„Lassan érett meg benne az Isten felé fordulás”

Illés Lajos 1942. március 18-án született Budapesten. Édesapja szintén a Lajos nevet viselte, édesanyja Toldy Irén volt. Testvérével, Illés Károllyal már 1957-től zenéltek együtt, végül 1960-ban alapították meg az Illés együttest. A zenekar aranykorának az 1965 és 1973 közötti időszakát szokás tekinteni, amikor Bródy János, Szörényi Levente és Szörényi Szabolcs mellett Pásztory Zoltán voltak Illés Lajos társai a zenélésben.

1973 és 1982 között a zenekar még új módon összeállt, de ezek után Illés Lajos egyre inkább a zeneszerzés felé fordult. 1988-ban jelent meg Kicsit keserű című szerzői albuma, ezen a dalait a rockzene olyan kiválóságai énekelték, mint Demjén Ferenc vagy Somló Tamás. Az album utolsó dalát „Ennyi?” címmel maga Illés Lajos játszotta el, a dal talán szimbolikusan jelzi is egy korszak végét. Sokan csak eddig ismerik a zenész életútját, pedig tovább is van. Mondjam még?

Első felesége, Makkai Lilla közben lelkész lett, aki mellé visszatérve hűségesen kísérte, akárhova vitte őket a szolgálat: Egerlövő, Tiszavalk, Mezőkövesd. Ahol nem volt kántor, ott ebben a minőségben segítette felesége szolgálatát.

Ezt időszakot Illés Lajos özvegye, Makkai Lilla úgy idézte fel az MTI-nek 2012-ben, hogy nem vetette fel őket a pénz, és abban az időben három-négy gyülekezetbe is eljártak istentiszteletet tartani, sokszor autóstoppal, mert nem volt saját kocsijuk.

Egerlövőn Illés Lajos birkákat tartott, de ez nem volt annyira jövedelmező, viszont egy 2003-as interjúban a Vas Népének azt mondta, „kicserélődött minden sejtje”, amíg a birkákkal foglalkozott, nagyon élvezte, bár az elején „nem nagyon tudta megkülönböztetni az állatok elejét és a végét”. A gyülekezetekben vállalt szolgálat közben őt ért lelki élmények ihlették egy református istentisztelet megzenésítésére. Ezt 1990-ben Egerlövőn írta, és 1991-ben mutattak be, Velünk az Isten címmel.

1992 pünkösdjén került a házaspár Kisorosziba: Makkai Lilla lelkész, Illés Lajos pedig kántor lett, mellette pedig a gyülekezet fiataljait tanította zongorázni. Sorsuk jobbra fordult, Illés Lajos pedig foglalkozhatott a zeneszerzéssel nemzete és hite, egyháza szolgálatában.

Egy 1994-es interjúban Illés Lajos úgy fogalmazott: az elmúlt évtizedek a legnagyobb kárt az emberek lelkében okozták, amit nagyon hosszú ideig tart majd helyrehozni. Ő mindenesetre igyekezett kivenni részét ebből a munkából.

Illés Lajos életműve 1988-tól szorosan összekapcsolódott a határainkon túl élő magyarsággal is. A zenész a kilencvenes évek elején maga vitt élelmiszert és használt ruhaneműt Kárpátaljára egy kamionnal a huszti református egyház megsegítésére. Később aktívan közreműködött abban, hogy a Protestáns Ifjúsági Művészeti Misszió a Magyar Kultúráért Alapítvány több mint hatmillió forintot adományozott a szintén kárpátaljai, aknaszlatinai Bolyai János magyar nyelvű általános és középiskolának tornaterem építésére, a villany- és vízvezeték-, illetve a fűtési rendszer felújítására.

A házaspár sokat járt Erdélybe, Énlakán kis házuk volt. Illés Lajos 1994 és 1996 között a Magyar Ének, az énekelt magyar versekre írt háromrészes album több darabját is ott írta.

Pár évvel később az Új ember katolikus magazinnak azt mondta, a Magyar énekben irodalmunk hazafias verseiből válogatott, és ez politizálás valami mellett. „Azelőtt se mi voltunk valami ellen, hanem a hatalom volt ellene annak, amit a nemzet akart.”

1997-ben Szvorák Katalinnal még Válaszúton címmel egy népdalátiratokat tartalmazó albumot is készített, és ugyanebben az évben Álomföldön címmel gyerekeknek szóló verseket is feldolgoztak. Erdélyben készült a Tánclánc című lemez is, Majla Sándor verseiből.

Illés Lajos 2000-ben az Illés-együttessel Kossuth-díjat kapott. Az egyik kisoroszi presbiter állítólag megjegyezte neki, hogy nem sok gyülekezetnek van Kossuth-díjas kántora.

