Különleges egyházközség

Hogyan és miért határozta el, hogy missziói szolgálatot vállal Magyarországon?

1990 januárjában jártam itt először, hatvan napot töltöttem Budapesten, és felfedeztem az ország más régióit is. Néhány évvel később csatlakoztam a bécsi koreai gyülekezethez, ahol a vezetőség megkért, mérlegeljem, hogy vállalnám-e a missziói szolgálatot Magyarországon. Sokat imádkoztam Isten vezetésének megértéséért, közben Dél-Koreában befejeztem a teológiai tanulmányaimat missziológia szakirányon. Megházasodtam és a feleségemmel, Hye Yung Junggal úgy láttuk, Isten Szentlelke ránk bízta az itteni missziós munkát, amit 2003-ban kezdtünk meg, 2009 óta vagyok vezető lelkész. Két lányunk és egy fiunk született. Bécsi tartózkodásom alatt többször is átjöttem a határon, és sok hajléktalannal, valamint roma testvérrel találkoztam. Ennek a két rászoruló embercsoportnak az élethelyzete miatt jöttem Magyarországra.

Hol kezdődött a gyülekezetépítés?

1998-ban a kelenföldi református gyülekezetben Takaró Károly mellett szolgáltam, legelőször ők fogadtak be minket. Három és fél éven keresztül felváltva tartottuk az istentiszteleteinket. A megnövekedett létszámunk miatt költöztünk a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának (MEÖT) épületébe 2011-ben. Népes közösségünk tagjai főként fiatalok, a legtöbben az orvosi egyetemen, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen tanulnak, illetve különböző cégeknél, például a Samsungnál dolgoznak.

Hogyan találják meg a diákokat?

Vonzó a számukra, hogy egy Dél-Koreában is ismert egyházzal, a Magyarországi Református Egyházzal vagyunk kapcsolatban, és már úgy érkeznek ide, hogy ismerik a nevünket. Rengeteget imádkozunk a fiatalokért. Mindegyiket személyesen ismerem, és nagyon büszke vagyok rájuk. Minden péntek este 7-től 9-ig énekelünk és imádkozunk velük. Vasárnaponként, az istentisztelet után mindegyikük a saját, kis létszámú csoportjával Bibliát olvas és imádkozik. A koronavírus-járvány alatt persze nagyon nehéz volt a kapcsolattartás, sokat küszködtünk. Nálunk a gyülekezetben még most is mindenki maszkot hord. A folyamatos imádkozást azonban nem szüneteltettük. Ha vasárnap eljön közénk egy érdeklődő diák vagy dolgozó felnőtt, akkor igyekszünk szeretettel körülvenni, ahogy Jézus szeretett minket. Persze az igazán nagy feladat megtartani ezeket a kereső embereket, ezért szükséges a folyamatos imádság. Külön nekik tartok olyan sorozatot, amelyen megismerhetik a keresztyénség alapjait.

Milyen munkát végeznek a romák és hajléktalanok között?

Évente néhányszor elmegyünk Heves megyébe roma iskolákba, főként karácsonykor és húsvétkor. A gyülekezetünk minden diáknak és tanárnak készít ajándékot, Bibliát is osztunk közöttük. A roma diákok műsorral készülnek, énekelnek, verset mondanak. Tudok több olyan esetről, amikor az evangélium hatására megtértek és életmódot is változtattak. Az országos cigánymissziós imanapon is részt veszünk. A másik területünk a hajléktalanok segítése a Református Szeretetszolgálaton keresztül. Legtöbbször háztartási gépeket, ruhákat, élelmiszereket viszünk, valamint minden évben egyszer Bibliát osztunk. Létrehoztunk egy ösztöndíjprogramot, három vagy négy roma, illetve mélyszegénységben élő diákot segítünk. Ezen kívül hét teológus diák ösztöndíjához járulunk hozzá, továbbá támogatunk három lelkészt és egy roma gyülekezetet. Mi elsősorban a közösségünk nevében segítünk, hiszen mi is ingyen kaptuk, ingyen adjuk tovább. Korea az evangélium nélkül rendkívül szegény ország volt, de az örömhír által újjászülettünk. Ezért úgy gondoljuk, nekünk az adakozás kiváltság.

