Háromgyermekes boldog édesapa, férj, Európa-bajnok, a tokiói paralimpia ezüstérmese. Egy időben református lelkésznek készült. Hogy miért a sport mellett döntött, és miért az anyaországban, erről is kérdeztük Osváth Richárdot. Szülővárosában, Szatmárnémetiben kilenc éves korában kezdett el vívni. A térdsérülését követő műtétek után kezdett el tájékozódni a kerekesszékes vívásról. Romániában megtalálta a paralimpiai bizottságot, de kerekesszékes vívás nem volt. Így került Magyarországra, és 2011-ben már kerekesszékben folytatta a vívást.
2014-ben megkapta a Magyar Fair Play díjat, 2016-ban a Magyar Érdemrend lovagkeresztje elismerést. 2017-ben az év fogyatékkal élő sportolója lett, de nyert világkupát is. A mostani tokiói ezüst pályafutása negyedik paralimpiai érme. Mit jelentenek önnek ezek a kitüntetések és eredmények?
A 2011-es megnyert Európa-bajnokság máig az életem legmeghatározóbb versenye, mert akkor volt rajtam először magyar melegítő, az átadáson a magyar himnuszt hallgathattam és énekelhettem. De a válaszom: visszaadták az önbizalmat, hogy képes vagyok mozgássérültként is olyan sikereket elérni, amelyekre én magam is büszke lehetek, a családom is, és a többség is elismeri a tehetségemet. Nagyon hálás vagyok az Úrnak, hogy fogta a kezem minden versenyen.
A baleset okozta trauma után sokakban rengeteg kérdés marad megválaszolatlanul, ön ezekre Istennél kereste a választ?
2009-ben vált világossá, hogy a jobb térdem már merev marad. Perlekedtem Istennel, hogy miért kell ezt átélnem, utána pedig azért imádkoztam sokáig, hogy újra vívhassak. A 2012-es paralimpia után bizonyosodtam meg arról, hogy Istennek tervei voltak velem, akkor tudtam előrelépni, amikor elfogadtam az Úr döntését, és megértettem, nekem is tennem kell azért, hogy boldog legyek. Mi lehet annál csodálatosabb érzés, mint hogy Krisztus ott van melletted és erőt ad? Így célom, hogy a következő paralimpiára is kvalifikáljam magam. Ha Isten is úgy akarja, szurkolhatnak nekem a döntőben is. Talán akkor majd le tudom győzni az ellenfelemet és valóra válik, amit kitűztem, hogy paralimpiai bajnok legyek.
Amikor felhívtam, örömmel mondta, hogy egyik gyermeke református iskolában kezdi tanulmányait Debrecenben. Milyen a kötődése ma az egyházhoz?
Gyerekként a szatmárnémeti láncos református templom közössége nagyon kedves volt a szívemnek. Az egész ifjúságomat a gyülekezetben töltöttem, minden vasárnap jártam bibliaórára. 13 évesen, amikor jöttek a sikerek a kardvívásban, úgy éreztem, a sport az, amiben ki tudok teljesedni, de a kötődés az egyházzal megmaradt. Amikor hazautazunk, mindig ellátogatunk a szatmári láncos templomba, a feleségemmel ott házasodtunk össze, és a gyermekeinket is ott keresztelték meg. Nekem fontosak a gyökereim. Remélem, hogy a gyermekeink ugyanígy fognak gondolkodni és érezni.
OSVÁTH RICHÁRD EDDIG ELÉRT HELYEZÉSEI
2020 – Paralimpia, Tokió: tőr egyéni 2. hely
2020 – egri világkupa: kard egyéni 1. hely, tőr egyéni 1. hely
2019 – világbajnokság, Cheongju: tőr egyéni 7. hely, kard egyéni 5. hely, kard csapat 4. hely
2019 – világkupa, Sharjah: kard egyéni 10. hely
2018 – Európa-bajnokság Terni: tőr egyéni 3. hely, kard egyéni 1. hely
2017 – világbajnokság, Róma: tőr egyéni 1. hely, kard egyéni 2. hely
2016 – Európa-bajnokság, Casale Monferrato: tőr egyéni 2. hely, kard egyéni 3. hely
2016 – Paralimpia, Rio de Janeiro: tőr egyéni 2. hely, kard egyéni 2. hely
2014 – Európa-bajnokság, Strasbourg: tőr egyéni 1. hely, kard egyéni 1. hely
2013 – világbajnokság, Budapest: tőr egyéni 2. hely
2012 – Paralimpia, London: tőr egyéni 3. hely
2011 – Európabajnokság, Sheffield: egyéni 1. hely
Az interjút elolvashatják a Református Lapja e heti számában is, melyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak! Keressék a templomokban és az újságárusoknál!