Ebben az évben mutatták be a Magyar reformátusok IV. világtalálkozóján a Betlehem csillaga című művét, amelyet Utassy József költővel írtak. Illés Lajos erről az alkotásáról azt mondta egy interjúban: „mind jobban kezdett foglalkoztatni az ezredforduló és Jézus születésének 2000. évfordulója, annál is inkább, mivel amióta a Kisoroszi Református Egyházközség kántora vagyok, azóta egyetlen út létezik a számomra: a jézusi út, és ezt az élményemet akartam megosztani az ezredvégi közönséggel is.” Úgy gondolta, ez kimeríthetetlen téma, amiről kétezer év után is lehet újat mondani.

2003-ban a kisoroszi református templom építésének 200. évfordulójára írta a Te Deumot, amelyet az ottani gyülekezeti kórus adott elő a stúdiófelvételen. Ezt követte 2005-ben a Karácsonyi Te Deum, ám betegsége miatt a sorozat befejezetlen maradt, sosem készült el a Pünkösdi Te Deum.

Illés Lajost 2007. január 29-én érte a halál Budapesten. A betegségében otthon ápolt zenészt életének utolsó reggelén vitték vissza a kórházba, abban a reményben, hogy még tudnak segíteni rajta. Felesége zárta le a szemét, de utolsó pillanatig mellette volt három fia, Dávid, Áron és Bence is.

Illés Lajos özvegyét, Makkai Lilla nyugalmazott lelkészt éppen akkor értük el telefonon, amikor egy festés után a könyveket és Illés Lajos hagyatékát pakolgatta. „Most pakolom ki a Kossuth-díjat meg a tisztikeresztet, a kézírásos kottáit, CD-jeit”.

A kezébe került újságcikkek éppen aznap, amikben Illés Lajos már '94-95-ben egyszerűen, hitelesen mondta, hogy „én nemzeti keresztény világnézetű vagyok”, amit akkoriban azért még nem feltétlenül hirdettek az emberek. „Nem véletlen, hogy a magyar éneket a magyar nemzeti költészet gyöngyszemeiből hogyan válogatta össze, és micsoda sodrása van. Ha az ember egyben hallgatja az egészet, úgy érzi, csodálatos íve van, ami bemutatja a magyar hívő sorsot.”

Makkai Lilla elmondása szerint férje rendkívül népszerű volt a falubeliek között Kisorosziban. Megvallotta, hogy talán népszerűbb volt a gyülekezetben, mint ő maga. Megjegyezték róla a presbiterek: soha nem várta meg, hogy valaki köszönjön neki, hanem mindig mindenkinek előre köszönt. És ezt egy ilyen viszonylag zárt közösségben, mint egy falu, rendkívül tisztelik, főleg egy „gyüttmenttől”. Azóta is ott van az orgonánál a koszorúja, amit a halálakor a gyülekezet készíttetett, és a hívek adományaiból emlékplakettet készítettek a parókia falára. Illés Lajos egyébként Kisoroszi díszpolgára.

A nyugalmazott lelkész elmondta nekünk, hogy férje nem volt mindig hívő, de rátalált a hitre. „Vagy az Úristen talált őrá.” A 80-as évek végétől kezdődően Illés Lajos érezte, hogy változott az élete, változott a világlátása. „A maga módján komoly keresztyén ember volt. Vagy lett, mert amúgy eredetileg katolikusnak keresztelték.”

Amikor Illés Lajosról beszélnek, mindig az Illés zenekar kerül szóba, meg hogy Koncz Zsuzsa Illés Lajos szerzeményeit énekelte – mondta Makkai Lilla, és gyorsan hozzátette: ezek is nagyon jó slágerek és szép dalok, de össze sem lehet hasonlítani az 1988 utáni művekkel. A zenész életében nagy irányváltás történt, de ez nem hirtelen következett be. „Nem volt ő Pál apostol, akire az Úr Jézus rászólt a damaszkuszi úton, hogy ejnye-ejnye, Saul, mit csinálsz? Lassan érett meg benne ez a váltás.”

„Amikor a rossz döntéseknek olyan következményeik vannak, amelyek nagyon befolyásolják az életét, az egzisztenciáját, az alkotókedvét, a barátait, a családi életet, akkor az ember, akinek van egy kis önismerete, ráébred, hogy most váltani kell. Az Isten pedig mindig keresi az embert, csak az ember nem mindig veszi észre, sőt néha kikerüli az Istent. Illés Lajos egy idő után észrevette, hogy hoppá, keresnek” – mondta Makkai Lilla, a zenész özvegye.