Az abortusz súlyos erkölcsi kérdéseket vet fel, amelyek élesen megosztják a társadalmat. Vannak, akik mélyen hiszik, az emberi élet a fogantatáskor jön létre, és a terhesség-megszakítás egy erkölcsi személy életét oltja ki, akiben benne rejlik az emberré válás lehetősége. Mások úgy vélik, az abortusz bármilyen szabályozása sérti a nő önrendelkezési jogát. A harmadik csoportba tartozók szerint a magzat egy bizonyos fejlődési szintjének eléréséig az abortusz elfogadható. A Roe kontra Wade jogeset szimbolikus jelentőségű, elsősorban az Egyesült Államokban, de szerte a világon: az egyetlen Legfelsőbb bírósági ügy, amelyet Magyarországon is szinte mindenki név szerint ismer. Figyelemre méltó, hogy amit USA tagállamai a történelem során egy ideig bűntényként kezeltek, egyik napról a másikra alkotmányos joggá vált; nem véletlen tehát, hogy a jogeset közel 50 éve borzolja a kedélyeket.
Hatályon kívül
Június 24-én az Amerikai Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága, amely egyben alkotmánybíróság is, hatályon kívül helyezte az 1973. január 22-én született Roe kontra Wade ítéletet. Az érvénytelenítés kihirdetése után Samuel Alito szövetségi bíró a testület többségi véleményének indoklásában leírta, hogy a Roe kontra Wade esetben hozott döntés „azon a téves nézeten alapult, hogy a nők magánszférához való alkotmányos joga feljogosítja őket a méhen belüli magzati élet megszakítására. Az abortuszhoz való jog nem található meg az alkotmányban és egyetlen alkotmányos rendelkezés sem védi hallgatólagosan ezt a jogot.” Ezenfelül, folytatta, „az érvelés rendkívül gyenge, és a döntés káros következményekkel járt. Távolról sem hozta meg az abortusz kérdésének nemzeti szintű rendezését, inkább felizzította a vitát és elmélyítette a megosztottságot. Itt az ideje, hogy az Alkotmányra hallgassunk, és visszaadjuk az abortusz szabályozását az embereknek és választott képviselőiknek”.
1973-ban Byron White a Legfelsőbb Bíróság tagjaként ellenvéleményt fogalmazott meg, amely szerint a döntés a nyers bírói hatalom gyakorlása volt, és elmarasztalta a bíróság többségét, amiért „alkotmányos akadályt gördített az emberi élet védelmére irányuló állami erőfeszítések elé”. Az egész nemzetre ugyanazt a rendkívül korlátozó és vitatható rendszert kényszerítették rá, amely fél évszázadon át keserítette a politikai kultúrát. Mivel az Alkotmány kiegészítései alapján, a magánszférához való jogra hivatkozva, az abortusz tiltását az első trimeszterben alkotmányellenesnek nyilvánították, ezért napjainkig egyik állam sem tagadhatta meg törvényeiben a nőktől a terhesség első három hónapjában a legális abortuszt.
Abortusz ellenes tüntetők ünnepelnek az amerikai legfelsőbb bíróság washingtoni épületénél 2022. június 24-én miután a bírói testület érvénytelenítette a Roe kontra Wade döntést.
Abortuszpárti mozgalom
Az USA államai a hatvanas, hetvenes években korlátozták vagy tiltották az abortusz gyakorlatát, de a kor szexuális forradalma és feminista mozgalmai megkérdőjelezték ezeknek a törvényeknek a létjogosultságát. 1973 előtt az abortuszjogi, vagy más néven választáspárti mozgalomnak nem voltak hivatalos szervezetei, de a hatvanas évek tiltakozási hullámait erősítő politikai tényezők segítették megalakulásukat. A kisebb-nagyobb helyi sikerek a választáspárti mozgalmak bővüléséhez vezettek, amelyek számos helyi társaságot alakítottak. Közülük sokan nem hoztak létre formális testületeket, és ezért nem tudták fenntartani működésüket. A Nemzeti Szövetség az Abortusztörvények Eltörléséért (alakulásakor NARAL, ma NARAL Pro-Choice America) nemcsak szervezeti felépítésére ügyelt, deszoros kapcsolati hálót alakított ki állami szervezetekkel, miközben továbbra is erősítette az alulról jövő kezdeményezéseket. Az 1969-es megalakulástól két férfi, Lawrence Lader újságíró, aktivista, valamint Bernard Nathanson, szülész-nőgyógyász játszott meghatározó szerepet a mozgalom életében. Közreműködésükkel New York állam törvényhozása megszavazta az abortusz legalizálását, és az új törvény 1970. július 1-jén hatályba lépett. A NARAL jelentős szerepet játszott a Roe kontra Wade abortuszpárti döntésében.
Ki volt Roe?
