Nyíregyházától alig húsz kilométerre található egy település, amely első pillantásra is békét áraszt. A gondozott utcák, az iskola udvarán szaladgáló gyerekek és még az őszi napsütés is mind ezt sugallják, de a falu lelke mégis a református templom körül dobog. Mit jelent ma reformátusnak lenni Tiszanagyfalun? Erről vallanak a gyülekezet tagjai és lelkipásztora. A Kossuth rádió november 2-án, halottak napján Tiszanagyfaluból közvetít istentiszteletet.
A tiszanagyfalui reformátusok közössége több mint négyszázötven éve él, imádkozik és épít ezen a csendes, mégis eleven településen. Az 1789-ben épült templom egyszerre őrzi a múltat és jelképezi a jövőt. Falai sok nemzedék hitéről tanúskodnak, és ahogy a falu is folyamatosan változik, úgy újul meg a gyülekezet is.
A templom udvara szép, tágas és gondozott, ebben pedig, ahogy azt megtudjuk, nagy szerepe van Andrássy Gergelynek, aki 2013 óta a település lelkipásztora. Ramocsaházáról érkezett ide, ahonnan ismeretlenül, mégis megelőlegezett szeretettel hívta meg egy nagy küldöttség a gyülekezetből.
– Elsődleges célunk nem az, hogy Tiszanagyfaluban mindig megteljen a templom, hanem hogy Isten országát építsük – fogalmaz. A templom és a gyülekezet életében a mindennapi hit a vezérfonal: az istentiszteletek, a bibliaórák, a gyermektáborok, ünnepi és rendhagyó alkalmak mind egy-egy új találkozás lehetőségét teremtik meg.
Andrássy Gergely nemcsak a lelki, hanem a fizikai megújulást is szívügyének tekinti. A gyülekezeti udvarban az elmúlt években gyermekeknek és fiataloknak is alkalmas játszóteret alakítottak ki, az imaházat felújították, és új padokat készítettek. – A templom falai régiek, de a hit mindig újra és újra megszületik – hangsúlyozza a lelkipásztor.
A tiszanagyfalui református templom többször is átesett kisebb-nagyobb felújításon, legutóbb a kilencvenes években
A tiszanagyfalui református templom múltja több mint két és fél évszázadra nyúlik vissza. Már a középkorban is volt templom a településen, de a tatárjárás és az idők vihara elpusztította az első szentélyt.
A mai templom építése 1788-ban Bónis László főkurátor vezetésével kezdődött meg, Sézty András vármegyei mérnök tervei alapján. A következő év őszére készült el a 275 férőhelyes, torony nélküli, késő barokk stílusú templom, amely ma is a falu központi ékessége.
A templomhoz tartozó harangláb külön áll az épület mellett, emlékeztetve arra, hogy 1789-ben nem lehetett tornyot építeni. Harangjai közül az egyik 1853-ban Egerben, a másik 1935-ben Budapesten készült.
A szószék és a faragott támlás ülőpad a templommal egyidős, a késő barokk jegyeit viseli magán. Többször kellett helyreállítani: az 1888-as nagy árvíz után, majd 1924-ben és a nyolcvanas években is megújult. Ma műemlék jellegű, és egyszerre jelképe a kitartó hitnek és az újjáépítés hagyományának.
Beszélgetésünk közben a lelkipásztor gyakran hivatkozik a gyülekezet múltjára, amelyet elődei, Zimányi József és Koppányi Gyula szolgálata határozott meg. Ők alapozták meg azt a lelki rendet és összetartást, amely ma is jellemzi a közösséget. – Az ember mindig valami folyamatba érkezik. Én sem a nulláról kezdtem, hanem olyan helyre jöttem, ahol a gyülekezetnek már volt lelki múltja, története és imádsága – teszi hozzá.
