Meddig?

Lackfi János
MEDDIG?

Na, Uram, meddig várjak még,
mikor merészkedhetek végre ki nyugodtan
a békés utcákra, mikor nem fognak már
őrült módjára száguldozni az autósok,
mikor nem kötnek belém
részeg VAGY zavarodott
vagy részeg ÉS zavarodott
figurák a buszon, vonaton, villamoson,
mikor lesz végre rács mögött minden
nehézfiú, mikor zárják végre ketrecbe
az összes veszélyes vírusmutánst,
mikor lesz élhető hely ez a drága föld,
amit bár ne teremtettél volna
ilyen életveszélyesre?
Na, Uram, meddig várjak még,
mikor távoztatod el tőlem az összes
kísértést, az összes álnokságot,
mikor lesz végre biztos állásom,
mindig bőséges ennivalóm,
mikor nem kell izgulnom a holnap miatt,
mikor nem kell rettegnem a betegségtől,
mikor nem lesznek tele a hírek szörnyűséggel,
mikor gömbölyítesz már golyóálló üvegből
készült buborékot körém és szeretteim
köré, hogy végre fellélegezzek?
Na, Uram, meddig várjak még,
mikor látom be, hogy az ember
az egész világegyetemben
egyetlen molekulát sem hozott létre,
hogy egyetlen lélegzetvételemet
sem tudom biztosítani önerőből,
hogy egyetlen szívdobbanásomat
sem fizettem meg drága pénzen,
hogy mindent neked köszönhetek,
hogy te vagy mindenben a mindenem,
és az aggodalmaskodás nemhogy megtoldaná,
inkább megrövidíti életemet,
és azt a rövid életet is megmérgezi?
Na, Uram, meddig várjak még,
hogy rájöjjek, egyetlen biztonságom te vagy,
mert az élet Istene vagy, nem a halálé,
mert ha ezren hullanak is el mellettem,
a te karod megoltalmaz, mert nem akarsz ölni,
csak egyre szorosabban ölelni,
innen és túl a halálon?