– Mi a céljuk a Kaleidoszkóp elnevezésű programjukkal?
– Célunk, hogy református oktatási keretek között, vállalt értékeinkhez híven mutassuk be az életszerű integrációt, és továbbfejlődjünk ebben. Délelőtt érzékenyítő programokat tartunk a saját diákjainknak, mert tanítási napon lesz a rendezvény. Ezután a pedagógusoknak szervezünk előadásokat, beszélgetéseket, ahol a szemléletformálás mellett szakmai-módszertani segítséget is szeretnénk adni. A március 10-i alkalom a látássérült gyermekek integrálásáról, valamint azokról a gyermekekről és pedagógusokról szól, akik közé látássérült tanuló kerül. Lesznek gondolatindító előadások, beszélgetések, és módszertani segítséget kapunk a Vakok Óvodája, Általános Iskolája, Szakiskolája, Készségfejlesztő Iskolája, Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézménye, Kollégiuma és Gyermekotthona pedagógusaitól. Megismerhetünk majd egy integrációs példát Szatymazról, Kacsari Zsolttól, illetve saját élettörténeten keresztül pillanthatunk be abba, hogyan élte meg saját iskolaélményeit Ozvári-Lukács Réka. Ezekbe mint tükörbe tekintve mi magunk is tanulhatunk.
– Miért szervezik a programot, mi a személyes indíttatása?
– Áldott kényszerhelyzet hozta az egészet. A mi iskolánkba, az én osztályomba második éve jár egy látássérült kisfiú. Hálás vagyok érte, hogy Gergőék bennünket választottak. Rengeteg mindent megtanultunk általa mi, pedagógusok, és úgy látom, a gyermekek is. Megható, hogy a szülőket, a családokat is elérjük így, hiszen halljuk a szülőktől, mennyi mindent mesélnek otthon a gyerekeik egy-egy közös élmény kapcsán.
A március 10-i kiskunhalasi konferencia ingyenes, de regisztrációhoz kötött. A részvételi szándékot és az ebédigényt a 06-77-421-371-es telefonszámon vagy e-mailben a kozpontiiskola@reformatus.hu címen kérik jelezni a szervezők.
– A konferencián ön is tart előadást. Milyen a jó integrált oktatás?
– A legjobb módszer az, hogy az életet jól éljük, együtt a gyermekekkel. Persze vannak apró technikai módszerek, amelyek segítik a tanítást, de a legfontosabb, hogy ez életszerű együttélés legyen: hiteles és főleg valóságos. Az osztályban mindent együtt csinálnak a gyerekek. Amikor hitoktató lettem, az érdekelt, hogyan lehet hittanórát tartani problémás, hiperaktív gyermekeknek. Mindig érdekelt a határok kitolása, a befogadás életszerű megélése, az, hogy mindenkinek, a tanárnak és minden diáknak jó legyen az óra. A látássérültség is hasonló, nem volt nehéz megbarátkozni az új helyzettel. Ha egy osztályba nem jár sem látás-, sem hallássérült gyerek, valószínű, hogy jár egy diszlexiás, részképesség-zavaros, vagy más problémával küzdő. Minden osztályba sokféle gyerek jár, mindenkire figyelnünk kell. Persze egy látássérült gyermek tanítása a látók között – hadd mondjam így – látványosabb. Számomra ez sok tapasztalatot hordoz, profitálok belőle, szakmailag fejlődöm.
– Kiket várnak?
– Nemcsak látássérült gyermekek pedagógusait várjuk, hanem azokat is, akik szeretnének bátorságot gyűjteni, tájékozódni. Ha ezek megvannak, akkor nagyszerű dolgok történhetnek az intézményeinkben és a mi saját életünkben is.
Hegedűs Márk
Az interjú megjelent a Reformátusok Lapja 2018. február 18-i számában.