Ki az úr a házban? – nők a Biblián keresztül

„A teremtéstörténetből tudjuk, hogy Isten egymásért teremtette a férfit és a nőt, az adás és elfogadás törvényszerűségében. Teremtettségük okán egyenértékűek, együtt Isten képmásai, de különböző módon” – fogalmazott az újságnak adott interjúban Vladár Gábor, aki rávilágított, hogy már az Ószövetségben találkozunk markáns női személyiségekkel, az Újszövetség pedig csak tovább gazdagítja ezt a képet. A Bibliában az első könnyeket Hágár hullatja (1Móz 21,16), bátorságban Eszter felülmúlhatatlan (Eszt 4,16), az Énekek énekének menyasszonya szerelmének méltó párja. Míkal a helyesen értelmezett házassági hűség mintája férje, Dávid mentésekor (1Sám 19), Ruth pedig ékes bizonyítéka annak, hogy külföldi asszony is lehet mintakép, ha megtartja a szövetségi hűséget.

Az Ószövetség a férfi próféták mellett prófétanőkről is beszél: Mirjám mellett említi még Debórát, Jósiás király korából Huldát, valamint Ezsdrás és Nehémiás idejéből Nóadját. – Az ószövetségi prófétanők valódi prófétai személyiségekként tevékenykedtek, és erőteljesen beavatkoztak népük történetébe. Mirjámnak sajátos kapcsolata volt az énekléssel, de talán nem is annyira a prófétai tisztsége, mint inkább a Nílus vizére kitett kistestvér melletti huszonnégy órás szolgálata lehet példa ma számunkra. Isten munkamódszere mindig ez: ami fontos, azt ránk bízza, mi pedig felelősek vagyunk érte. Bárki vagyok, bármivé lettem, azt mindig másoknak is köszönhetem – mondta a soproni lelkipásztor, majd kiemelte: az anyaszentegyházban mindenkinek megadatik az a terület, ahol a kapott talentumaival Isten dicsőségére végezheti a munkáját.

Vladár Gábor a Magyarországi Református Egyház hetilapjának kifejtette, hogy az utóbbi négyezer évben mind a közel-keleti, mind az európai népek körében úgynevezett patriarchális társadalmi rend volt. A történeti demográfiai becslések szerint az ókorban az asszonyok átlagéletkora harminc, a férfiaké negyven év volt, az asszonyok ezért is töltötték életük jó részét gyermekszüléssel, a gyermekek felnevelésével, az idősek, a betegek ápolásával, a folyamatos ház körüli munkával, míg a felnőtt férfiak területe a közélet volt. Az újszövetségi korban már olyan családi vállalkozásokról is hallunk, amelyeknek az élén talpraesett asszonyok álltak. Még az is előfordul némely felsorolásban, hogy a társadalmi konvenciót megtörve az arra méltó asszonyokat a férjük előtt említik. A pápai teológia professzora szerint a Szentírás olvasásakor mindig meg kell különböztetnünk a patriarchális jellegű beszédmódot, a „héjat” a „magtól”, Isten élő beszédétől. A társadalmi képletek változhatnak, és változnak is, ami viszont maradandó és számunkra kötelező, az az élő Isten hozzánk szóló szava. Az Újszövetségben található úgynevezett „keresztyén házirendek” (Kol 3,18–4,1; Ef 5,21–6,9 stb.) sem az egyes társadalmi képleteket konzerválják, hanem arra tanítanak, miként kell a Krisztus szeretetét megélni az adott társadalmi közegben.

A lelkipásztor kitért arra is, hogy Jézus kora zsidóságának társadalmi valóságában élve képviselte Istennek azt a csodálatos gondolatát, hogy az ember férfiként és nőként létezik, férfi és nő egyenértékűsége pedig teremtésbeli adottság.

– Meghamisítanánk Jézus és Pál apostol tanítását, ha idealizáló módon azt gondolnánk, hogy a korabeli patriarchális társadalom ellenében szociális forradalmárként meghirdették a nők egyenjogúságát. Jézus és nyomában Pál apostol is azt hirdette, hogy a földi, társadalmi különbözőségek megmaradnak ugyan, de ezek az üdvösség szempontjából lényegtelenek. Tehát amikor az apostol azt írja, hogy Krisztusban „nincs férfi, sem nő”, akkor nem egyenjogúságot hirdet, hanem azt: sem az asszonyok, sem a férfiak nincsenek kizárva a Krisztus által hozott üdvösségből (Gal 3,26–28). Ugyanez érvényes a másik páli idézetre: „...a férfi feje a feleségnek...” Ez tényleg olvasható az efézusi levélben (Ef 5,23). Nem nagyon szeretjük hallani, mert ma a nők különböző hivatásokban dolgoznak, pénzt keresnek, sokszor a férfiak főnökei, és gazdaságilag függetlenek. De ennek a szakasznak van kezdete: „engedelmeskedjetek egymásnak Krisztus félelmében”; és folytatása: „Férfiak! Úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat...” Vagyis a férfi mintaképe Krisztus, és az ő egyházában fontos, miként bánunk a hatalommal. Ezzel pedig a helyére kerül az a kérdés, hogy „ki az úr a házban”.