Lakberendezés, keresztyének, külsőségek

Sallak Andrea szerint a környezetünk a közérzetünkre és a jóllétünkre is hatással van. Leginkább a színek és a megfelelő világítás befolyásolják az otthon hangulatát. A nappaliban inkább barátságosabb, melegebb színárnyalatokat alkalmazzunk. Ne csak egy központi csillárt, hanem többféle fényforrást, hangulatlámpákat, rejtett világításokat használjunk, ezekkel különböző képeket alkothatunk, amelyeket a hangulatunknak megfelelően változtathatunk. – A formákat általában az aktuális trend határozza meg. Sokáig a szögletes idomok voltak divatban, akár kanapéban, bútorban. Manapság minden lekerekített, puha, ami barátságosabbá és kényelmesebbé teszi az enteriőrt. Kissé eklektikussá vált a divat, egyszerre sokféle stílus van jelen, persze azért vannak fő irányvonalak – magyarázza.

Rákérdezünk a stílusok párosítására. – Biztos érzék kell hozzá. A klasszikus és a modern kiegészíti egymást, el tudok képzelni klasszikus festményt, műalkotást újszerű enteriőrben. Ilyenkor helyezzük fókuszba, mivel különleges eleme a berendezésnek – nyomatékosítja Sallak Andrea. Hozzáteszi: „nem úri allűr”, inkább racionális befektetés lakberendező segítségét igénybe venni. A szakember sokéves tapasztalata, rálátása megkímélheti a tulajdonost a tévedésektől, akár attól, hogy otthon derüljön ki: nem fér be a kanapé, vagy nem illik össze két lámpatest, amelyek így kidobott összeget jelentenének. – Számtalan tényezőt kell figyelembe venni, egy új ház építésénél szerencsés még a tervezés fázisában bekapcsolódni, hiszen így a változtatások még papíron lehetségesek. A világítás például a bútorok elhelyezésétől függ. Az új házban a villanyszerelést az elsők között végzik el, viszont ha nem találták ki előre az enteriőrt, előfordulhat, hogy a szekrény mögé esik a konnektor, vagy nem pontosan az étkezőasztal fölé kerül a lámpa, ami vésést, újrakábelezést és jelentős költségtöbbletet jelent – szemlélteti példával a lakberendező.

Sallak Andrea szerint igen. Számos rossz otthonnal találkozik, sokszor olyan új építésű lakásokkal, amelyek nincsenek funkcionálisan átgondolva, ezért nehezen rendezhetők be, hiszen rossz helyre tervezték például az ajtókat, az ablakokat.

Ha nincs pénzünk szakemberre, és nem fordíthatunk jelentősebb összeget bútorvásárlásra, hogyan tehetjük kellemesebbé az otthonunkat? – kérdezzük. – Mindenkinek más a lakása, a bútorai, az életvitele és az igényei, de ha átrendezni és felújítani szeretnénk, akkor elsősorban szelektáljunk. Sok régi tárgyat őrzünk, amelyekre nincs szükségünk, ez a hangulatunkat is befolyásolja. Ha megválunk tőlük, nagyobb lesz a tér, szellősebb a lakás, és a dolgaink el fognak férni a szekrényben. Sokkal jobban érezzük magunkat lelkileg, ha rend és tisztaság vesz körül. Meglévő bútorainkat a legkönnyebben textíliákkal tehetjük újszerűvé, amelyeket évszakonként változtathatunk. Tavasszal könnyedebb, vidámabb függönyt akasszunk fel, tegyünk pár díszpárnát a kanapéra, télen esetleg vastagabb anyagokat használjunk! Ezeket könnyen átalakíthatjuk. Akár magunk is lefesthetünk egy falat, nem szükséges az egész lakást, lehet, hogy elég csupán a kanapé mögöttit, és ha színben hozzá illő textíliákkal egészítjük ki, máris jelentősen megváltoztattuk a szoba karakterét. Új képeket függeszthetünk a falra. A szűk előszobában vagy apró fürdőszobában tértágító optikai hatása van egy nagyobb tükörnek – osztja meg.

Sallak Andrea hangsúlyozza, érezzük jól magunkat az otthonunkban, hiszen a világban az jelképezi a biztonságot a családunknak. – Aki megteheti, annak szívesen segít ennek kialakításában egy lakberendező, aki viszont nem engedheti meg magának, az saját eszközeivel igyekezzen minél otthonosabbá tenni a lakását. A lakberendezés nem úri dolog, hanem mindenki alapvető igénye – zárja gondolatait az enteriőrtervező.

