„Over and over” (újra és újra) – hangzik fel Frank Sinatra, miközben a vásznon egy kamasz próbálja visszanyerni festői ihletét. A festékestubushoz nyúl, ecsetét bemártja a színbe, érintené a vásznat, de a dallamot és a mozdulatot megszakítja egy csepegő csap hangja, kifejezve a próbálkozás halálát. Majd valahogy mégiscsak festmény kerül a falra, először az is ferdén, mintha mindig lenne mit javítani, finomítani a művön. Györki Dániel Magányos csend című filmjét egy személyben rendezte és játszotta, a Sárospataki Református Kollégium Gimnáziuma diákjának munkáját a zsűri különdíjra méltatta.

A „mindig van mit finomítani a művön” gondolat akár jelmondata is lehetne a mustrának, mivel a zsűri tagjai a filmek szakmai véleményezésével bátorító útravalót igyekeznek adni a fiatal rendezőknek. Dózsa Endre rendezőt, operatőrt, Hajnal Gergely rendezőt, producert, Varsányi Ferenc Balázs Béla-díjas rendezőt, forgatókönyv-írót, producert és Nyulász Melinda animációsfilm-rendezőt, illusztrátort, művészeti oktatót hallgatva magunk is elképzeltük, mitől lenne egy-egy jelenet vagy operatőri munka még hatásosabb. Mindezt olyan kedvesen és keresztyén lelkülettel közölte a zsűri, hogy inspirálóan hatottak még ránk is, akik korábban nem éreztünk magunkban rendezői vénát.

A Két nap helyett nyolc év című, a málenkij robotról készült – meglepő módon animációs – dokumentumfilmet egyszerűsége, visszafogottsága és ebben rejlő hatása miatt dicsérték. Családi érintettségük okán többen is elérzékenyültek a teremben a mű vetítése közben. A jeleneteket rockzene festi alá, ami a látvánnyal az 1940-es, 50-es évek eseményeit szinte a jelenbe emeli át. Bibercz Eliza Ramóna, a Kőrösi Csoma Sándor Református Gimnázium tizedik osztályos növendékének az első helyet ítélte oda a zsűri a szabadon választott kategóriában.

Mind a közönségdíjat, mind a szabadon választott filmek kategória második helyezését a Reggel című film vitte el, amely egy gyermek iskolába indulásának történetéről szól, legalábbis ezt gondoljuk a film csattanójáig. Megtekinthető a döntőbe bekerült művekkel együtt a www. okudiakfilm.hu oldalon. A film rendezői V. Nagy Bendegúz és V. Nagy Szilveszter, a Bocskai István Református Oktatási Központ diákjai.

A 12. Ökumenikus Diákfilmszemlét az Evangélikus Pedagógiai Intézet, a Magyarországi Református Egyház Oktatási Szolgálata, a Katolikus Pedagógiai Intézet, valamint a budapesti Piarista Gimnázium hirdette meg a részt vevő felekezetek általános és középiskolás diákjainak. Idén a kiemelt téma kategóriának a Szolgáló szeretet – amikor az önkéntes szolgálat szebbé teszi a világot címet adták.

Az általános iskolások korosztályában az első helyet Szlankó András György filmje vitte el Egy nagydobronyi történet címmel. A most nyolcadik osztályos tanuló korábban már első és második helyezést is szerzett az egyházi diákfilmszemlén. Elárulta, a zsűri által megfogalmazott visszajelzéseket igyekszik mindig megfontolni. Alkotása középpontjában ezúttal egy kárpátaljai leánygyermekotthon és önkéntesei állnak. – Édesanyám is szolgált közöttük önkéntesként, innen támadt az ötlet – árulja el András, a Baár–Madas Református Gimnázium tanulója, aki a díjhoz járó pénzösszeget a filmgyártáshoz szükséges felszerelésre szeretné költeni.

