlagos adagszám kilencven százalékát készítik, huszonhárman dolgoznak a Konviktusban, igaz, a második hullám már nem rázta meg őket, mert most „a fenntartó Kecskeméti Református Egyházközség vállalta a munkatársi kör megtartását és a többletkiadások finanszírozását”. Az állami bértámogatást nem tudták igénybe venni, mert a gyülekezet tartja fenn az éttermet, amelynek értelemszerűen nem a vendéglátás a fő profilja, viszont ez a támogatás igénylésének előfeltétele. A Kecskeméti Református Egyházközség a diákétkeztetésben tapasztalt bevételkiesés miatt egyébként az Emberi Erőforrások Minisztériumához fordult, hogy egyfelől felhívják a figyelmet erre a nem egyedi problémájukra, másfelől segítséget is kérjenek. Lapzártánkig még nem kaptak választ.
– Továbbra is jelentős gondot okoz a rendezvénytilalom – mondja Virág Gabriella. A Konviktus ugyanis a pandémia előtt a gyülekezet programjain túl lakodalmakra, családi eseményekre, városi rendezvényekre is főzött, vagy akár helyet is adott a rendezvénynek.
Végül a hangulat kerül szóba: a gazdasági igazgató azt mondja, sajnos a járvány hónapjai egyre inkább negatívan befolyásolják mind a munkatársak, mind a gyerekek közérzetét. – Szükségszerűek az óvintézkedések, de az elkülönítettség kihat mindenki hangulatára, kedvére, még a munkához való hozzáállásukra is. Ezt látva a Kecskeméti Református Egyházközség minden anyagi és erkölcsi elismerést igyekszik megadni dolgozóinak, megköszönve ezzel a nehéz időkben is tanúsított helytállásukat – hangsúlyozza a gazdasági igazgató.
Gödöllő–Veresegyház, Sulyán Cukrászda
– Hagyományos családi vállalkozás a miénk, a szüleim 1980-ban alapították a cukrászdánkat, és negyven év alatt sohasem tapasztaltak visszaesést a forgalomban – meséli Sulyán Pál, az egyik tulajdonos, üzletvezető. Kiszámíthatóan, stabilan növekedtek 2020-ig, hiszen mára Gödöllőn és Veresegyházon is van üzletük, utóbbi helyen fagylaltozójuk is. Harmincöt embernek adnak munkát az állandó és beugró kollégákat is számolva.
Habár március közepén egy hónapra bezárták a cukrászdát, a termelés a szigorú higiéniás szabályok betartása mellett folytatódhatott tovább, mivel az első hullám alatt a már néhány éve meglévő webáruház és online rendelési rendszer segítségével negyvenkilométeres körzetben hűtőautóval házhoz szállították a megrendelt termékeket: például sós és édes aprósüteményeket, tortákat és különleges kalácsokat. – Ugyan ebben az időszakban a felére esett vissza a forgalom, a rosszból ki tudtuk hozni a jót, gyorsan alkalmazkodtunk a veszélyhelyzethez.
Nyáron visszatérhetett az élet a cukrászdákba, megjöttek a törzsvendégek, csöröghettek a kanalak, hallatszott a beszélgetések halk moraja – aztán novembertől újra csak a személyes átvétel maradt, illetve a webáruház, ahol futárszolgálattal küldik ki immár az egész országba a termékeiket. Az ügyvezető azt mondja, ennek köszönhetően év végére sikerült elérniük a tavalyi bevételük háromnegyedét.
A járvány miatti válságban első pillanattól alapvetésük volt, hogy egyetlen munkatársukat sem küldik el, mindenki megkapta a teljes fizetését a legnehezebb időszakban is. Igénybe vették az állami bértámogatást, igaz, a segítségből február elejéig csak az első részletet kapták meg, így Sulyán Pál időszerűnek tartja, hogy a kormányzat gyorsít a kifizetéseken. Hozzáteszi: szerinte a járulékcsökkentés még gyorsabb és hatékonyabb segítség lett volna a szektornak. Az üzletvezető az esetleges járványügyi lazításokkal nem ért egyet. – A legfontosabb az egészség, amíg nincs elég oltóanyag, nem szabad lazítani.
A Magyarországi Református Egyház tavaly a Sulyán cukrászdától rendelte meg az Áldás, békesség! fantázianevű szaloncukrot, amelyet ajándékként adtak advent idején a zsinati tagoknak és a zsinati hivatali dolgozóknak. – Megtiszteltetés volt számunkra, hogy mi gyárthattuk a szaloncukrokat a református egyház számára, hiszen habár többgenerációs evangélikus család vagyunk, a feleségem református, és a gyermekeinket is református hit szerint neveljük – mondja Sulyán Pál, és hozzáteszi, az egyházi megrendelés nem egy volt a sok közül, különleges időszak lett számukra az elkészítés ideje: mintha a saját családjuknak gyártották volna az édességeket. Az Áldás, békesség! feliratú díszdobozba végül sós-tökmagos fehér csokoládés trüffel, karamellás mandulás trüffel és cukormentes étcsokoládés szaloncukrok kerültek. A karácsonyi édességeket egyébként tíz éve kezdték el készíteni, először csak maguknak. – Az első évben csak néhányféle volt, kézzel mártottuk őket a csokoládéba, egyesével csomagoltuk – emlékszik vissza a cukrász. Végül annyira jól sikerült, hogy belevágtak a webáruházas értékesítésbe is. – Minőségi szaloncukrot készítünk, a létező legjobb alapanyagokat használjuk, sok újdonsággal készülünk évről évre – mondja az üzletvezető.
Az Év Szaloncukra versenyen 2020-ban a cukormentes kategóriában első díjat nyertek a mandulás-diós-aszalt szilvás étcsokoládés termékükkel, amely édesítőszert sem tartalmazott. A kézműves kategóriában pedig harmadik helyet értek el – az Áldás, békesség! válogatásba is bekerülő – sós-tökmagos fehér csokoládés trüffel szaloncukorral.