Kétkerekű kirándulások egyházi részvétellel

Az elmúlt években egyre nagyobb figyelmet és ezzel együtt pénzügyi forrást kapott a kerékpáros turizmus, illetve az azt segítő infrastrukturális fejlesztések. Néhány év alatt ezer kilométernyi új kerékpárút készült el Magyarországon, köztük a Budapestet és a Balatont összekötő, Buba névre keresztelt, illetve szintén ezer kilométernyi kerékpáros túraútvonalat jelöltek ki. A biciklizés nem csak társadalmilag, gazdaságilag és a környezetvédelem szempontjából előnyös tevékenység, jótékony élettani hatása is vitathatatlan.

A kerékpáros turizmus támogatása fontos a kormányzatnak is: az aktív Magyarországért felelős államtitkár felkérésére az Aktív- és Ökoturisztikai Fejlesztési Központ 2030-ig szóló Nemzeti kerékpáros stratégiát készített, amely közel 250 milliárd forintnyi becsült költségű fejlesztést is tartalmaz. Az elképzelés nagyívű, hét év alatt az országos turisztikai biciklis úthálózat meghaladná a tizenötezer kilométert, ennek mentén a kerékpárosokat magas színvonalon kiszolgáló turisztikai térségek jönnének létre.

A kerékpáros turizmus fejlesztéséből és kiszolgálásából nemcsak civil szervezetek, profitorientált vállalkozások vehetik ki a részüket, hanem egyházközeli szervezetek vagy akár egyházközségek is. Utóbbira remek példákat találni Északkelet-Magyarországon, ahol több református gyülekezet is él a lehetőséggel.

A Nyírbátori Református Egyházközség monumentális gótikus templomát és a mellette álló zsindelyes fa haranglábat sokan ismerhetik, egyike a város látnivalóinak, évente turisták ezrei keresik fel és csodálják meg. Ottjártunkkor épp festett arcú gyermekek zsivajától hangos a templom előtti tér, a magyar kiáltások közé angol szavak is vegyülnek.

– Exodus tábort tartunk a gyülekezet gyermekeinek és ifjúságának, amelyen északír keresztyén fiatalok egy csoportja is részt vesz – magyarázza Fazakas Ferenc Sándor. Az egyházközség lelkipásztorával a gyülekezet tulajdonában lévő és fenntartásában működő Forrás Kávézó egyik asztalánál ülünk le beszélgetni. – Ez az épület a mellette állóval együtt eredetileg ikerparókiának épült. Ez a földszinti rész, felettünk tetőtér-beépítés, alattunk két garázs található – mutat körbe. Az előttük itt szolgáló lelkészházaspár összenyitotta a két lakást, hogy elférjenek kilenc gyermekükkel.

A lakás állapota leromlott, a gyülekezet a felújításkor először parókia és lelkészi hivatal együttesében gondolkodott. Pályáztak volna forrásra, de 2017 környékén nem találtak olyan kiírást, amely segítségükre lett volna, így önerőből álltak neki: nyílászárókat cseréltek, tetőt újítottak. Ekkor ismerkedett össze Fazakas Ferenc Sándor Deák Attilával, aki főállásban a Tiszántúli Református Egyházkerület fejlesztési csoportjának vezetője, emellett elnökségi tagja a Magyar Kerékpáros Turisztikai Szövetségnek, a Középkori Templomok Útja Egyesületnek pedig a titkára. – Az ő tanácsára, részben feladva addigi terveinket, parókia és hivatal helyett kerékpáros túraközpont kialakítására szóló tervvel indultunk el az egyházkerület turisztikai fejlesztésre kiírt pályázatán.

– Az a lehetőség ugyanis kifejezetten kerékpáros túraközpontok kialakítására vonatkozott. Így lett fűtésünk, villanyhálózatunk, átalakultak és megújultak a belső terek, mosdók, kint pedig kerékpártárolót építettünk, hogy a két keréken érkező ne csak jegyet tudjon venni a templomi idegenvezetéshez, hanem le tudja tenni a biciklit, el tudjon menni mosdóba, megtölthesse a kulacsát is. A vendéglátóhely-funkciót – azaz a kávézót – menet közben álmodta hozzá a gyülekezet – emlékezik vissza a lelkész.

