A pápai Pannonia Reformata Múzeum a megalapítása óta olyan egyházi kulturális tér a dunántúli reformátusok szellemi-lelki központjában, amely a nyitottság missziójával szólítja meg azokat is, akik talán még távolabb vannak az egyháztól. Teszi ezt olyan színvonalas programokkal, mint például a december 22-ig tartó adventi udvar, amely régi korok hangulatát idézve hívogatja a látogatókat. A kézművesvásár és a foglalkozások, koncertek mellett az intézmény helyet ad az elcsendesülésre és a karácsonyra való lelki felkészülésre is.
Régi időket idéző konyhabelső, sparhelt: a kapu boltíve alá belépő ezzel találja szembe magát. A Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményeinek múzeuma, a Pannonia Reformata adventi udvara a régi korok karácsonyát idézi meg. Nem nosztalgiából, hanem azért, mert a száz évvel ezelőtti idők karácsonyi miliője az állandóságot és a boldogságot közvetíti. – A karácsonyban van valami állandóság – magyarázza Köntös László gyűjteményi igazgató. Ebben az őrült tempóban változó világban pedig ragaszkodunk ahhoz, ami állandó. Ezért vágyunk a karácsonyi díszekre, hangulatokra, a meghitt otthonosságra. Ha lehet az arcokról olvasni – és miért ne lehetne –, akkor sikerült ezt az érzést kiváltani az emberekből. Mosolyogva nézik a régi tárgyakat, ki azért (ők az idősebbek), mert személyes élményeket ébreszt, ki pedig azért (ők a legfiatalabbak), mert a szülők, nagyszülők gyermeki lelkesedéssel mutatják: nézd, mi még ilyenen főztünk!
A múzeum adventi programsorozatát a Covid miatti lezárások hívták életre. – Abban a nehéz időben szerettük volna kihozni az evangélium örömhírét az udvarra, szabad térre, hogy találkozhassanak vele az emberek – idézi fel Halászné Kapcsándi Szilvia gyűjteményi igazgatóhelyettes, múzeumvezető. – Részt kell vennie a református közösségnek a települése életében – teszi hozzá Köntös László. Pápán szerencsés helyzetben vannak, hiszen sikerült felújítani az Ótemplomot, amely az egyházkerület múzeumaként működik. Széles érintkezési felület lett ez a világgal: ide azok is bejönnek, akik egyébként nem járnak templomba, és rácsodálkoznak arra, milyen is az egyház. Sokakban él az a megrögzült kép, amely szerint ez olyan zárt közösség, ahová nem lehet csak úgy bemenni. A múzeumhoz kapcsolódó kávézó megnyitásakor is kérdezgették többen, hogy ide nem reformátusok is bemehetnek-e. Azóta sokakban sikerült ezt a falat lebontani azzal, hogy nyitva van az intézmény kapuja – nemcsak jelképesen, hanem valóságosan is – a város felé.
Szerves része lett Pápa város és a régió életének a Pannonia Reformata. – A mostani program emberek százait vonzza ide advent idején, találkoznak velünk és azzal, amit képviselünk. Aktuálisan azzal, hogy az emberiség jövője az Úristen kezében van – foglalja össze Köntös László, majd hozzáteszi: – Fenyegető, bizonytalan világban élünk, de van a mindenen túlmutató reménység: Üdvözítő született ma nektek, eljött az Úr Jézus Krisztus! Ez a reménység pedig arra garancia, hogy Isten az embernek nagyon szép és teljes jövőt szán: ez az advent üzenete.
De hogyan tudja ezt közvetíteni az adventi udvar? A múzeum ezzel az eseményével úgy kapcsolódik a város adventi programsorozatához, hogy az arany középutat igyekszik megtalálni a mai vásárok és az evangélium hirdetése között. Megszólítja a XXI. századi embert, aki ha betér hozzájuk, a kézművesportékák és a régi tárgyak között sétálva kaphat valami többet: azt a fentről származó jót, amely az advent üzenete.
