A közösségek olyanok, mint a gyümölcsös tál: sokféle forma és íz együtt, ám a különbözőségek megélésének és megítélésének számtalan módja van. P. Tóthné Szakács Zita lelkipásztor szerint a keresztyén női közösségekben az egyéni értékek találkozását a Biblia tanításainak befogadása alakítja meghitté, összetartóvá. Hogyan lehetséges részt venni a sokféle női szerep mellett a közösségi szolgálatban? Pál apostol tanítását követve miként viselhetjük el egymást szeretettel? A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa női missziójának tagjával a palesztin keresztyénekért meghirdetett március elsejei ökumenikus világimanapra készülve beszélgettünk a nők szerepvállalásáról és a közös ima erejéről.
A világimanap vezérigéje: „Kérlek tehát titeket … viseljétek el egymást szeretettel” (Ef 4,1–7). Hogyan éli meg Pál apostol tanítását a mindennapjaiban?
Édesanyaként, nagymamaként a családi élet és a közösségi szolgálat gördülékenységéhez fontosnak tartom, hogy képesek legyünk meghallgatni, megérteni egymást. Ugyanilyen hangsúlyos, hogy ezt tisztelettel tegyem, érdeklődjek a másik hogyléte iránt, ne csak illemből, hanem értő füllel és szívvel figyeljek rá. Mi a családban sokat beszélgetünk, amelynek köszönhetően sok nehézséget is átvészeltünk, ám az újrakezdésben is valódi támaszai lehetünk egymásnak. Ahhoz, hogy tisztelettel, megértéssel tudjak a másik felé fordulni, belülről fakadó akarat szükséges, amelyet Isten ajándékozott nekünk.
P. Tóthné Szakács Zita lelkipásztor
A hitre épülő női csoportok mennyiben mások közösségként?
Az ökumenikus női közösségben 1987 óta tevékenykedem, sokat tanultam arról, hogyan dolgozhatunk jól együtt. A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) női missziójába több felekezetből érkeznek a tagok. Megismerkedünk a különböző hagyományokkal, amelyeket kölcsönösen tiszteletben tartunk. Fontos megismernünk a különbözőségeket, de megtalálnunk a közös pontokat is. Egy mástól hallott képpel szoktam leírni női közösségeink küldetését. Az ökumenét nem ritkán egy nagy masszaként képzelik el. Olyan, mint amikor sokféle gyümölcsöt bedobunk egy turmixgépbe, majd kapunk egy szép és finom egyveleget. Az Úristen viszont gyümölcsös tálként akar látni bennünket, amelyen meg tudjuk különböztetni a körtét a banántól, az almától és a szőlőtől. Ezeknek a gyümölcsöknek mind más az íze, a zamata, mégis együtt alkotnak egy szép és gazdag tálat. A nőszövetséget alkotó csoportokat is ehhez tudnám hasonlítani. Közösségeink tagjai különböző életkorúak, más és más hátterűek, de mindannyian Isten Igéjéből szeretnénk tanulni. Az összejöveteleinken rendszeresen olvasunk a Bibliából és beszélgetünk a felolvasott részről. Azzal, hogy a Krisztus által tanított szeretet és az Ige áll a középpontban, kordában tudjuk tartani azt, hogy ne pletykakörré alakuljanak az alkalmaink, hanem Jézus tanítása mentén működjünk. Az a legfontosabb, hogy képessé váljunk magunkat a Szentírásban leírtaknak alárendelni. Célunk az is, hogy a lelkipásztorainkat, papjainkat is segítsük szolgálatunkkal: a betegek, idősek látogatásában, a diakóniában, mások hívogatásában. Jó gazdasszonyként a befogadást is közvetítjük.
A több generáció erősség vagy gyengeség egy női közösségben?
A sokféle korosztály együttélésének és -működésének lehetnek buktatói, mert kialakulhatnak klikkesedések és viták, ha nem Isten áll az első helyen. A lelki vezetőnek nagy a felelőssége abban, hogy a csoport tagjai egyformán otthon érezzék magukat. Gazdagító és segít más szemszögből rátekinteni a saját életünkre az, amikor például egy fiatal édesanya is megosztja a küzdelmeit és az örömeit. Az idősebb csoporttagoknak alkalma nyílik rápillantani a saját gyermekeikkel, unokáikkal való kapcsolatukra. Nevelő hatással bír, ha figyelünk egymásra. Rendkívül bölcsnek tartom Pál apostol szavait egymás szeretetben elviseléséről, mindannyiunknak sokat kell dolgozni ezért.
