A küldetés nem változik

„Isten választottaiért, hogy higgyenek, és megismerjék az igazságot az igazi kegyesség szerint az örök élet reménységére” – Somogyi Péter lelkipásztor Pál Tituszhoz írt levelének első kilenc verse alapján hirdette az igét a XIV. Zsinati ciklus utolsó ülésének kezdetén, amelyet rendhagyó módon online tartott a testület. „Pál apostol saját »programját« fogalmazza meg e sorokban, amelyet én egy nagyon időszerű, ébresztő üzenet üzenetként olvastam. Izgalmas egy zsinati ciklus zárásának napján emlékezni arra, hogyan hívta el az Úr Pált és Tituszt, hogyan adott nekik feladatot és útmutatást” – fogalmazott a lelkipásztor.

Isten elhívásának lett része Pál és Titusz, hiszen Ő mindig elhívja választottait. Tevékenységüknek köszönhetően alakultak gyülekezetek Krétán, amelyekbe maga Isten hívta el a tagokat. Mikor Pál elment Krétáról, otthagyta Tituszt, hogy folytassa a megkezdett munkát: „Volt, aki tovább ment és volt, aki maradt. Csodálatos generációváltás történt, amelyben nem egymástól elválasztva, hanem közösségben kezdődött valami új – hiszem, hogy ez mai is iránymutató számunkra.”

A levélben Pál és Titusz mint apa és fia jelennek meg, Pál úgy ír szolgatársáról, mint „közös hitben való igaz fiáról” – az Úr az, aki összeköti őket, és mindnyájunkat a mai napig, Ő a jelen és jövő együtt. „Olyan ez, mint amikor a váltófutásnál átadják a stafétabotot. Fontos, hogy mi magunk is ilyen családi módon gondolkodjunk: az egyházban és ebben a családi kötelékben jó értelemben vett kölcsönös megbecsülés illeti a továbbmenőt és a maradót is” – hangsúlyozta Somogyi Péter.

Pál azért írt levelet Titusznak, hogy felhatalmazza a folytatásra. Az igehirdető szerint érdemes ebből nekünk is tanulnunk: „Nem tudtak mindent elvégezni a rendelkezésre álló idő alatt, de amit lehetett, megtették. Mind kaptunk időt arra, hogy a feladatainkat elvégezzük, ezért csodás látni Pál reménységét, amely az örök idők előtti időkből tekint az örök élet felé. Ő nem az idő szorításában élte meg küldetését, hanem a rendelt idő lehetőségében” – emlékeztetett a fasori gyülekezet vezetője. Mint mondta, Pál el akarta végezni, amit rábízott az Úr, de amikor eljött az ideje, el tudta engedni, át tudta adni a feladatokat – hiszen mindig van, amit nem tudunk bevégezni. Ehhez a munkához adott az apostol kiegészítést, figyelmeztetve, hogy a folytatáshoz a gyülekezetekben vezetőkre lesz szükség, mégpedig alkalmas vezetőkre.

„Az elöljárókról úgy ír Pál, mint feddhetetlenekről, akik jellemükben példát kell mutassanak, akik nevén nem eshet csorba és akiknek teljes életük tükrözi, kinek is szolgálnak – folytatta Somogyi Péter. – Az egészséges tanításnak kell jelen lennie életükben. Erre kell figyelni és ehhez ragaszkodni. Pál biztos volt abban, ki bízta meg, meddig és mivel. Tudta, kihez küldetett és azt is tudta, mikor kell átadnia a feladatot – példamutató ez a szemlélet.” Pált és Tituszt ugyanazok a szálak kötötték össze, amelyek minket is összekötnek, ezek pedig elszakíthatatlanok az Úr Jézus Krisztusban. „Nekünk sem lehet más küldetésünk, mint szolgálni az Urat az igéhez töretlenül ragaszkodva, az Ő dicsőségét szolgálva” – zárta gondolatait Somogyi Péter.