Keresztyénként mennyire foglalkozzunk a külsőségekkel? – ezt a kérdést már Fogarasi Gábornak tesszük fel. – A lelki ember igényes, viszont eshet túlzásokba, az ingához hasonlóan mindkét irányba kilenghet. Előfordulhat, hogy éppen a külsőségek irányába, és az ember már csak a kézzelfoghatóra figyel, szinte csak azzal foglalkozik, csak azt tartja értékesnek. A lelki embernek inkább az jelent kísértést, amikor fölöslegesnek véli, hogy törődjön az öltözködéssel, a környezete rendezettségével, pedig ezek szorosan összekapcsolódnak a munkánkkal, a családunkkal. Félreértés, hogy a lélek dolgaihoz csupán az elcsendesedés, az imádság, a Szentírás olvasása tartozik, számít a hozzáállásunk is a bennünket körülvevő, teremtett és épített világhoz. Ebben a témakörben valóban vannak másodlagos kérdések, de a Jézust követő ember igényes önmagára, a környezetére, az otthonára és nem utolsósorban a munkájára.

Az újpalotai gyülekezet vezetője hangsúlyozza a keresztyének kettős felelősségét az otthonteremtésben. – Nem csupán fizikai, de lelki tér is. A közösségben többekkel találkozom, akiknek ez nem adatik meg, nem feltétlenül hajléktalanok, hanem súlyos anyagi problémákkal küzdenek, albérletről albérletre vándorolnak. Ezt nem vehetjük félvállról, hozzátartozik az emberi méltóságunkhoz, hogy legyen olyan fizikai terünk, amelyet otthonnak nevezhetünk. A másik helyzet, amikor hiába szép és díszes, a családban történő események miatt mégis hiányzik belőle a lelki melegség. Keresztyénként mindkét esettel foglalkoznunk kell a gyülekezetben, akár bibliaórán, hiszen a gyakorlati dolgok a lelki életünkre is kihatnak. Ha pedig megkaptuk Istentől a fizikai és lelki teret, akkor fontoljuk meg, amit Pál apostol az istentiszteleti rendre nézve megfogalmazott: „Mindenek ékesen és jó renddel legyenek!” Ez az otthonunkra is vonatkozik – nyomatékosítja.

Fogarasi Gábor elárulja, rendkívül fontos számára az áttekinthetőség, ezért addig nem tud elkezdeni dolgozni, amíg apró rendetlenség veszi körül. – Különbözünk egymástól, mások káoszban szeretnek alkotni. Tág fogalom az „ékes és jó rend”, eltérő helyzeteket érthetünk ezen, viszont a bennünket körbevevő környezet bizonyságot tesz, beszél rólunk – magyarázza.

Református alapelvként említi meg, hogy hálával Isten szolgálatára ajánljuk fel mindenünket, így az otthonunkat is. – Az Újszövetségben a keresztyének gyülekezési helyei módosabb tanítványok tágasabb otthonai lehetettek. Jézus követői nem utasították el, hogy közülük némelyek szép, nagy házban éljenek. Az első európai keresztyén, Lídia bíborárusként korabeli luxuscikk-kereskedő volt. A tehetős asszony szívét megérintette Isten, amire válaszul ő megnyitotta háza ajtaját Pálék előtt. Viszonyulhatunk így a földi javainkhoz. Lehetünk hálásak mindazért, amivel az Örökkévaló a tehetségünkön, a munkánkon, a szorgalmunkon keresztül megáldott, majd megnyithatjuk a szolgálata előtt a kapukat.

Fogarasi Gábor a kapunyitást maga is megélte, először a rákosszentmihályi, majd a Kálvin téri lakásában, amelynek csupán huszonegy négyzetméterében ki kellett tenniük a gangra a tévét, hogy a fiatalok elférjenek bibliaórán a szobában. Amikor kiköltözött az újpalotai lakótelepre, a lelkészlakást használták konfirmáció-előkészítőre, bibliaórára, házassági felkészítőre és egyéb csoportalkalmakra, mivel a missziói gyülekezetnek még semmilyen közösségi helyszíne nem volt. – Jó érzés, amikor az otthonunk megtelik imádsággal, örömmel gondolok vissza erre az időszakra, viszont bölcsesség kell ebben meghúzni az egészséges határt. Fárasztóvá válhat, amikor négy alkalmat tart az ember egymás után, hogy újra és újra rendet rakjon közben, vagy ha fél tizenegykor ért véget az összejövetel, kitakarítson, hiszen a saját otthonában nem hagyhatja másnapra, mint egy gyülekezeti házban – részletezi a már önálló újpalotai gyülekezet vezető lelkipásztora.

