Közösségben megélt Ige nélkül feltorlódnak a nehézségek

– Minél jobban elmaradunk, annál jobban feltorlódnak a nehézségeink – mondja a negyvenes éveiben járó fiatalasszony, aki férjével a megismerkedésük után nem sokkal csatlakozott a pasaréti gyülekezet egyik házascsoportjához. Tél vége hangulat, szinte tavasszal kecsegtető, ejtőzésre alkalmas, hétvégi érzetünk van. Szállingóznak egyesével, kettesével, ötösével a szombati bibliaóra résztvevői egy apró kis terembe, ami a meglehetősen kevés, Bauhaus stílusjegyeket máig őrző református templomok egyikének, a pasarétinek szomszédságában található. Átellenben a családosok álomkörnyékének egyik népszerű játszótere, ami most szinte üres. A szülők fent a pici teremben, csemetéik pedig lent, a gyermekszobában töltik a következő másfél-két órát.

Megérkezik Kovács-Hajdu Albert, a Nagytétényi Református Egyházközség lelkipásztora, aki a mai alkalmat vezeti. Körbeülnek, és egymás után mindjárt három énekkel indítják az elmélkedést. Nincs felesleges beszéd, nevetgélés, csevej, „Hogy vagytok?” és „Milyen volt a farsang az oviban?” típusú kérdések, de nem is kínos a csend, inkább olyan magától értetődő.

Ószövetségi történet adja a mai alkalom kiindulópontját, amelyben összehangolt támadás éri Júda összes erődített városát „Ezékiás király uralkodásának tizennegyedik évében”. Kovács-Hajdu Albert számára a pneumatikus történelemszemlélet egyfajta kapaszkodót jelent. – Azokban a körökben, ahol én szocializálódtam, ez azt jelenti, hogy a történelemnek az eseményeit Isten mozgatja. Istent jóval többnek látjuk annál, mint aki szegény, félelmes szívű híveknek a kis lelkét pátyolgatja és megsimogatja néha. Isten olyan nagyban is gondolkodik és olyan nagy tettei is vannak, amivel birodalmakat emel föl. Ez a szemlélet ismert volt Magyarországon is két évszázaddal ezelőtt, elég, ha a magyar Himnuszra gondoltok – kezdi a bibliamagyarázatot. – Az Ószövetség ezt jól megmutatja nekünk, hisz majd minden szereplőjéről az az érzésünk, hogy Isten mozgatja őket. Szanhéribnek, Asszíria királyának bukását is értelmezhetjük Isten ítéletének, mint amikor egy hatalommal rendelkező vezetőnek túlságosan a fejébe száll a dicsőség, dölyfössé válik, Isten egy pillanat alatt félre tudja tenni – mondja a lelkipásztor. A betervezett négy ószövetségi fejezetben a jelek is fontos üzenetet tartogatnak a házascsoport tagjainak, akik továbbra is elmélyülve hallgatják a bibliamagyarázatot. Kovács-Hajdu Albert arra is emlékeztet, hogy az emberek nagy része csak akkor hisz Istenben, ha valami csodát tapasztal vagy jelzést kap. – De Isten először mindig kinyilvánít, mond valamit, kihirdet egy akaratot az apostolok által, egy próféta révén vagy Jézus Krisztus által. Aztán jön – vagy nem jön – a csoda. Ez arra int, hogy ne csak a csodát várjam, hanem először keressem azt, ami megérthető Isten akaratából. Ne legyen csalódottságra ok, ha nem jön a csoda – figyelmezteti a lelkész a résztvevőket. Személyes történettel folytatja a nagytétényi lelkipásztor. Elsőszülött gyermeküknek egy alaposnak tűnő orvosi diagnózis nyomán meg sem kellett volna születnie. – A feleségem életét menteni szándékozó, műtétre készülő orvoscsapatot is megdöbbentő fordulat történt. Az imádságot meghallgató, mindenható és kegyelmes Isten a halottnak vélt magzat eltávolítását nem engedte meg. Ez a kislány ma Hágába készül, egyetemre – meséli a hihetetlennek tűnő történetet. A velem szemben ülő asszonynak a szemében könnyeket látok, férje átkarolja szinte észrevétlenül.

