Miért érzékelik máshogy az időt a gyermekek és a felnőttek? – ezt vizsgálták egyedülálló kísérletükben Nádasdy Zoltán egyetemi docens és munkatársai. A Világ/nézet legutóbbi adásában a Texasi Egyetem kutatója beszélt az idő fogalmáról és annak érzékeléséről. Molnár Ambrus műsorában arra is választ kapunk, hogy felgyorsult világunkban hogyan bánjunk helyesen az időnkkel.
Nádasdy Zoltán és kollégái azt vizsgálták egy videós kísérletben, hogy hogyan torzul az idő érzékelése a gyermekkor és a felnőttkor között. A kutatás, amelynek eredményeit nemrég publikálták, azt mutatta ki, hogy a gyerekek más kapaszkodókat használnak a döntéseikhez, mint a felnőttek.
Egy négy-öt éves gyerek úgy állapítja meg, hogy mennyi idő telt el, hogy milyen hosszan tud beszélni róla. Ahogy egyre idősebbek leszünk, mást használunk támpontként. Nagyjából hét- és tízéves korunk között, vagyis az iskolai oktatás kezdetekor átváltunk egy másik időszámításra. A tanórák és a szünetek egységes szociális rend szerint zajlanak, amely mindenkire egyaránt érvényes.
A gondolkodásunkban is meghatározó, hogy hogyan tekintünk a rendelkezésünkre álló időre. Kultúránként változik, hogy mi az idő értéke. A kutató kiemelte, hogy a kommunikáció felgyorsulása feldarabolja az időnket, mert rendkívüli módon leköti a figyelmünket. Azt érzékeljük, hogy a napi huszonnégy óra nem elég a napi teendőinkre, ráadásul lemaradunk valamiről, ha nem reagálunk időben. Ez azt eredményezheti, hogy elveszítjük a hosszú távú céljainkat. Nehéz „kiugrani” ebből, de van lehetőségünk arra, hogy megváltoztassuk az időszemléletünket. Ennek technikáiról is szó volt a Világnézet legutóbbi adásában.