Az egyházkerületi forrásból végül elkészült a kerékpárosközpont és megnyitott a kávézó, a tetőtér viszont továbbra is kihasználatlanul állt. Hogy legyen egy kis kuckójuk az ifiseknek, az egyik emeleti szobát elkezdték kialakítani számukra, de félbemaradt, mert a gyülekezetet újra megkereste Deák Attila, aki felajánlotta, hogy a Középkori Templomok Útja Egyesülettel együttműködve szálláshelyet alakíthatnának ki az emeleti részen. – Ha az első javaslatot elutasítottuk volna, nem vehettünk volna részt a második pályázaton – mutat rá Fazakas Ferenc Sándor. A fejlesztés második ütemében felhasznált forrásból készültek el a vizesblokkok, kaptak burkolatot és berendezést a tetőtér helyiségei, és ebből épült meg a kávézó előtti terasz is. A négyszobás, húsz férőhelyes vendégház végül a tavalyi szezon vége felé nyitott meg és fogadta első vendégeit. Bár a Forrás Kávézó és Vendégház szobái bárki által foglalhatók az interneten, a cél nem feltétlenül a profit. – Inkább egyházi berkeken belül, gyülekezeti célra szeretnénk hasznosítani. Tavasszal például a debreceni refiből töltött nálunk egy hétvégét egy csoport. De érkeztek hozzánk már világi vendégek Budapestről vagy éppen a Dunántúlról is – sorolja a lelkipásztor.

A gyülekezet egy év után lassan kezdi a sajátjának érezni a kávézót és a vendégházat. Lelkészük szerint egyre jellemzőbb, hogy istentisztelet után beülnek egy kávéra vagy limonádéra, vagy itt beszélgetnek a fiatal családosok.

S miért jó, hogy a templomkertben áll egy gyülekezeti vendégház? – Mert a gyülekezet méltóképpen tudja fogadni a vendégeit – mondja tömören Fazakas Ferenc Sándor. Példaként az éppen itt vendégeskedő északír fiatalokat hozza fel, akik egy héten keresztül élvezhetik a bátori vendégszeretetet. Őket pár éve még a gyülekezet régi iskolaépületében, matracokon tudták csak elszállásolni. – Méltatlan volt – teszi hozzá. A Forrás kávéház amúgy zárás után sokszor ad helyet gyülekezeti alkalmaknak is: presbiteri Alfa-kurzusnak, bibliaóráknak, ifióráknak.

Miközben beszélgetünk, megérkezik Mohácsiné Átyim Hajnalka, a gyülekezet tagja, akit a kávézó vezetésének feladatával bízott meg a lelkipásztor, később pedig a vendégház üzemeltetésével is. Ő határozott elképzeléseit követve berendezte a kávézót, majd a vendégház szobáit. Elmondása szerint a végeredménnyel eddig minden vendég elégedett volt. Úgy látja, a komplexum kis missziós terület, mert a kávézóban, ahol „Áldás, békesség!”-gel köszönnek a vendégeknek, nemcsak igés bögréket, tollakat és könyvjelzőket vásárolhatnak a betérők, hanem válogathatnak a Kálvin és a Halleluja Kiadó termékei közül is, a vendégházban pedig csokoládé helyett igés kártyákat helyeznek a párnára.

Utunk a román határ mellett fekvő, Árpád-kori református templomáról ismert Csengersimára vezet, ahol a nyírbátori szálláshellyel együtt júniusban adták át a kerékpárosközpontot, amelyet a korábbi ifjúsági szállásból alakított ki a gyülekezet. Gaál Józsefné Mónika és Nagyné Berg Szilvia éppen friss virágot visz az úrasztalára, onnan együtt sétálunk át a gyülekezeti ház mellett álló egykori iskolaépülethez, amely ma már vendégházként működik. Hasonlóan modern megjelenésű, mint a nyírbátori, a fő különbség, hogy két kis apartmant is rejt az épület.

– Kilenc éve építettük az Élet Vize Református Ifjúsági Szállásunkat. Más típusú szálláshely volt két nagy szobával, emeletes ágyakkal és rossz kihasználtsággal – kezd bele a történetébe Nagyné Szücs Andrea. A lelkipásztor elmondja, hogy 2022-ben kereste meg a gyülekezetet a Középkori Templomok Útja Egyesület, hogy a helyet kedvezőbb elrendezésű, modern kerékpárosközponttá alakítsák át a közreműködésükkel. – A júniusi hivatalos átadó egybeesett az első felső-Tisza-vidéki kerékpáros vándortábor bicikliscsoportjának érkezésével, azóta további huszonegy bringatáboros csapat és közel négyszáznegyven túrázó szállt meg Csengersimán, amely a Magyar Kerékpáros Turisztikai Szövetség hétnapos felső-Tisza-vidéki vándortáborának második napi állomása lett – újságolja a lelkész. Az Élet Vize Apartmanházba már az interneten keresztül is lehet szállást foglalni, augusztus második hetétől ezt bárki megteheti.