Arról is faggatjuk, mihez viszonyítsuk a pénzt, amelyet lakberendezési célokra fordítanánk. – Nem százalékokhoz, inkább élethelyzethez kötném. Lakásvásárlásnál vagy költözésnél megfontolt, sőt megimádkozott döntéseket hozva, átlátva a különböző kiadásainkat lelkiismeretfurdalás nélkül befektethetünk az otthonunk szépségébe, majd adjunk hálát érte, hiszen Isten is örül az örömünknek – vélekedik. Mint fogalmaz, ne csináljunk lelkiismereti problémát a lakberendezés anyagi vonzata miatt, továbbá elsősorban nem anyagi kérdés, hogyigényes tér vegyen körbe bennünket. Felidézi, amikor egy fiatal pár első otthonának szőnyegére és hasonló használati tárgyaira adták össze a pénzt a gyülekezetben, továbbá amikor egy hajléktalan embernek segítettek a szociális alapon kapott lakást berendezni. Egyetlen kikötésük volt: kicsorbult, elhasznált tárgyat nem, csupán szép, ajándékszerűeket gyűjtenek. – Lelkiismereti kérdést abból csináljunk: az irodánkban, esetemben a lelkészi hivatalban rendezett tér fogadja-e az oda belépőt. Amikor beosztott lelkipásztor lettem, meglátogatott egy lelkész házaspár, akiknél lelkileg nevelkedtem. Pásztor Judit első útja a fürdőszobámba vezetett – ellenőrizte a tisztaságot. Igaza volt! Olykor persze belefuthat a vendég a káoszba, hiszen vannak olyan időszakok az életünkben, amikor nem tudjuk fenntartani a rendet, akár betegség miatt, vagy négy-öt gyermek nevelése veszi el a figyelmet, de ez is egyfajta bizonyságtétel.

A rend és a Szentlélek munkája mennyire köthető egymáshoz? – firtatjuk a lelkipásztornál. – A belső rendezettség, amelyre törekednünk kell, a külsőségekben is megjelenik. Bár a Szentlélek a rend lelke, a rendezett tér önmagában nem garancia Isten munkájára. Viszont mintha a káoszban, az igénytelenségben az Örökkévaló azt a kérdést tenné fel: hogy vagy? Miért tűrőd ezt huzamosabb ideje? A bennünk lévő rendetlenség és annak kivetülése arról árulkodik: bensőségesebb kapcsolatra van szükségem a Szentlélekkel – fogalmaz.

Arra is rákérdezünk, mennyire segítheti egy imakuckó kialakítása a lelki elmélyülésünket. – Az imaéletben hasznos a rutin. Némelyikünk felkel, mosakodik, kávézik, csendességet tart, mások épp ellenkező sorrendben kezdik a reggelt. A rendszer kialakításában segíthet, ha az elcsendesedéshez megszokott helyet használunk, főleg ha családosként nem tud hova elvonulni az ember. Gyermekként szerény körülmények között, kicsi lakásban éltem a szüleimmel. Miután megtértem, számtalanszor megakasztotta az imádságaimat, amikor keresztülmentek a szobámon, amelynek három ajtaja is volt. Szükségünk van egy nyugalmas térre, lényegtelen, díszített-e vagy sem. Nem véletlen, hogy Jézus a belső szobába küldi imádkozni a tanítványait, amely a mai tudásunk szerint egy zárható kamrának felel meg. Mindenhol fohászkodhatunk: a buszon, a villamoson, az erdőben, a parkban, viszont az odafigyelést segíti, ha ehhez találunk egy csendes zugot, például a barátaim a munkahelyükön a mosdóba mennek – osztja meg Fogarasi Gábor.

– „Születünk fog, haj és illúziók nélkül; meghalunk fog, haj és illúziók nélkül” – írja Arany László. Pál ezt így fogalmazza meg Timóteusnak: „semmit sem hoztunk a világba, nem is vihetünk ki semmit belőle.” Nagy igazság, viszont ami szükséges az élethez, azt Isten kirendeli. „Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek” – mondja Jézus Máté evangéliuma szerint – magyarázza a lelkipásztor, majd így folytatja: – Isten látja, hogy öltözködnünk, laknunk kell; figyelembe veszi a szükségleteink változását, hogyha még egy gyermek születik például, és nagyobb lakást kell keresni. Bátran imádkozzunk ezekért akár bibliaórán is! Hogy a bizalmunkat nem vethetjük ingatlanokba, tárgyakba, arra leginkább a veszteségeink emlékeztetnek. A mi fiatal, kis gyülekezetünkben több testvér is elvesztette mindenét, egyik napról a másikra váltak nincsentelenné különböző okok miatt. A magunk vagy a mások veszteségei arra is emlékeztetnek, hogy a gyülekezet közösségében az érintettek képessé váltak felállni, közösen segítjük őket újra elindulni az otthonteremtésben. Jézus azt mondja a hegyi beszédben: „ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, vagy mit igyatok, se testetekért, hogy mibe öltözködjetek.” Istennek ezekre gondja van, magam is megtapasztaltam.