Jane Roe valójában Norma Lea Nelson McCorvey álneve, mivel a perben nem akarták felfedni valós személyét. Louisianai, majd texasi lányként vallásosan nevelkedett, és a szexet bűnnek tartotta. Alkoholista anyja mellől alkalmi viszonyokba menekült, 16 évesen már házasságot kötött, de hamar elvált. Három gyermeket szült, és mindegyiket örökbe adta, soha nem volt abortusza. (A Roe kontra Wade ügy kezdetén várta harmadik gyermekét.) Saját bevallása szerint több száz partnere volt, majdnem mind nő. Dallasban prostituáltként is ismerték. 1981-ben rövid ideig a nők jogaiként küzdő szervezet önkénteseként dolgozott, és lassan aktivistává vált, először abortuszpárti csoportokhoz csatlakozott. 1995-től újjászületett keresztyénnek vallotta magát, és az életpárti mozgalmat támogatta. Tudott szellemes, vicces lenni, de önző és tisztességtelen is. Egészen 2017-ben, 69 éves korában bekövetkezett haláláig alapjában véve boldogtalan maradt.
Norma McCorvey, "Jane Roe" felperes a mérföldkőnek számító Roe kontra Wade perben, 1989. július 4-én, a kaliforniai Burbankben tartott Pro Choice gyűlésen Gloria Allred ügyvédnővel.
Hogyan kezdődött a per?
Az egyedülálló, texasi McCorvey harmadik gyermekét várta, de nem akarta megszülni. A tagállamban azonban csak az anya életét veszélyeztető, illetve nemi erőszakból származó terhesség megszakítását engedélyezték. Ekkor került kapcsolatba Linda Coffee-val és Sarah Weddingtonnal, a Texasi Egyetem jogi karának friss diplomásaival. A pert 1970-ben indították el Henry Wade dallasi államügyész ellen, a beadványban a magánszféra sérelmére hivatkoztak. Az eljárás végül eljutott a Legfelsőbb Bíróságig, amely 1971 és 1972 folyamán vizsgálta az ügyet.
Ki volt Wade?
A Dallas megyei bíróságon „A főnök” néven ismert Henry Wade soha nem veszített el egyetlen, általa vezetett ügyet sem. Országos hírnévre 1964-ben tett szert, amikor Jack Ruby ellen indított eljárást, aki lelőtte John F. Kennedy elnök feltételezett merénylőjét, Lee Harvey Oswaldot. Wade neve 1973-ban került ismét az országos figyelem középpontjába a Roe kontra Wade ügyben.
7:2
1973-ban az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága 7:2 arányban döntött Roe javára. Megállapította, hogy Texas megsértette a magánszférához való alkotmányos jogot. A bíróság úgy találta: a magánszféra fogalma „elég széles” ahhoz, hogy magába foglalja a nők terhesség megszakításra vonatkozó döntését. Tehát a nőknek joguk van az abortuszhoz, állami korlátozás nélkül, egészen addig, amíg a magzat el nem éri a fejlődésnek azt a szintjét, amikor már képes életben maradni a méhen kívül. A kérdést központilag szabályozták: az első trimeszterben az összes államban engedélyezni kell a terhességmegszakítást. Az eljárást nem lehet további feltételekhez vagy engedélyekhez kötni. A második trimeszter során a terhesség művi megszakítását az államok korlátozhatják az anya egészségét szem előtt tartó ésszerű módon. A harmadik trimeszter során pedig a tagállamok szabadon dönthetnek, vagy akár meg is tilthatják az abortuszt.
Az 1970-es évek elején 30 amerikai tagállamban tilos volt az abortusz a terhesség teljes ideje alatt. A döntés hirtelen mindent megváltoztatott és gyakorlatilag megsemmisítette a helyi abortusztörvényeket.
Lawrence Lader
Négyévtizeden át az abortuszról szóló vita egyik fő hangadója, villámhárító az abortusz kritikusaival szemben, világítótorony a mozgalom támogatói számára. Hatásos könyveket, cikkeket írt a témában, lelkészeket győzőtt meg és szervezett be, hogy az abortuszt igénylő nőket orvoshoz irányítsák, és maga is legalább kétezer személyt küldött a megfelelő klinikákra.
Lader egyébként akkor figyelt fel a témára, amikor Margaret Sanger, a Planned Parenthood nevű születésszabályozással foglalkozó szervezet alapítójának életrajzán dolgozott. „Sanger teljesen meggyőzött”, nyilatkozta Lader, „hogy csak akkor valósulhat meg a nők szabadsága az oktatásban, a munkában, a házasságban, tulajdonképpen az élet egész területén, ha a gyermekvállalást szabályozhatják”.
