Leverve, mégis emelve

Nagyon szeretem az irodalmat, az egyetemen azt is hallgatok. A napokban Arany János kötete akadt a kezembe, és belelapoztam. A Tamburás öreg úr régi kedvencem, most eszembe juttatta, hogy a múlt év egy pillanat alatt telt el a számomra. Aztán elkezdtem kapkodni a fejem, hogy nemsokára húszéves vagyok, az is eszembe jutott, hogy mi mindenen vitt keresztül Isten ebben az évben is. Sokszor roskadtam magamba, vesztettem el a reményt, miközben rohanás volt az életem. Futásom közben pedig mennyi bűnt elkövettem anélkül, hogy felfogtam volna. De megálltam gondolkodni, hálát adni minden lélegzetvételért és észrevenni azt, hogy újra Isten karjába érkeztem.

„Olykor egy-egy ének nyújt neki vígaszt; / A hitújítás kora szülte még azt: / Benne a tört szív, bűnt-vallva, leverve, / vagy erős hittel Istenhez emelve.” (Arany János)

A Tamburás öreg úr idézett részlete református szemszögből is figyelemreméltó, mivel olyan kulcsfontosságú témákat érint ebben Arany János, mint a kegyelem és a hit vagy a bűn és a megváltás kérdése, amelyek a reformáció szelleméhez különösen közel állnak. Reformátusként az ének nem csupán művészeti élmény, hanem a vallás gyakorlásának fontos része, egy eszköz, amely segít kifejezni a hitet és az istentiszteletet. Számomra is az éneklés az, ami elmélyíti és segít megélni a hitemet.

A reformáció korának énekei, köztük a zsoltárok, nemcsak vallási gyakorlatok voltak, hanem teológiai üzeneteket is hordoznak. A versben megjelenő „tört szív” és „erős hit” képei jól illeszkednek a református szemlélethez, amely a bűnbánatot a kegyelem elnyeréséhez szükséges lépésnek látja. Eszembe juttatják ezek a szavak Istennek azt az ígéretét, hogy közel van a megtört szívűekhez, és hogy a bűnvallás nem végállapot, hanem egy folyamat, amely végül a kegyelem elfogadásához vezet.

Az ének egyfajta imádság is, Istenhez fordulás, amely vigaszt adhat a fáradt léleknek. Az énekben megjelenő hit nem csupán érzelem, hanem a Krisztus általi megigazulásba vetett bizalom, amely a reformáció központi tanítása. A „tört szív” és az Istenhez emelő „erős hit” kifejezés a bűnvallás és a megváltás kettősségére utal. Az emberi gyarlóság és a bűn súlya mellett ott van az isteni kegyelem, amely felemeli az embert. Ez a felemelő érzés az, ami engem sem hagy elcsüggedni és lemondani magamról.

Az „öreg úr” figurája egy olyan hívőt jelképezhet, aki életének végén, a bűnbánat és a hit segítségével találja meg a lelki békét és reményt. A tambura, amelyen játszik, a művészetet és az emberi kifejezés vágyát szimbolizálja, ám a benne megjelenő ének Isten dicséretére és a lelki vigasz keresésére irányul. Ez a néhány sor Arany János hitvallása, ami remekül megmutatja, milyen ember is volt ő. Ezért is követendő példa az életemben.

Az egész idézet középpontjában a kegyelem és a megváltás áll. Az ének eszközül szolgál, amely összeköti az emberi gyengeséget az isteni erővel. Arany János nemcsak költői, hanem teológiai mélységet is ad művének, ezzel megidézi a református hit alapértékeit, a bűnbánatot, a kegyelmet és a hit általi megigazulást.