Szép ez a vajúdó idő. Most még hol esik a hó, hol rügyeznek a fák. Az ember szép lassan jut el a nagyhétig. Ennek egyházi, családi, gyülekezeti hagyománysorozata vezet át a húsvéti ünnepkörbe. És a végén kipattan az öröm: Krisztus feltámadt, valóban feltámadt. Bölcsföldi András református lelkésszel beszélgetett legújabb kötetéről, a Húsvét közelében című novellagyűjteményről Fülöp-Pusztai Anna.
Ha egy mondatban, egy szóban kellene felhívni a figyelmet a könyvére, a gyűjteményére, mi lenne az a szó, mondat, gondolat?
A reménység. Mikor tavasszal először érinti a nap melege a bőrünket, az euforikus érzés. Ha valakit nagyon levert a téli depresszió, magány, kilátástalanság, ebben az időszakban megtelik az élete reménnyel. Ezzel párhuzamos érzéseket élünk meg húsvétkor: látszólag meghalt valaki, sőt nemcsak látszólag – Jézus Krisztus értünk halt meg –, de föl is támadt. Ennek a reménysége átalakítja az embernek az életét, a lelkületét, a felfogását. Erre fókuszál a novelláskötet, arra a reménységre, hogy Jézus feltámadt. Ez a zálog: ha ő feltámadt, mi is fel fogunk.
Bölcsföldi András református lelkész, szerző
A Húsvét közelében című gyűjtemény egy trilógiának a része. A református ünnepkörökhöz, az egyházi év ünnepköreihez kapcsolódóan kezdtem el szerkeszteni tíz évvel ezelőtt egy novelláskötetet a Kálvin Kiadóval együtt. Az első kötet a karácsonyi ünnepkört öleli fel, adventtől vízkeresztig. Magyar írók ilyen tárgyú novelláit válogattam össze. Öt évvel később, 2017-ben jelent meg az Ideje van az olvasásnak című könyv, amely a reformáció 500. évfordulójára készült. Ebben a reformátussághoz, a reformációhoz, magyarsághoz, az iskolákhoz kötődő novellák szerepelnek. E harmadik kötet elbeszélései a böjttől pünkösd ünnepéig tartó időszakot ölelik fel. A böjt, a nagyhét, nagypéntek, húsvét ünnepe áll a középpontban. Van a kötetben olyan novella, amelyik a húsvét utáni történetekre utal, például az áldozócsütörtökre. Az összeállítás pünkösd ünnepével zárul, kitekintve az egyházra, hiszen pünkösdöt népnyelven az egyház születésnapjának is szokták nevezni. Ezzel a trilógiával igyekeztem lefedni az egész egyházi évet.
Mely íróktól és milyen szempontrendszer szerint válogatott novellákat ebbe a kötetbe?
A karácsonyt könnyű volt összeállítani, hiszen nagyon sok ilyen témájú novelláskötetet kiadtak már. Ezekből is válogattam, illetve a saját olvasmányélményeimből. Mindig szeretem elolvasni az éves aktuális novellásköteteket, a Körképet vagy a Magyar Napló novelláit. Mindig megragad egy-egy, azokból is került be. Ezek kortárs művek. Ez az egyik válogatási szempont. A gyűjtésem másik módszere, hogy igénybe vettem a közösségi médiát. Felhívást tettem közzé, novellaajánlásokat kértem. Nem sokat ajánlottak… Néhány ötletet irodalomszerető barátaimtól is kaptam végül. Így állt össze a válogatás.
Terápia volt önnek a könyv szerkesztése?
Igen. A szelektálás, az átgondolás sokat segít. Egy irodalmi műnek a lényege, hogy átjár, és az ember dönti el, hogy egyetért vagy nem ért egyet, meghökkenti, vagy esetleg újragondolásra készteti az írás.
Ennek a novelláskötetnek mi a célja? A hit, az ünnepkör megjelenítése hívő szemmel, novellák által, vagy a népszokások felelevenítése? A hit és a szokások összekapcsolódása?
Bennem nem válik el ez a kettő ennyire élesen. Az irodalomnak is van egy nagyon meghatározó karakteres üzenete. E kötetben minden fejezetnek van egy igéje, amely meghatározza a húsvéti történetet, erősen kapcsolódik ezekhez az ünnepkörökhöz. Bogárdi Szabó Eszter szép grafikái is ezt erősítik. Az irodalmiság meghatározó volt: húsvéti népszokásokat leíró novella több is van, de én azt szeretem, amikor az irodalmi sík az igazi, régi, megtörtént eseményhez vezet bennünket, ezzel maivá és aktuálissá téve ezt az „eseményt”.