Lader harmadik könyve, az „Abortusz” 1966-ban jelent meg. Írásában arra hívta fel a figyelmet, hogy a Legfelsőbb Bíróság egy korábbi döntésével (1965. Griswold kontra Connecticut) a szexualitás és a családtervezés kérdésében megerősítette az egyén magánszférához való jogát, és felismerte, hogy ez precedens elvezethet a legalizált abortuszhoz. Amikor a bíróság 1973-ban a Roe kontra Wade ügyben legálissá tette az abortuszt, erősen támaszkodott a connecticuti esetre, és az eljárás során legalább kilencszer idézte Lader könyvét.
„A legalizált abortusz gyors előretörése robbanásszerű lökést adott a feminista mozgalomnak” – írta Lader az abortuszról szóló második könyvében, hozzátéve: „Az abortusz a férfi uralom elleni legfőbb fegyver, szabadulás a nem kívánt gyermekvállalás börtönéből, amely a legtöbb nőt a házvezető, ápoló és szakács szerephez láncolta. Miután a szexet leválasztották a terhességről, a nők felszabadítása a puritán erkölcs hamuján felépíthette saját etikáját, állítva, hogy a feministák a „férj fizetésének biztonságát” az „abortusz biológiai biztonságára” cserélték.
6:3
Csaknem ötven év és 63 millió abortusz után a Legfelsőbb Bíróság most történelmi mérföldkőnek számító döntést hozott. A történet 2018-ra nyúlik vissza, amikor Mississippi állam jelentős szigorítást vezetett be és a terhesség 15. hetétől betiltotta a terhességmegszakítást, amely alól szűk kivételt képeznek az orvosi vészhelyzetek vagy a „súlyos magzati rendellenességek”.
A Jackson Women’s Health Organization, Mississippi állam egyetlen abortuszklinikája bíróságon támadta meg az új állami törvényt – a Roe kontra Wade jogesetre hivatkozva. Ezzel vette kezdetét a Dobbs kontra Jackson per. Thomas E. Dobbs neve mindössze azért szerepel az ügyben, mert ő vezeti Mississippi Egészségügyi Minisztériumát, és felel a Jackson Women’s Health Organization törvényes működéséért.
Az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága június 24-én hozta meg döntését, amelyben a mississippi törvény alkotmányosságát mérlegelték. A határozatban 6:3 arányban Mississippi államnak adtak igazat. A testület történelmi jelentőségű döntésével kimondta, hogy az Egyesült Államok alkotmánya nem biztosít jogot az abortuszra, és felülbírálta mind az 1973-as Roe kontra Wade, mind az 1992-es Planned Parenthood kontra Casey ítéletet.
Nem tiltották be az abortuszt, csupán arról döntöttek, hogy nem alkotmányos jog, így minden állam saját hatáskörében szabályozhatja az eljárást.
Dr. Bernard Nathanson előadást tart az abortusz ellen a Sebel Town House-ban 1984. július 17-én.
Bernard Nathanson
A NARAL szakmai tanácsadója, egy kiváló orvos-professzor fiaként, szülészetre és nőgyógyászatra szakosodott. Orvostanhallgatóként megszervezte és kifizette terhes barátnője illegális abortuszát.
Saját becslése szerint New York legnagyobb abortuszközpontjának igazgatójaként, több mint 75 000 abortusz köthető a nevéhez. Célul tűzte ki, hogy megszünteti a művi terhesség megszakítás kulturális megbélyegzését, a jelentős jogi korlátozást, és a lehető legszélesebb körben teszi elérhetővé az egész országban, sőt a világon. Céljai elérésének érdekében, mint Nathanson később elárulta, néhány esetben a NARAL valótlan, illetve megtévesztő adatokat szolgáltatott. Az illegális abortuszban elhunyt nők számát a statisztikákban a tízszeresére emelték, hogy szimpátiát ébresszenek a legális abortusz iránt. Figyelmen kívül hagyták az abortusz erkölcsi vonatkozásait és szándékosan kihasználták a liberális elit és sokak protestáns és katolikusellenes érzelmeit, azzal, hogy “vallási dogmának” állították be az abortusszal való szembenállást, amelyet a katolikus hierarchia rákényszerít másokra, megsértve ezzel szabadságukat, hátráltatva az egyház és az állam szétválasztását.
Nathanson az új technológiák – különösen az ultrahang – megjelenése után az életpárti mozgalom támogatójává vált. Életútjáról és az 1996-ban bekövetkezett megtéréséről a The Hand of God (Az Isten keze) című önéletrajzi könyvében számolt be.
A Roe kontra Wade ítélet hatályon kívül helyezése generációk óta az egyik legjelentősebb bírósági fordulat, amelynek messzemenő következményei lesznek. Hét államban már tilalmat vezettek be, és az elkövetkező hónapokban az államok több mint felében várható szigorú korlátozás.
A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak! Keressék a templomokban és az újságárusoknál!