A konzervatív–progresszív tengely, amely a közbeszédben meghatározóvá vált, nem alkalmas arra, hogy az egyház önazonosságát és döntéseit kijelölje. Ez a keret a modern politikai gondolkodás nyelve, nem a teológiáé – jelentette ki Füsti-Molnár Szilveszter Szárszón, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának ülésén. A Sárospataki Református Hittudományi Egyetem főiskolai tanára Kihez igazodik ma a Magyar Református Egyház? – Hitvallás és normativitás a konzervativizmus–progresszió kísértésében címmel tartott teológiai előadást.
Füsti-Molnár Szilveszter szerint az egyház valódi tájékozódási pontja a confessio – a Krisztushoz kötött hitvallás, amely mérce, tükör és számadás egyszerre. Gondolatmenete három pillérre épült. Az első az alkalmazkodás és az engedelmesség megkülönböztetése. Az egyház mindig alkalmazkodott a történelmi helyzetekhez, de az alkalmazkodás szerinte csak addig marad az engedelmesség rendjén belül, amíg Krisztus evangéliumához kötött. A második a normaképzés rendjének kérdése: a református teológia alaptétele szerint a Szentírás magyarázata megelőzi a közösségi megállapodást. A diagnózis szerint ez a sorrend napjainkban sok egyházi folyamatban megfordult. A harmadik pillér a magyar református egyház belső helyzete volt. Füsti-Molnár Szilveszter a bizalomvesztés tényét, a teológiai megkülönböztetés háttérbe szorulását és az egyházpolitikai logika térnyerését nevezte meg, hangsúlyozva, hogy mindez nem személyek, hanem működési minták kérdése. Az előadás a március 25-i dátumhoz – az óegyházi hagyomány szerint Jézus fogantatásának ünnepéhez – kapcsolta a megtestesülés és a passió teológiai ívét. Az Ige belép a történelembe, rábízza magát a törékeny emberi valóságra, és vállalja ennek következményeit. Ebben az összefüggésben hangzott el, hogy „erre a Zsinatra minden terhet meghaladó méltóság van bízva” – a testület feladata, hogy együtt tegye fel a kérdést: az Ige meghallása megelőzi-e a döntéseket.
Az előadó az imádság éve keretét is a gondolatmenet részévé tette: – Az imádság rendje ugyanaz, mint a confessio rendje: előbb elcsendesedünk, aztán szólunk – hívta fel a figyelmet.