„A teológián az elsőéveseket meg szoktam hívni az otthonunkba teázásra, ekkor is egy-egy novellát olvasok fel nekik. Ezek az írások számos alkalmon megállják a helyüket: bibliaórán, gimnáziumi tanórán, csendesnapon”.
Ki tud emelni a szívéhez közel álló művet?
Nem szívesen emelném ki egyik írót sem. Mindig törekedtem arra, hogy legyenek kortárs szerzők a kötetemben. Általában vannak klasszikus novellisták (Móricz Zsigmond, Szabó Dezső, Fekete István, Karinthy Frigyes, Lázár Ervin vagy Tóth-Máthé Miklós), egyaránt szerepel benne 20. század eleji-közepi mű, és kortársi alkotás. Erre külön büszke vagyok, hogy minden kötetben négy-hat kortárs szerzőtől is szerepelnek kiváló novellák. Egyet mégiscsak kiemelek, mert személyesen kapcsolódik hozzám a történet. Visky András Látogató című novellája az ő családi helyzetükről szól. Ismeretes, édesapját elvitték az ötvenes években kényszermunkára a Duna-deltába, és a családot kitelepítették egy román faluba. Ott éltek, az édesanya hét gyerekkel, kemény, rossz körülmények között. Meglátogatta őket egy román pásztor. Nem mondom el a történetet, inkább felkeltem az érdeklődést: ebben a történetben a húsvétnak, a piros tojásnak olyan érdekes magyarázata rejlik, amit eddig soha nem hallottam, új oldalról világította meg ezt a kérdést. Hiszen a húsvéthoz kötődő szokásokhoz próbálnak keresztény tartalmat hozzárendelni, de ez nem mindig sikerül. Ebben a novellában olyan magyarázat szerepel a pirosra, a tojásra, a törékenységre, ami megdöbbentett és nagyon tetszett, elérzékenyített. Szerfölött élővé tette ezt a novellát, ezt a mai novellát, ami egyébként ötven évvel ezelőtt játszódik.
Lelkészként miért érezte hiánypótlónak ezt a trilógiát?
Ez jó kérdés… Irodalom szakot is végeztem. Sokat olvasok verset, drámát, regényt, nagyon szeretem a novellákat is. Ezt a műfajt az irodalomtudósok hibridnek tartják, sőt van, aki szerint nem is értékesek, mert túl rövidek, nem lehet igazán e műfaj darabjaiba belemélyedni, és megfoghatatlanok. Részben pontosan ezért szeretem, mert rövidek, olvashatók, akár különböző egyházi alkalmakon is felidézhetők, mint ahogy ezt tettem régebben, amikor Kecskeméten tanítottam. Az év végét vagy egy ünnepet novellaolvasással zártunk. A diákok sokat megjegyeztek ezekből, évekkel később jeleztek vissza: emlékeznek ezekre a tanításokra. A teológián az elsőéveseket meg szoktam hívni az otthonunkba teázásra, ekkor is egy-egy novellát olvasok fel nekik. Ezek az írások számos alkalmon megállják a helyüket, akár bibliaórán, ifjúsági alkalmon, gimnáziumi foglalkozáson, csendesnapon. Szeretik a diákok is ezt a műfajt.
Az ön hitvallása ez a kötet?
Még nem fogalmaztam ezt meg, de az is lehet. Igazán azt szeretem, ha egy novelláról elolvasása után tudunk beszélgetni. Annyira jó, hogy mindig kicsit más szempontok kerülnek elő.
Jézus is azt mondta, hogy ahol két-három ember összegyűlik az ő nevében, akkor ő ott lesz. Ez ezt az interaktivitást is elősegíti?
Igen, nagyon jó ez a szó! Nagyon szeretem az interakciót. Sok olyan novella van, amit fel szoktam olvasni. Volt is olyan projektünk még 2010 tájékán, ahol egy szekérre ülve olvastunk el hetvenhét magyar novellát, és arról beszélgettünk. Illetve van irodalmi kávéházunk is, ott inkább verseket és novellákat szoktunk olvasni.