Andrássy Gergely: Nagy erőssége a közösségnek, hogy sokféle gyülekezeti tagunk van, akik a maguk területén, a maguk erősségeiben szívesen szolgálnak
Andrássy Gergely szívesen mesél a közösségi eseményekről is, például a fáklyás felvonulásról, a pünkösdi családi napról vagy az adventi zenés istentiszteletekről, de szívügye az ifjúság körében végzett szolgálat is. – Ebben az évben indítottuk el a tizenéveseknek szóló ifjúsági alkalmat, amelyre ötödikes, hatodikos fiatalokat várunk. De nemcsak helyben, hanem nagyobb közösségben is foglalkozunk a felnövekvő nemzedékekkel. Nagy lehetőség az is, hogy a Nyírségi Református Egyházmegyében számos ifjúsági programot szervezünk néhány lelkész testvéremmel. Az ilyen ifinapokra, túrákra, táborokra a kisebb települések fiataljai is bekapcsolódhatnak. A „nyírifis” fiatalok együtt élhetik meg hitüket, együtt szolgálhatnak az egyházmegye és saját gyülekezetük közösségében is. A mi fiataljaink is örömmel vesznek részt ezeken az alkalmakon – mondja a lelkész.
A református gyülekezet ereje abban is rejlik, hogy mindenki megtalálja benne a maga helyét és szolgálatát. – Sokféle gyülekezeti tagunk van, akik a maguk területén szívesen szolgálnak, Istennek és a közösségnek egyaránt. Az egészen egyszerű dolgoktól kezdve – egy kis virág az Úr asztalára, hegesztés, ha szükség van rá, játszótérkészítésnél famunkálatok, főzés, amikor vendéglátás van, és így tovább. Van, aki zenével szolgál – hiszen több hangszerrel szoktunk együtt dicsőíteni a gyülekezetben –, de vannak olyanok is, akik az idejüket arra szánják, hogy imádságban hordozzák az egyházközség tagjait. Nálunk így áll össze a közösség, és a sok különbözőségből mégis egyfajta egység formálódik, így igyekszünk szolgálni Istennek – hangsúlyozza Andrássy Gergely.
Szikoráné Palicz Anikó, Koncsol-Zólyomi Zsóka, Andrássy Gergely, Zólyom József és felesége (b–j)
„Légy hű mindhalálig” – a Zólyomi család története
A Zólyomi név Tiszanagyfalun összefonódik a református hittel.
– Én harmadik generációs gondnok vagyok – mondja Zólyomi József. – Nagyapám is gondnok volt, édesapám is, és most én is. Ebbe nőttem bele kisgyerekkoromtól kezdve. Nem volt kérdés, hogy vasárnap istentiszteletre járunk, és ez azóta is így van – teszi hozzá. Ugyanakkor a hit átörökítése számukra nem szokás, hanem meggyőződés. – Hála Istennek, a gyerekeink és az unokáink is ezt az utat választották. Szerintem az a legfontosabb, hogy a gyerekeket már egész fiatalon vigyük istentiszteletre, hogy hallják az Igét, mert az Ige hallásából lesz majd a megtérés és az örök élet – vallja a gondnok.
A szolgálatára nem rangként, hanem felelősségként tekint, amit csak imádságban lehet hordozni. – Sok alkalom van a gyülekezetben, ugyanúgy munka is, ezeket tiszteletes úrral megbeszéljük, koordináljuk, és hála Istennek vannak segítőtársaink. A nyolcvanas években alakult egy bibliakörünk, ami azóta is működik, és a szolgálatokban részt vesznek a testvérek, de az a legfontosabb, hogy imádkozzunk egymásért – állítja Zólyomi József.
A Zólyomi házaspár szerint a tiszanagyfalui egy összetartó, szolgáló és élő gyülekezet
Felesége, Zólyomi Józsefné is régóta aktív tagja a közösségnek. Ő fogalmazza meg a legpontosabban, mit jelent itt a gyülekezethez tartozni: – Összetartó, szolgáló és élő gyülekezet vagyunk!