Szorosan együttműködnek a Magyarországi Református Egyházzal.

A Magyarországi Református Egyházzal való kapcsolatunk többéves múltra tekint vissza. A Koreai Presbiteriánus Egyház (PCK) zsinata, amely 120 gyülekezet szövetsége, több mint hárommillió tagot számlál. 2006-ban kötött kétoldalú testvéri megállapodást az MRE és a PCK. A kooperáció kiváló példája a helyi gyülekezetek szintjén a Debrecen-Nagytemplomi Egyházközség és a szöuli Myungsung Presbiteriánus Gyülekezet között született megállapodás. A mi szempontunkból kiemelkedő esemény, hogy 2012-ben a Zsinat befogadta a Magyarországi Református Egyházba (MRE) a gyülekezetünket, így a közösségünk annak különleges státusszal rendelkező, terület nélküli egyházközössége lett. Áprilisban pedig a Koreai Diakónia, valamint a PCK magas rangú tisztségviselőiből álló küldöttsége együttműködési nyilatkozatot írt alá a Református Szeretetszolgálattal a háború sújtotta Ukrajna érdekében. A teológusaink találkozására és továbbképzésére is van számtalan példa, így a Debreceni Református Hittudományi Egyetem és a szöuli teológia megállapodása, illetve a „HUN-HAN Fórum”. A „hun” kifejezés a magyar őstörténetre, a „han” szó pedig az ősi koreai népnévre utal.

„A pandémia és az ukrajnai helyzet átalakította missziói gondolkodásunkat. A koreai egyház folyamatosan imádkozik Ukrajnáért" – emelte ki Bo Hyun Kim, a Koreai Presbiteriánus Egyház főtitkára, aki nemrég hazánkban járt egyházának küldöttségével.

1997-ben jöttem Magyarországra először, amikor meghívtak Debrecenbe, az MRE zsinati ülésére. Akkoriban még újságíró ként dolgoztam a PCK hetilapjának. Rendkívül sok egyházzal állunk kapcsolatban, de az egyik legerősebb szál a Magyarországi Református Egyházhoz fűz bennünket. Ebben szerepet játszik lelkipásztorunk, Jeong Chae Hwa, aki nemcsak hihetetlen odaszánással végzi a munkáját a gyülekezetben, de hidat is képez közöttünk és a református egyház között, amelytől mindig maximális támogatást kapunk. Most az ukrajnai háború miatt nagyon összetett és fájdalmas helyzet alakult ki, amelyben igyekszünk segíteni. Itt helyben látjuk, hogyan fogadják be a menekülteket, nemcsak rövid időre, de hosszú távra is. Öt koreai családdal tartjuk a kapcsolatot Ukrajnában, de ők csak arról tudnak beszámolni, amit maguk körül látnak. Nekünk a nagyobb, átfogóbb képet is meg kell értenünk, hallani a tapasztalatokat, a javaslatokat, véleményeket, ezért látogattunk el Csehországba, Szlovákiába és Magyarországra, hogy megtaláljuk a közös munka lehetőségeit.

Megrendítő, mennyire át tudják érezni az ukrajnai háború szörnyűségeit és a magyarok helyzetét Kárpátalján.

A koreai háború utáni második generációhoz tartozom. A háború szünetel ugyan, de nem ért véget. 1953-ban szakadt ketté a Koreai-félsziget, és a harcokban több mint ötmillió ember megsebesült, illetve meghalt. Szüntelenül azért imádkozunk, hogy megtörténjen a két országrész egyesülése és a megbékélés. Gyermekeink számára ezek a történelmi események lassan elhalványulnak, és az egyházaink újraegyesítését nem tekintik sürgető feladatnak. Mégis megértik, ha a mienkhez hasonló esemény történik.