Csengersima hétszáz lelkes falu, egyetlen látványossága a XIII. században épült templom, amelyet a turisták – nem csak biciklivel – eddig is gyakran felkerestek. A gyülekezeti ifjúsági szálláson lakó fiatalok nyaranta egy kis életet hoznak a településre, a biciklisközponttá váló, apartmant is kínáló szálláshely talán további látogatókat vonz majd.

A szolgáltatásbővüléssel nem keletkezett több feladat, állítja Nagyné Berg Szilvia, aki az ifjúsági szállás indulása óta felel a tisztaságért. – Annak örülünk, amikor vendégek vannak, mert akkor legalább élet van. Egyre többen megismerik a falut, a templomunkat, ezt a kis híres ékszerdobozt. Nagyon jó, hogy ez így kialakult – osztja meg velünk véleményét.

Bár a csengersimai gyülekezetnek több mint száz fenntartója van, a lelkipásztor szerint a járulékaik magukban nem fedezik az egyházközség kiadásait, a szálláshelyből befolyt profittal együtt viszont már önfenntartóvá válhat a közösség. – Azért is vágtunk bele, hogy ne az a kis gyülekezet legyünk, amelyik mindig kuncsorog. Az, hogy fenn tudjuk tartani magunkat, ad egyfajta tartást és erőt. Nekem lelkipásztorként is, hogy nem kell mindig máshoz menni, ha szükségünk van valamire – vallja be Nagyné Szücs Andrea.

Deák Attila szerint a Balaton után a Felső-Tisza-vidék rendelkezik az ország legkomolyabb kerékpáros infrastruktúrájával: a gyakori árvizek miatt a gátak magasak, aszfaltozottak, ideális körülményeket nyújtanak a tekeréshez. Jó a településszerkezet is, sűrűn követik egymást az apró falvak, és nincsenek hegymenetek. Mivel ő is a vidék szülöttje, és gyermekkora óta rajong a kerékpározásért, szívügyének érezte, hogy mindent megtegyen a régió turisztikai fejlesztéséért.

Ezt már akkor elkezdte, amikor még a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Fejlesztési Ügynökségnél dolgozott, ahol a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat és a Tiszántúli Református Egyházkerület együttműködésével nyolc év alatt hatvannégy középkori eredetű, zömmel református templomot fűztek fel egy tematikus útvonalra. Ekkor jött létre a Középkori templomok útja című program és alakult meg a Középkori Templomok Útja Egyesület is.

A biciklis túrák szervezése már évekkel ezelőtt elkezdődött, de akkor kapott igazán nagy lendületet, amikor a járvány idején elindult a kerékpáros túraútvonalak kijelölése és kitáblázása, a Felső-Tisza környékén például háromszázötven kilométernyit jelöltek ki. – Most már nem a templomtornyok alapján kell tájékozódni – mondja Deák Attila.

Már csak a szolgáltatási rendszert kellett fejleszteni, ehhez a Gazdaságfejlesztési és innovációs operatív program aktívturisztika-fejlesztési pályázatán indult el a Magyar Kerékpáros Turisztikai Szövetség vezette konzorcium, amelynek több önkormányzat mellett a Tiszántúli Református Egyházkerület is tagja volt. Az elnyert pályázati forrásból tíz-tizenkét kerékpárosközpontot alakítottak ki, köztük a nyírbátorit.

– Az egyháznak azért előnyös az aktív turizmus támogatása, mert ezek a kerékpáros útvonalak összekötik a térség középkori református templomait, amelyekbe a túrázó így szinte beleütközik. Valamint azért is, mert több református szálláshely is van a régióban: Beregdarócon, Tivadarban, Lónyán – és most már Nyírbátorban és Csengersimán is. Magyarul az egyház is érdekelt abban, hogy minél több vendéget tudjunk a környékre hozni és itt tartani. Komplett csomagot tudunk ajánlani a túrázóknak szálláshellyel, túraútvonallal, látnivalókkal.

Deák Attila szerint adná magát a lehetőség, hogy a 32-es kerékpáros túraútvonal, amely a magyar reformáció két meghatározó térségét, Debrecent és a Felső-Tisza-vidéket köti össze, és a reformáció kulturális, szellemi örökségének legjavát mutatja be, református kerékpáros zarándokútvonallá váljon.

– Meg is van a református közösségekben az igény az efféle útra, még ha nem is úgy, mint a katolikus testvéreknél, ahol évszázados hagyománya van a zarándoklatnak, amelynek spirituális és közösségépítő ereje vitathatatlan. A kérdés az, hogyan tudnánk ötvözni a lelki gyakorlatokat, az elcsendesedést az aktív turizmussal. Mindenesetre országos szinten is egyedi kezdeményezés lenne, és megkoronázná összes eddigi erőfeszítésünket.