Mindketten fontosnak tartják, hogy a gyülekezet ne csak a templom falai között legyen jelen, hanem a település közösségi életében is. – Kiváló kapcsolatot ápol református gyülekezetünk az önkormányzattal és a község intézményeivel – az óvodával, iskolával –, valamint a római és görögkatolikus közösséggel is. Ez abban mutatkozik meg, hogy a falusi rendezvényekre szeretettel hívnak és várnak bennünket, és mi ott meg is jelenünk, szolgálunk kifelé, a község felé is – mondja Zólyomi Józsefné.
A házaspár szavai mögött ott van az a fajta derűs biztonság, amit csak a hosszú, hitben eltöltött évek adhatnak. – A mai világban sok minden változik, de a hit és a hűség marad. A gyülekezet az otthonunk, és hiszem, hogy ha mi hűek maradunk, Isten is megtart bennünket – egészíti ki felesége szavait Zólyomi József.
„A hitoktatás kapcsolat – Istenhez és egymáshoz”
– Szüleim, sőt nagyszüleim is a gyülekezetbe jártak, ide, Tiszanagyfaluba. Tulajdonképpen mi belenőttünk így a gyülekezetbe – meséli Koncsol-Zólyomi Zsóka, aki ma már maga is a közösség szolgálatában áll, hitoktatóként Tiszanagyfalun és a szomszédos Rakamazon. A gyülekezethez való kötődése tehát nemcsak hivatás, hanem életforma is. Amikor arra kérem, három szóban jellemezze a Tiszanagyfalui Református Egyházközséget, hosszas gondolkodás után így válaszol: – Közösség, hitvalló múlt és megtartó erő.
Majd így folytatja: – A közösség, mert itt az emberek valóban egymásra figyelnek – fogalmaz. – Nagyon jó lelkipásztorunk volt, aki a betegsége miatt sajnos nyugdíjba vonult, de addig is harminc évig szolgált a településen. Az ő szemlélete alapozta meg a mai gyülekezeti életet – idézi fel, hogyan alakult a gyülekezet arculata a korábbi lelkipásztor, Zimányi József szolgálata idején.
A másik jellemző, a hitvalló múlt már a gyökerekről szól. – A szüleinktől, nagyszüleinktől hallottuk a hitet és hallottunk Istenről. Sokan Tiszanagyfaluból jártunk gyermek-istentiszteletre, ugyanis nemcsak a felnőttek jártak templomba, hanem mi, gyerekek is – teszi hozzá.
A harmadik pillér, a megtartó erő már a jelenre és a jövőre utal. – Fontosnak tartom, hogy nekünk, akik már úgy hiszünk az Úr Jézusban, mint személyes Megváltónkban és elfogadtuk őt az életünk irányítójának, ebben meg is kell maradnunk – hangsúlyozza.
Koncsol-Zólyomi Zsóka: Én az óvodás csoportokkal és az alsó négy osztályba járó iskolásokkal foglalkozom, próbálom nekik átadni az Úrtól kapott üzenetet
A gyülekezet jövője a gyermekekben és fiatalokban van, erről hitoktatóként mindennap tapasztalatot szerez. A környéken több intézményben oktat, és szerinte a hittanóra nemcsak tanítás, hanem találkozás is. – Van, amikor nem arról beszélgetünk, amit előre elterveztem, mert a gyerekek hoznak egy élményt, egy kérdést, ami éppen foglalkoztatja őket. Ilyenkor az a feladatom, hogy segítsek nekik meglátni, Isten hogyan van jelen abban is – magyarázza.
Koncsol-Zólyomi Zsóka nemcsak az óvodában és az iskolában, hanem a gyülekezeti életben is aktív. Részt vesz a családi napok, a nyári hittantábor és az ünnepi alkalmak szervezésében is. A fiatalok megszólítása szerinte nem könnyű feladat, de úgy véli, van egy biztos pont. – A gyerekekben ott van a nyitottság, a fogékonyság a hitre. Nekünk az a dolgunk, hogy ne zárjuk be ezt a kaput, hanem segítsünk nekik kinyitni. Nem erővel, nem elvárásokkal, hanem szeretettel – teszi hozzá.
