Az emberek többségének a karácsony a várakozásról, az ünneplésről, a családról, a szeretetről szól. Vannak azonban olyanok, akik a szentestén is szolgálnak. A rendőrök, tűzoltók, orvosok vagy a lelkészek ilyenkor is a bensőséges családi együttlét helyett a közösségért dolgoznak. Utóbbiak a kis családjuk mellett a gyülekezeti „nagy családban” is helytállnak, fontos feladatokat végeznek. Hogyan élik ezt meg a hozzátartozók, a lelkészfeleségek és a gyerekek? Milyen pluszfeladatot jelent ez a számukra? A szenteste közeledtével többek között ezekre a kérdésekre kerestük a választ.
Schallerné Éles Tímea nemcsak lelkészfeleség, de ő maga is lelkipásztor a Monor-Nagytemplomi Református Egyházközségben. Férjével az ünnepek idején rengeteget szolgálnak, kezdve a cipősdoboz-akció megszervezésétől az adventi istentiszteleteken át a kántálásokig.
Schaller Tamás és felesége, Schallerné Éles Tímea
Mennyire megterhelő a karácsonyi időszak?
Schallerné Éles Tímea: Mióta erre a hivatásra készülünk, elsőéves teológus korunktól legációkba jártunk, ezért hozzászoktunk. Ezt a szolgálatot is az Úr bízta ránk, ezért nem munkaként tekintünk rá, inkább hivatásként. Illetve próbáljuk elkérni Istentől, hogy töltsön meg az ünnep jelenlétében önmagával, amit pedig tőle kapunk, azt tudjuk továbbélni az igehirdetésekben és a tetteinkben karácsonykor is.
Sokszorozódnak a feladatok az év végéhez közeledve. Ön mit tesz azért, hogy ezek ellenére is megtudja élni az ünnepet?
Schallerné Éles Tímea: Nagy segítség számomra a férjem, Tamás. A személyes csendességeinken kívül igyekszünk időt szakítani a rendszeres közös imádságra, az Istenről való beszélgetésekre. Ezek nagy lendületet adnak a szolgálatunkhoz. Nem csak lelkileg készülünk az ünnepekre. Tamás főzi a halászlevet, én pedig segédkezem. És hogy én miből töltekezem? Múlt héten hallgattam meg egy beszélgetést négy keresztyén emberrel a karácsony kapcsán. Nagyon feltöltött, ujjongott a szívem-lelkem. Kétszer vagy háromszor is meghallgattam.
Miben több az önök karácsonya lelkészcsaládként?
Schallerné Éles Tímea: Mi is ugyanolyan emberek vagyunk, mint mások, Isten irgalmára, kegyelmére, könyörületére szoruló bűnös hús-vér emberek. Így talán abban „több”, hogy minden alkalmatlanságunk ellenére az Úr használni akar, hogy az evangélium elérjen más emberek szívéhez is. Az ünnepek idején való szolgálat – a szegényekre, az egyedül levőkre, a távol maradottakra való különös odafigyelés – a gyerekeinknek is egy jó példa lehet. Pár éve, az akkor nyolc-kilenc éves fiúnkkal ellátogattunk egy szegény családhoz. A gyerekünk ezután azt kérte, hogy ne csak magunknak, hanem nekik is vegyünk egy fenyőfát. Hiszem, hogy Isten ki tudja munkálni a szívükben, hogy a kicsi korban látottak beépüljenek az életükbe.
Turbucz Anna hittan–történelem szakos hallgató, szülei a Sárszentmihályi Református Egyházközség lelkészei.
Turbucz Anna és családja
Karácsonykor egy lelkészgyereknek a szokásosnál is több a feladata. Melyek ezek?
Turbucz Anna: Kisgyerekként csak a szentesti templomba járás volt „erősen ajánlott”, a karácsonyi istentiszteletek nem, legalábbis nekünk, az idősebb testvéreimnél ez más volt. Felnőttként ezekre már magamtól is szívesen járok. Néha be kellett ugranunk, mint a színészeknek szerepelni az ünnepi műsorba. Volt, hogy ezt alig két órával a kezdés előtt tudtuk meg, így nyilván mindig volt a tarsolyunkban valami. Ehhez kellett némi rugalmasság. Ezen kívül apró, logikai dolgokban segítettünk édesanyámnak. Amikor például szeretetvendégséget tartottunk, teát szolgáltunk fel, kipakoltuk az ételeket.
Ünnepekkor sokan elutaznak, kikapcsolódnak, a lelkészcsaládokra azonban fontos feladatok várnak ilyenkor a gyülekezetben. Ezt hogyan élik meg, önök hogyan ünnepelnek?
Turbucz Anna: Nem tudnék három napra elutazni wellnessezni. Biztos, hogy az is nagyon jó, de én nem ebben nőttem fel, mi máshogyan éljük meg az ünnepet. Számomra ez a szűk családi körről szól. Az ünnepi étel nálunk mindig a máj, mert édesanyámnak az elfoglaltsága miatt nem jut ideje napokon át főzni, és azt csak bedobjuk a sütőbe, és gyorsan elkészül. Szenteste igeolvasás, imádkozás és éneklés után bontjuk ki az ajándékokat. Karácsonykor a gyülekezeti programokon kívül jut időnk társasozni, együtt lenni a családdal is.
Himinecné Ködöböcz Erika gyógypedagógus, férje a Kiskunlacházi Református Egyházközség beosztott lelkipásztora.
Himinec Nándor és felesége, Ködöböcz Erika
Harmadik éve ünnepel a férjével közösen karácsonykor. Miben más ez lelkészfeleségként?
Himinecné Ködöböcz Erika: Egyrészt ugyanolyan a szentesténk, mint bármelyik más református keresztyén családnak. Másrészt ott van benne a szolgálat, a munka. Nekem mellette van egy civil szakmám, gyógypedagógus vagyok. Nem szeretném azonban kivonni magam a gyülekezeti feladatok alól. Így adventkor apró dolgokban segítek, akár egy tálca sütemény megsütésével, a templom feldíszítésével vagy szaloncukor osztásával. Nem mondom, hogy nem szoktam elfáradni a feladatok közepette, de amíg az Isten ügyéért teszünk valamit, az mindig ad egy pluszt. Ráadásul sok ember a szakmája miatt nem teheti meg, hogy szabadságot vegyen ki az ünnepekre, ezt is látnunk kell.
Hogyan tud úgy bánni az idejével és az energiájával, hogy maradjon belőlük karácsonyra is?
Himinecné Ködöböcz Erika: Ez a tudatos szervezésen alapszik. Egymás és Isten iránti szereteten alapuló támogatás és kompromisszumkötés is van benne. Én is segítek a férjemnek az előkészületekben, de ha kell, ő is inkább fennmarad hajnalig, hogy másnap együtt tudjunk reggelizni. Nem szeretem, ha a karácsonyt a család vagy a szeretet ünnepének nevezik. Ez egy kiváló marketingfogás, erre redukálják. Én úgy gondolom, mivel keresztyén ünnepről beszélünk, a gyülekezeteinkben kellene ezt megélnünk, ezért a szolgálat számunkra ilyenkor se jelent pluszterhet.