Hogy elmerülhessünk a filmkészítés rendezői szemléletében, a zsűri tagjai közül Nyulász Melindát faggatjuk a fortélyokról és az idei szemle tapasztalatairól. Mint megtudjuk, a fesztivál szerkezete évek óta nem változott, az újdonságot mindig a gyermekek hozzák alkotásaikkal, az idei annyiban mégis különbözik az előzőktől, hogy több párbeszédet kezdeményeztek a pályázókkal. – Ha csak néhány szót váltunk is, kitűnik, mennyire azonosulnak a tinédzserek az alkotásukkal. A rendezés lehetőséget ad arra, hogy akár egy visszahúzódó személyiség is kifejezze magát – hangsúlyozza a művészeti oktató.

Egyre több animációs filmmel neveznek a diákok. – A járvány idején, a világtól elzárva kézenfekvő választás volt az animáció, mivel otthon, egyedül is elkészíthették. Előállítása technikailag sokat változott az utóbbi években, amíg magam még öt-tíz év alatt sajátítottam el a szakmát, ma már videókból is elleshetők a technikai fogások, és mivel gyorsabban tanulják meg a fiatalok, több idejük és energiájuk maradhat a film mögött húzódó gondolatiságra – magyarázza Nyulász Melinda.

A zsűri figyelembe veszi a film forgatókönyvét, dramaturgiáját, vágását, az esetleges utómunkát, a zörejezést, a kép és a hang szinkronizálását. – Az alkotások összehasonlítása a legnehezebb feladatunk, hiszen még műfajaikban is különböznek. Némelyik diák négyperces animációs, a másik tízperces dokumentumfilmet készít; az egyiknél a rendező egy személyben a vágó, az operatőr és a forgatókönyvíró, amíg a másikon teljes stáb dolgozik. Nem véletlenül válogatták össze a szakma különböző területeiről a zsűrit, olykor szakmai vitákba is bocsátkozunk, ilyenkor a szempontjainkat úgy igazítjuk egymáshoz, hogy kis kompromisszumot kötve, de érezzük: igazságos döntést hoztunk.

Rákérdezünk az animációsfilm-rendezőnél, volt-e személyes kedvence idén. – Amikor először nézem meg a filmet, egyszerűen hagyom, hogy hasson rám az alkotás, nem jegyzetelek. Az egyik mű kifejezetten szíven ütött. Nagyszerű, hogy egy fiatal érzelmekre hatni tudó filmet készít – ezt nem elsősorban technikai szempontból értem: nagy bátorságra van szüksége ahhoz kamaszként, hogy meg merje mutatni az érzéseit – fejti ki a művészeti oktató.

– Hogyan jön az ihlet? – kérdezzük Nyulász Melindától, – Engem is foglalkoztat a kérdés, hogy miként tudom megnyitni diákjaimnál ezt a csapot. Tipikus alkotói állapotok egy kapott témakörnél: „jaj, annyi ötlet nyüzsög a fejemben”, vagy „épp nincs semmi ihletem”. Az ötlet sokféleképpen adódhat, csak rá kell jönni, hogyan. Nekem abszurd helyzetekben támad: például sorban állok a piacon, unatkozom, ezért a körülöttem lévő hangokra kezdek figyelni és hagyom, hogy elinduljon a fantáziám. Az ötletet valamilyen formában, de azonnal rögzíteni kell, a diákjaimnak is azt tanítom, hogy amint megszületett, azonnal skicceljék vagy írják le. Gyakran e-mailben küldök magamnak néhány gondolatot, de mindig van nálam füzet is, amelybe rajzolhatok. Megtörténik, hogy lefényképezem az ötletemet. A közelmúltban a parkban ücsörögtem, mellettem egy idős férfi galambokat etetett. Elindította a fantáziámat, történeteket szőttem róla: hogyan, kivel él, talán azért van itt, mert magányos, ezért lefényképeztem, és megfogalmaztam néhány gondolatot.

Nyulász Melinda hangsúlyozza, olykor az ötlet találja meg a technikai formát. A rendezőnek kell eldöntenie, hogy a film üzenetét mely animációs vagy más technika fejezné ki jobban, nem erőltetheti rá az akaratát.