„A gyülekezet a lelki család” – Szikoráné Palicz Anikó vallomása
A gyülekezet tagjai között sokan vannak olyanok, akik nem született tiszanagyfalusiak, mégis otthonra találtak itt. Közéjük tartozik Szikoráné Palicz Anikó is, aki öt éve kapcsolódott be aktívan a közösségbe. A városból falura költözés eleinte nem volt könnyű döntés, de az Ige adta meg számára a megerősítést. – Kinyitottam a Bibliát, és az első Ige, ami szembejött velem, az volt, hogy idevezetlek, és jó dolgod lesz ezen a helyen. Úgyhogy rábólintottam a férjem javaslatára, hogy rendben, akkor legyen meg a te igazságod, hogy itt nagyon jó helyünk lesz – emlékszik vissza a döntés pillanataira.
Elmondása szerint a fiatalokhoz és a kisgyermekes családokhoz kapcsolódó szolgálatokban találta meg leginkább a helyét a gyülekezeten belül. Nem kész mintákból dolgozik, inkább az élethelyzetére figyelve vállal feladatot, ahogyan ideje és ereje engedi. – Fiatal vagyok, úgyhogy szeretek szolgálni fiatalok közösségében, emiatt vállaltam azt, hogy újraindítom a baba-mama kört, amit szívesen tettem, és örömöm volt benne. Most ez a tanulmányaim folytatása miatt átmenetileg szünetel – tudjuk meg.
Szikoráné Palicz Anikó: Sok fiataltól azt hallom, hogy nem mernek csatlakozni, mert félnek az előítélettől
A nyári gyerektábor külön fejezete az elmúlt évének: három kisgyermeke mellett erre még volt ideje, és ez új felismeréseket hozott számára. – Nyaranta szokott lenni itt egy óriási gyerektábor, amire nagyon büszkék vagyunk, és most idén először tudtam vállalni egy csoportot. Hétfőtől péntekig tartunk egyórás foglalkozásokat. Rendkívül inspirálóan hatott rám, meghatározta a gyülekezeten belüli jövőképemet is. Meglepett, hogy a karrierem szempontjából is nagyon fontos volt, mivel helyreigazított és bebizonyosodott, hogy valóban szeretnék fiatalokkal foglalkozni, szeretek tőlük kérdezni, és jó látni, hogy ők is megnyílnak nekem, és őszinték tudnak lenni velem – számol be a tapasztalatairól.
A jövőt illetően Andrássy Gergely lelkipásztor szerint az a legfontosabb, hogy a gyülekezet továbbra is élő, Krisztusra figyelő közösség maradjon. A Kossuth rádió november 2-án, halottak napján közvetít istentiszteletet Tiszanagyfaluból, ezzel kapcsolatban a lelkipásztor megjegyzi: – Ez az időszak különösen alkalmas arra, hogy megálljunk és számot vessünk nemcsak az elmúlásról, hanem az élet teljességéről is. Ilyenkor nemcsak azokra gondolunk, akiket elveszítettünk, hanem arra is, hogy mit kaptunk általuk Istentől – hívja fel a figyelmet. Andrássy Gergely szerint a gyászban ott van a hit bizonyossága is. – Az élet nem ér véget a földi halállal. Aki megbánta bűneit és elfogadta Isten szeretetét, annak nála folytatódik az útja. Ez adja a reménységünket – hangsúlyozza a lelkipásztor.
Andrássy Gergely: Isten az, aki vigasztal, aki erőt ad és akiben bízhatunk, hogy a folytatásban is mellettünk marad
Amikor bátorító üzenetre kérem, megfontoltan úgy fogalmaz: – A gyászban is lehet élet. A keresztyén ember tudja, hogy a halálon túl is van folytatás, mert Krisztus feltámadása erre ad bizonyosságot. Isten az, aki vigasztal, aki erőt ad és akiben bízhatunk, hogy a folytatásban is mellettünk marad. Az ő kezében jó helyen van az, akit elengedünk.