Mennyire tartja nehéznek megtalálni az egyensúlyt a közösségi szolgálattevés és a mindennapi teendők között?
Gyakran összekeverjük a fontos dolgokat a sürgőssel. Ezt megoldhatjuk úgy, ha leülünk és átgondoljuk a sorrendet. Ugyanilyen fontosnak tartom felismerni azt, hogy nem kell mindent nekem megoldanom. Lehet, hogy egy helyzetben csupán közvetítenem kell, vagy elvezetnem a szükséget szenvedőt azokhoz, akik igazán tudnak segíteni. A fontossági sorrend kialakításához is segítségünkre lehet a Biblia. Ha Isten Igéjét rendszeresen olvassuk, megajándékoz bennünket egy olyan bölcs gondolkodásmóddal és értékítélettel, amelyek által különbséget tudunk tenni a fontos és a sürgős között. Felismerni azt, hogy Isten igent mondott rám, és én is mellette döntök, arra vezet, hogy az ő akarata szerint igyekszem cselekedni. Ez a ráeszmélés energiát szabadít fel. Megnyugvást is ad, mert nem gyötrődöm egy-egy helyzetben, és nem riadok meg a döntésektől, hanem az Isten tanítása által és segítségével megtanulom beosztani az időmet és az erőmet, jobban tervezhetővé válik az életem.
Ökumenikus imaalkalom
Kit tekint példaképének a közösségi szolgálatban?
Édesapámat, aki lelkipásztor volt. Édesanyám pedig tanító, majd főállású papné. Édesapámnak különös, az Úrtól kapott képessége volt arra, hogy összhangot teremtsen a gyülekezetben. Sok időt fordított külön-külön is mindenkire, aki hozzá fordult, vagy akiről megtudta, hogy segítségre szorul. Azt már otthon megtanultam, hogy nem söpörjük szőnyeg alá a problémákat, hanem megbeszéljük. Biztonságot is ad az, hogy megosztjuk egymással a minket foglalkoztató kérdéseket, gondolatokat, vagy mellettem tud állni a társam, a közösségem, ha bajban vagyok. Máig úgy vélem, hogy az őszinteség, a tiszta egyenesség vezet jó útra.
A március elsejei világimanap plakátja
Az idei, március elsejei világimanap vezérigéje így hangzik: „viseljétek el egymást szeretetben”. Mit tanulhatunk a palesztin asszonyok által megfogalmazott gondolatokból?
A füzet érdekessége, hogy már évekkel ezelőtt összeállították a palesztin keresztyén nők. Ez rendszerint úgy szokás, hogy a világszerte imára hívó alkalmak munkafüzeteit évekre előre tisztázzák, hogy az imádkozó közösségek mindenhol le tudják fordítani. A napjainkban is zajló események különösen aktuálissá tették az idei imanap témáját. A kiélezett politikai helyzetben fel kell erősítenünk a Palesztinában élő keresztyén testvérek hangját, akik – az apostoli intést magukévá téve – feltétel nélküli szeretetre buzdítanak. Megrendítőnek tartom, ahogyan Isten felkészít bennünket egy-egy probléma kezelésére. Lehetséges, hogy a közös imákkal a valós, fegyverekkel dúló háborúkat nem tudjuk megoldani, de tompíthatjuk az erőszakot. Éreztethetjük a másikkal, hogy szeretettel vagyunk iránta, imádságainkban hordozzuk őt, amellyel Isten elé visszük az ügyét. Jézus keresztre feszítése előtti parancsolata (Jn 15,12-13., 17.) arra hív bennünket, hogy úgy forduljunk a másik emberhez, hogy a maga valójában lássuk és segítsük, erősítsük őt a bajban. Az otthonukból elmenekülni kényszerülő, elűzött emberek tragédiája a magyar történelemből sem ismeretlen, gondoljunk csak a második világháborúra és az azt követő időszakra. Ezeknek a viselésébe egyedül belerokkanhat az ember. Ám a közös, az egész világot bejáró imádságok alkalmával közösen fordulhatunk az Úrhoz. Azért imádkozunk, hogy ha ilyen dolgok megtörténnek, akkor azokat kibírjuk, erőt kapjunk azok hordozásához. A közös imádkozás reménységet is nyújt, hogy nem vagyunk egyedül és támasz nélkül. Jézus Krisztus azt ígérte, hogy minden nap velünk lesz a világ végezetéig.
Az eseményről további részletek a MEÖT honlapján találhatók.