Kivinni az evangéliumot a kulturális térbe

Egy magazin, amelynek semmi köze a valláshoz, februári számában négy oldalt szentelt egy keresztyén üzletember bemutatásának, aki nem szégyellt hitéről is vallani a lapban.

A Forbes-interjú apropója, hogy Kovács Levente, a Magyar Bankszövetség vállaltan keresztyén főtitkára díjat nyert a magazin szerkesztőségétől adományozó kedvéért, idevágó sikeres projektjeiért. Utóbbiak közül országos híre lett az Evangélium 21 – Te mondád című kortárs gyűjteménynek, amely tizenkét élvonalbeli képzőművész alkotásait foglalja magában. A gyűjtemény darabjairól, illetve installációkba rendezett egységeiről felsőfokon beszél a szakma. A kollekciót a debreceni Modem Modern és Kortárs Művészeti Központban másfél éve hétezren nézték meg, ami kortárs kiállítások viszonylatában egyedülálló volt a cívisvárosban.

A „kálvinista Róma” után éppen mostantól – március 9. és május 12. között – lesz látható a nevezetes, bibliai Igék ihlette anyag a Római Magyar Akadémián. De vajon miért utaztatja egy református üzletember a keresztyén gyűjteményét külföldre, ráadásul a Vatikánba?

Kovács Levente először is felhívja a figyelmünket arra, hogy Novák Katalin köztársasági elnök nemrég meghívta Ferenc pápát hazánkba. Épp a napokban vált véglegessé, hogy a katolikus egyházi vezető április végére be is ütemezte Budapestre látogatását. – Akár előkésztésnek is felfogható a kinti Evangélium 21 kiállítás – véli Kovács Levente –, nevezetesen, hogy mi is tegyünk valamit Rómáért, vigyünk oda bátran missziót. De ezen keresztül globális szinten is szólhatunk... Hiszen ha van az egész emberiséghez szóló, fontos magyar üzenet a XXI. században, akkor az az odatalálás, illetve ragaszkodás szükségessége a keresztyénséghez.

Ugyan bankszövetségi irodájában beszélgetünk, de tudjuk, számos más tisztsége is van a főtitkárnak – amellett, hogy bankár és a Józsefvárosi Református Egyházközség presbitere. Több hazai és világcégben jelen van vezetőségi tagként, az Ázsiai Pénzügyi Együttműködési Szövetség (Asian Financial Cooperation Association) első alelnöke, mindemellett egyetemi tanár: a Miskolci Egyetemen nemzetközi pénzügyi menedzsmentet oktat. Az irodában elkelne a tárlatvezetés – a vitrinekben például muzeális írógépek és pénzszámológépek állnak –, de idő híján mi csak a falon függő képeket vesszük szemügyre. Köztük is azokat, amelyek az említett kortárs gyűjtemény bevezető alkotásai.

Négy nagy kép; mindegyik középpontjában egy-egy evangélista. Egyazon művész – Mátrai Erik – készítette ezeket, de küllemre meglehetősen mások. Bár egytől egyig a középkori egyházművészetre, például Giotto di Bondone korareneszánszba hajló gótikus festményeire emlékeztetnek, mindig más a látványt szervező alapanyag. A Máté-kompozíció minden részlete jelenleg érvényes bankjegydarabokból van kirakva. Itt az alkotó nyilván egyszerre utal arra, hogy ez az apostol eredetileg vámszedő volt, illetve arra, hogy a pénzhez, földi vagyonhoz való viszonyunk alapjaiban változik meg, ha Jézussal találkozunk.

– Körülbelül 1,2 millió forintnyi bankjegydarab szerepel a képen, én daraboltam fel őket – árulja el Kovács Levente. Már ébred bennünk az ellenvetés, nem ment-e pocsékba ezzel egy csomó pénz, de a bankár megelőz: kétféle – negyven-hatvan százalékos – csonka bankjegyeket hozott létre a vágógéppel, így a jegybank beváltotta a nagyobb darabokat, csak a kisebb részeket „kollázsolta” Mátrai Erik az alkotására.

A keresztyén üzletember, gyűjteménytulajdonos, aki a debreceni kiállításon sok tárlatvezetést is vállalt, elmeséli, hogy a Modemre ellátogató iskolai osztályok tanulói közül a szétszórtabbak is, miután értesültek a bankjegyek furcsa felhasználásáról, a továbbiakban mély figyelemmel vizsgálták a tárlat installációit, képeit, multimédiás alkotásait.

