Kárpátaljai magyarok és ukrán ajkúak egyaránt voltak a harcok elől elmenekülteknek szervezett vasárnap esti fasori áhítaton. A magyarul nem beszélőknek tolmács fordított. Az alkalom célja – amelyen Balog Zoltán református püspök és Osztie Zoltán katolikus plébános is bátorította a menekülteket – az anyagi vagy tárgyi segítség melletti lelki támogatás volt.
Ma sokkal inkább át tudjuk élni, mint néhány héttel ezelőtt, mit jelent a pusztába menekülni – mondta igehirdetésében – Dávid király üldöztetésére utalva – Balog Zoltán püspök. Hozzátette, hogy puszta nemcsak a fák vagy a hegyek hiánya lehet, hanem az az állapot is, amelyben nincs emberi segítség, csak kapaszkodók nélküli egyhangúság és kiszolgáltatottság. A Zsinat lelkészi elnöke a kárpátaljaiakhoz fordulva arról is szólt: ha meg is találják a barátokat, ismerősöket és egy biztonságos hajlékot, akkor is menekülni kényszerültek. Ami pedig most történik – folytatta –, nem először és nem is utoljára esik meg a történelemben, de ahogyan lesznek háborúk, úgy lesz szabadítás is – újra és újra. Az a szabadítás pedig, amit Dávid király által Isten igéje kínál, nem a fegyverek hatalmának, túlerejének eredménye, hanem a szentélyben lehet megtalálni. A püspök szerint nagy szükség van most arra, hogy ne csak azoknak a hatalmát lássuk, akik összezavarják, ellehetetlenítik az életünket, akik miatt életek munkája pusztul el, hanem Isten szeretethatalmát is, amely nagyobb bárki másénál.
Balog Zoltán püspök, a Zsinat lelkészi elnöke
Balog Zoltán beszélt a magyarok gondoskodásáról is. Kiemelte: jó látni, hogy ott állnak a határ mindkét oldalán, és ételt vagy éppen szállást adnak. Visszaidézte Zán Fábián Sándor kárpátaljai püspök néhány nappal korábbi szavait is, megjegyezve: azok segítenek most a menekülőknek, akiket évtizedeken át el akartak üldözni Kárpátaljáról. „Milyen csodája lenne ennek a borzalmas háborúnak, ha a magyarok segítőkészsége, szeretete szétporlasztaná a gyűlöletet, amit újra és újra mesterségesen keltenek" – fogalmazott a püspök, majd meghívta a reformátusok közé a háború elől Magyarországra menekülteket, lelki otthont kínálva nekik, ahol átélhetik Isten hatalmát és szeretetét.
Osztie Zoltán, a Budapest-Belvárosi Nagyboldogasszony-templom plébánosa
Az alkalmon Osztie Zoltán, a Budapest-Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia-templom plébánosa is prédikált. Azt mondta: a pusztaságban, az ember végső kétségbeesésében közel van Isten, és ebben a pusztaságban, a bajban mutatkozik meg a valódi szolidaritás. Úgy fogalmazott: a magyar nép a békességet sugározza ezekben a vészterhes napokban. Nem ellenségeskedünk, hanem baráti jobbot nyújtunk. Idézte Szent Ágostont is: a béke az „isteni rend nyugalma”. Hozzátette: a béke nemcsak a fegyverek csöndje, nemcsak a gyűlölködő ellentét hiánya, hanem Istentől származik, s nekünk kérnünk és befogadnunk kell.
Balog Zoltán az alkalmon bejelentette: március 27-étől vasárnap esténként, 18 órától a budapesti Hold utcai gyülekezetbe várják a békéért közösségben imádkozni vágyókat.