Az idő szorít, sok gondolatot végig kellene még vezetni a mai négy fejezet alapján, ami szinte egyenlő a lehetetlennel, de egyet mindenképpen lényegesnek tart a vendég. Ez pedig a XXI. századi ember felszínes istenismerete, amelyik nem szereti a bűngyűlölő Isten képét, elutasítja a bűnről való beszélgetéseket és szinte baráti viszonyba képzeli magát az Istennel. – Sokszor halljuk, hogy „Megbeszélem a főnökkel” vagy „Megrendeltük a jó időt”, de ezekből a nyegle megnyilvánulásokból az érződik, hogy hiányzik a minimális istenismeret. Márpedig istentisztelet csak helyes istenismerettel érhető el. Nem lehet a gondviselésnek előírni, hogy mi a feladata – zárja elmélkedését a lelkipásztor.

Ilyenkor a személyes gondolatok következnek, de nehéz megszólalni. Ismét szinte fürdőzhetünk a közösségben megélt csöndben. Ritka ez a kisgyermekes családokban. Az első megszólaló a beszélgetést azzal a tapasztalattal kezdi, hogy sokszor érzi magát kívülállónak a hite miatt akár az ovis csoportban, akár az edzővel folytatott beszélgetésekben, ebben többen is megerősítik.

A csoport vezetője, Szőke Balázs a bibliaóra után elmeséli, hogy 2018-ban alakultak ificsoportból házaskörré, sokan gyerekkoruk óta ismerik egymást. Az, hogy közös a múltjuk és hasonló korú gyerekeik vannak, nagyon sok témát ad. Alapvetően az Ige áll a középpontban, de előfordul, hogy kiválasztanak egy kérdést, és abból kiindulva jutnak el odáig, hogy mi az Ige válasza erre. Ilyenek például a gyereknevelési kérdések, a szülőkkel való kapcsolat, a hozott minták kezelése vagy a közösségi médiában való részvétel. – Mi, emberek olyanok vagyunk, hogy amivel tele vagyunk, azt szeretjük belehallani abba, amiről beszélnek nekünk, ez azonban kockázatos az igehallgatásban, mert félrevihet – állítja Szőke Balázs.

De amikor annyi mindent lehetne tenni-venni otthon is szombat délután, és egyébként is igen nehéz megoldani a gyerekek felügyeletét, hogy legyen kettesben eltöltött idő, akkor miért vállalja ez a tizen-egynéhány ember, hogy erre áldozza a hétvégéjét? Erre egy másik házaspár ad választ. Azt mondják, aki egyszer megtapasztalta Istennek a kegyelmét, erősítését, gyógyítását, az mindig vágyik majd erre. Minél jobban elmaradnak, annál jobban feltorlódnak a nehézségeik. Gondolhatjuk, hogy egy drága vacsora vagy egy jó szauna segít a gondok letételében és a megújulásban, valójában lelki tartalom nélkül a házasságok sem újulhatnak meg. Ők megtért emberként ezt a lelki tartalmat itt találták meg. A házaspár elárul egy kedves gesztust is, amit a születésnapjukon tesznek a másik felé. Ilyenkor egy képeslapra írt Ige formájában tesznek vallomást, ami segít azt összegezni, hogy mi van a hátuk mögött, hogyan támogatták egymást, és mit láttak meg ebben az időszakban a másikban, ami számukra erősítő volt és egyben jövőbe mutató is.

Szőke Balázs, aki feleségével, Annával három gyermeket nevel, azt mondja, közösségként is figyelnek egymásra, nyilván ki-ki mennyire enged betekintést az életébe, mert ha nagyon eltávolodik két ember, akkor nehéz megmenteni egy házasságot. Akkor kell kérdezni, amikor először feltűnik valami, akár egy félmondat. Egy költözés, egy építkezés, a munkahelyi terhek megroppanthatják két ember kapcsolatát, éppen ezért fontos tisztázni, hogy mit tartunk igazán fontosnak és értékesnek. Legyen olyan ember, akire rá tudjuk bízni a gyermeket. Akár a gyülekezetből valaki, akár fizetett bébiszitter, nagyszülő, rokon. – Még ha nem is tudjuk otthagyni nála a gyermeket, amíg ő játszik vele, mi leülhetünk kettesben a konyhában imádkozni, beszélgetni, és akkor be tudunk kapcsolódni az Istennel való kapcsolatba, és épülhet újra a kapcsolatunk Istennel és egymással is – árulja el a házaspár harmonikus kapcsolatuk egyik titkát.