Visszatérve az evangélistaábrázolásokhoz, egyedül Márk tudósított arról a magvetőpéldázatban, hogy „magától terem a föld” az Isten országa számára. Kovács Levente rámutat, ezért van, hogy valódi búzaszemek tömkelegéből rajzolódik ki előttünk ez az apostol. Lukács esetében a művész régi műveinek diribdarabjait építette be új művébe, ugyanis a hagyomány szerint a szentíróvá lett Lukács festett is. János evangéliumának elején ott a mellbevágó kijelentés: „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és az Ige Isten volt.” János, a Logosz (Ige) ilyen szerepeltetője, a következő tudós generációk nagy oktatója, a legelső nagy teológus ugyancsak különeges módon tűnik fel. Három, egymáson nyugvó műanyag lemez hordoz rájuk ragasztott, fóliákra karcolt A, B, C betűket, s ezek sereglő vibrálása adja ki a negyedik evangélista alakját.

Munkaigényes, elképesztően aprólékos műgond mindenütt a képeken!

Ezt látjuk a gyűjteménnyel azonos című könyvben is, amely fotóival, elmélkedéseivel felöleli az egész nagyszabású, bibliai Igéket, történeteket különlegesen illusztráló tárlatot. Ilyen Imre Mariann installációja is, amelynek egyik részlete egy kiállított fehér ruha. Ezen egy átölelés lenyomata a ruha szövetébe fűzött hajszálakkal rajzolódik ki. Az ölelés pedig két megvetett, istenfélő asszony: a házasságkötés előtt várandóssá lett Mária és az idősen gyermeket hordozó Erzsébet szent és repeső találkozására utal.

Ezek a megoldások megállítanak minket, elmélyülésre, az izgalmas képiség hatására is az Ige értelmébe hatolásra késztetnek. De vajon sokakkal történhet meg ez, ami velünk? Nem öli ki a művészi fogékonyságot a fiatalokból az a fajta kaotikus képi ingerözön, amelynek nincs esztétikája, és sokszor ártalmas a tartalma?

Kovács Levente keresztyén indíttatású mecénási mondanivalója az, hogy a zene mellett a képzőművészet is nagy tartalékot hordoz a misszió szempontjából. Így vall erről a Reformátusok Lapjának: – A jézusi missziós parancs – tegyetek tanítványokká minden népeket – nem szigorúan vett egyházi vetületei is hangsúlyt érdemelnek. Jelenleg ezt érzem fő magánadakozói kihívásomnak, azzal ugyanis, hogy kivigyék az evangéliumot mondjuk a profán, kulturális térbe, kevesen foglalkoznak, holott a misszió szempontjából ma, amikor zuhan a templomi alkalmak látogatottsága, ez különösen fontos. Ha Szegeden, a dóm alagsorában egy időben lesz látható a mi gyűjteményünk a Szegedi Szabadtéri Játékokkal, esélyt adunk a ma emberének, hogy fölfedezze, megbecsülje vallási örökségét, sőt, közeledjen a szerető Istenhez.

Szerinte igenis lehet vonzó a kortárs képzőművészet, erre példa az Evangélium 21 – Te mondád kollekció is. Kovács Levente az ilyen projektekbe bevont művészeket gondolkodásra készteti, és ez átsüt az alkotásokon.

– Némelyik művész hónapokat gondolkodott és olvasott, hogy megértse, miként kellene kifejeznie az Igék üzenetét. Egyikük megvallotta: annyit olvasta a Bibliát ezekben az időkben, hogy az megváltoztatta a művészetét és az életszemléletét.

Kérdésünkre felelve Kovács Levente elmondta, nem volt szempont, hogy a tizenkét művész többsége református legyen. (Csak egy közülük református hátterű, Fátyol Viola fotóművész.) Szerinte tudomásul kell venni, hogy például a katolikusok itthon előbbre tartanak az egyházi és szakrális művészet munkálásában. Éppen ezért a keresztyén bankár ösztönözni kívánja, hogy a református iskolákban alakítsák ki a keresztyén művészet iránti fogékonyságot. Úgy látja, oktatási intézményeinknek össze kellene gyűjtenie művésszé lett egykori diákjaik alkotásainak egy részét, a távlati célnak pedig annak kell lennie, hogy méltó református egyházi gyűjtemény jöjjön létre hazánkban.