Más nem fog megszólalni helyettünk

Mi, reformátusok – magyar református nemzetstratégia címmel rendezik meg a Reformátusok Szárszói Konferenciáját augusztus 11. és 14. között a balatonszárszói SDG konferenciaközpontban. A Református Közéleti és Kulturális Alapítvány (RKK) által szervezett eseményen részt vevők az egyház történeti hagyományaihoz méltó módon vitatják meg, mi a teendőjük ma Magyarországon, hogyan képviselhetik egységesen, református egyházi szinten azokat az értékeket, amelyeket Krisztus a híveire bízott.

„Hatalmas Isten! Népek közé szórva, Tebenned bíztunk eleitől fogva! Mikor másunk nem volt, csak könny és zsoltár, Otthont keresve hajlékunk Te voltál. Szólj, ötágú síp, zengj, magyar ének, Adj hálát az ég nagy Istenének” – idézte köszöntőjében a már új énekeskönyvünkben is szereplő Magyar éneket Zila Gábor, a Református Közéleti és Kulturális Alapítvány ügyvezetője. Elmondta, sokan álltak értetlenül az idei téma előtt, reméli, a következő néhány nap mindenkiben eloszlatja a kételyeket. Az együtt gondolkodást a Generális Konvent által elfogadott vitairat, a Kárpát-medencei Magyar Református Missziói Stratégia mentén igyekeznek áttekinteni a konferencia során. „Tervekre, ha úgy tetszik stratégiákra szükség van, ezek megalkotása nem jelenti azt, hogy Istent kihagynánk gondolatainkból vagy többnek tartanánk magunkat nála. Sokkal inkább Isten elhívása, hogy terveket készítsünk, hogy a ránk bízott küldetést teljesíthessük” – fogalmazott Zila Gábor.

„Uram, te voltál hajlékunk nemzedékről nemzedékre. Mielőtt hegyek születtek, mielőtt a föld és a világ létrejött, öröktől fogva mindörökké vagy te, ó, Isten!” – olvasta fel a magyar reformátusok himnuszának nevezett 90. zsoltár első verseit Hajdú Zoltán Levente lelkipásztor. Az MRE Zsinata Missziói Szolgálatának vezetője arról beszélt, hogyan lehet Krisztus követését egyetemesen és helyi, nemzeti szinten megélni. Idézte Pál szavait: „Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok Krisztus Jézusban.” (Gal 3,28) Ugyanakkor hozzátette: a konkrét helyi közösség beágyazódásban mélyen megélhető a hit és hovatartozás. „Miközben nemcsak tudom, de hiszem is, hogy Isten szeretete egyetemes valóság, és szívből ölelem át a világban élő testvéreimet, mégis értelemmel és értékkel bír számomra, hogy a Megváltó magyar református keresztyén gyermeke vagyok. Édes anyanyelvemen szólítom meg őt, ahogyan az édesapám, nagyapáim és dédapáim tették, akik ugyanúgy hitvallóan énekelték a szavakat: Uram, te voltál hajlékunk nemzedékről nemzedékre” – mondta Hajdú Zoltán Levente, aki szerint magyar reformátusságunk megélése nem csupán szép hagyomány, hanem feladat is. „Mi, magyar református keresztyének egyedül az Úr jóindulatából dicsőíthetjük Istent saját nyelvünkön. Ez méltóságot és felelősséget is ad. Nemcsak megállhatunk általa Isten előtt, hanem erőt kapunk a továbblépésre és továbbgondolkodásra is.”

„Bár Szárszónak mára hagyománya van, nem válik hagyományőrző egyesületté, ahogyan egyházunk sem. Ha azzá válna, nem lenne többé a szentek egyessége, akiket Isten újra és újra megelevenít” – mondta megnyitójában Pásztor Dániel püspök. Az MRE Zsinatának lelkészi alelnöke szerint: aki küldetést teljesít, nem révedezhet a múltban, aktuális, napról napra szóló feladata van. A hívő ember akkor cselekszik jól, ha ezt a feladatot tőle telhető legnagyobb alázattal teljesíti, így a tervkészítés, stratégiaalkotás sem áll tőle távol. A püspök elmondta, először őt is elgondolkodtatta a konferencia idei témája: Mi, reformátusok – magyar református nemzetstratégia. „Volt bennem egy kis félelem, esetleg a református gőg, hübrisz érződik ki a címadás mögül: »Majd mi megmondjuk, mit kell csinálnia nemzetünknek.« Azután végiggondoltam a dolgot, és Isten lecsendesített: igen, nekünk, magyar reformátusoknak küldetésünk van Isten országa építésében! El kell mondanunk, amit Isten ránk bízott, hiszen ha nem mondjuk el, ő számon fogja rajtunk kérni. Legyen közös ügyünk, feladatunk Isten országának építése.”