A programsorozat idei vezérigéje Máté evangéliumából ragyog fel: „Láttuk az ő csillagát napkeleten...” (Mt 2,2) A csillag és a vezetés jelenik meg több helyen és módon az udvarban. Az egyik leglátványosabb, ami a betérőt megállítja és felfelé tekintésre készteti, az a templom falára vetített árnyjáték, amely a betlehemi csillag történetét mutatja be. Az Ige üzenetére fűzték fel az idei, többállomásos evangelizációs sétát is: az angyali elhívástól indulva a felkészülésen, az induláson, az útkeresésen, a nehézségeken át Isten iránymutatása mellett vezet el Betlehemig. A megállóknál régi tárgyak jelképezik az adott mondanivalót, miközben a kihelyezett írások személyessé teszik az Ige üzenetét, hogy lélekben is megérkezzünk az ünnephez. A három év után idén ismét családbarát minősítést elnyerő múzeum nagy hangsúlyt fektet a minél szorosabb kapcsolatra a közösségekkel, civilekkel. Céljuk, hogy a társadalmiasított múzeum minősítést is elérjék. Ebbe az elképzelésbe illeszkedik az adventi udvar megvalósítása. Közösségi tér közösségi összefogással – emeli ki a múzeum vezetője. Régi tárgyak gyűjtésének meghirdetésével szólították meg a civileket, a hangulathoz így magánszemélyek és közösségek is hozzájárultak. Ez az összefogás mutatkozott meg a programok összeállításánál is: civil szervezetek jelentkeztek, hogy szeretnének részesei lenni az adventi eseménynek. Így alakult ki a nagyon gazdag programsorozat koncertekkel, alkotóműhelyekkel, vásárral (a részletek megtalálhatók a honlapon: pannoniareformata.hu).
A múzeum hét év alatt olyan intézménnyé vált, amely a városban és a régióban is minőségi színvonalat képvisel. Az emberek kedvelik a programjait, nyitottak rá, sőt, egyre inkább szeretnének csatlakozni hozzájuk. Ezt erősíti meg Mógor-Schmidt Katalin, a Pápa Város Fúvószenekarát működtető egyesület elnöke. Felidézte, hogy a város kulturális életében tevékenykedő civilek olyan helyet kerestek, ahol megmutathatják magukat. Így jutottak el a múzeumhoz, ott pedig örömmel fogadták őket. Helyet kerestek, de sokkal többet, lelki és szellemi partnert találtak. A helyszín adottságai is kiválók, a templom ideális előadásokra, koncertekre, a múzeum udvara a maga meghittségével kiváló teret nyújt a programoknak. De ami még meghatározóbb, az a múzeum vezetőségének és munkatársainak hozzáértése, tenni akarása és minőségi hozzáállása. Vonzó lett a hely és az itteni lelkület. A létrehozott miliő minden korosztályt megszólít, ahogy a Bakonyalja Népművészeti és Kézműves Egyesület vására is. A programok is kortalanok. A november 30-i nyitónap foglalkozásán, a mézeskalács-készítésen gyermekek, felnőttek és idősek is nagy lelkesedéssel alkották a díszes süteményeket. Vargáné Zábrák Ildikó és lánya, Varga Rebeka a tavalyi húsvéti alkalmon vettek részt először a múzeum kínálta programon, azóta ha csak tehetik, itt vannak. A mézeskalács-készítés régi tradíció családjukban, de a díszítésben nem volt gyakorlatuk. Némi öniróniával hozzáteszik: most sem remekelnek, de remélik, a szakavatott segítséggel előrébb jutnak. Úgy tervezik, ha sikerül, ajándékba adják, ha mégsem, akkor megeszik. Rebeka elmondja, hogy fiatal felnőtt létére még mindig szereti a kézműves-foglalkozásokat, úgy érzi, ezeken nemcsak a kézügyesség fejlődik, hanem a lélek is megtelik szeretettel: – Kikapcsolódom és közben feltöltődöm. Jó emberek között lenni, egy kicsit mindenki boldogsággal telik meg.
A december 22-ig tartó adventi udvar kézműves-foglalkozásairól érdemes idejében érdeklődni, hamar elfogynak a helyek. De senki ne legyen csalódott, ha esetleg lemarad, akad egyéb program, amely feltölt, ráhangol a karácsonyra. Az előttünk álló három hétben tíz koncert várja az érdeklődőket. Az udvar mindennap nyitva van 10 és 20 óra között, talán egy-egy csendesebb időszakot érdemes kiválasztani, hogy az evangelizációs sétával lélekben is megérkezzünk az ünnephez. De ha csak kikapcsolódni vágynak, akkor is érdemes betérni, a régi tárgyak között barangolni, válogatni a portékák közül. A beszélgetéshez pedig forralt borral, teával, forró csokoládéval, zsíros kenyérrel készültek a szervezők, és a kávézó finomságai is csalogatóak lehetnek.
A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak. Keressék a templomokban és az újságárusoknál!