A filmgyártás előkészítésének folyamatát is megismerjük: az első lépés az ötlet megfogalmazása pár mondatban, majd a hosszabb forgatókönyv vagy a film formájának megfelelő szöveges dokumentum összeállítása. Ezt követi a képes forgatókönyv elkészítése, amelyben a cselekményt meg is kell jeleníteni, majd a fázisok egyre részletesebb kidolgozása.

A rendező szerint az animációs film sikeressége nem a technikai eszközökön múlik. – Vita tárgya ez a téma. Nem telik el hónap, hogy ne jelennének meg újabb animációs technikák, szoftverek a piacon. Nem feltétlenül attól lesz jó egy film, mert a legkorszerűbb technikai eszközökkel készült. Nem szabad megkötni magunkat azokkal a kifogásokkal, amelyekkel olykor a diákjaim: „nincs ez, nincs az, nincs digitális ceruzám, drága szoftverem”. Nem ezeken múlik a siker.

Hogy mitől eredeti az ötlet, arra nem tud általános választ adni. Egy témát akár már százszor feldolgozhattak, mégis lehet belőle zseniális filmet készíteni. Mint megosztja, sokan tapasztalunk meg hasonló élethelyzeteket, mégis különbözőképpen éljük meg, mivel mindannyian egyediek vagyunk. Eredetivé attól válik az ötlet, hogy a filmes a saját látásmódján keresztül mutat meg egy sokunk által ismert élethelyzetet.

Kitérünk a rendező egyénisége és a film közötti kapcsolatra. – Nem mindig az a cél, hogy a rendező a saját személyiségére helyezze a hangsúlyt, van, hogy túl akar mutatni önmagán. Az egyedi filmekre azonban jellemző, hogy a filmes önmagát is kifejezi bennük – magyarázza a zsűritag, aki a rendezést művészetként éli meg.

Nyulász Melindát arról is kérdezzük, milyen hibákat vétenek a fiatalok gyártás közben. – Nem nevezném hibáknak. Attól csinálunk valamit jól, hogy újra és újra megismételjük, és tanulunk a tapasztalatainkból. A legjellemzőbb, amit anno magam is megéltem, hogy az első filmjében minden ötletét, technikai tudását használni akarja az ember. Ennek következménye, hogy túl sok, túl hangos a zene, a kelleténél több a szereplő, gyorsak a mozgások, és emiatt követhetetlen a történet. Ezeket kísérletezéskezdeménynek hívnám. Nem lehet az elején kikerülni, de idővel lesznek a fiatalok annyira bátrak, hogy hisznek a saját ötletükben, és már nem akarják teletűzdelni, földíszíteni a filmet. Észreveszik, hogy egyetlen apró ötletnek is lehet akkora ereje, amely sikerre viszi az alkotást. A filmfesztiválokon rendszeresen találkozunk azzal, hogy nem érzik a rendezők a kép és a hang kapcsolatát, vagy nem a jelenethez illő zenét választanak, hanem az aktuális kedvencüket, figyelmen kívül hagyva a témát. Meg kell tanulniuk az egyéni véleményüket megkülönböztetni a rendezői látásuktól, eltávolodni a filmtől, hogy felismerjék a hibákat. Bármennyire szeretem a dalt, talán az első pillanattól azt terveztem egy részlethez, ha nem passzol: másikat választok. Nehéz ezt a döntést meghozni, de meg kell, hogy érthetővé váljon az üzenet – részletezi.

A filmek szellemiségéről a 12. Ökumenikus Diákfilmszemle felhívásában azt olvashatjuk: „A beküldött műveknek az általános emberi értékeken túl hitünk értékeit is tiszteletben kell tartaniuk. Nem szükséges vallási témát érinteniük, lehetnek humorosak, ironikus hangvételűek, problémafelvetők, de fontos, hogy az élet evangéliumi szemléletével összhangban álljanak.”

Nyulász Melinda művészeti oktató szerint azért is tud átsütni a krisztusi lelkület a beküldött filmekből, mert a fiatalok még ösztönösen fogalmazzák meg, mit jelent számukra a hit. Még nem tanulták meg, mit kellene érezniük, és ezt az őszinte érzést fejezik ki filmes formában.

Általános iskolás korúak:

1. díj: Egy nagydobronyi történet – Szlankó András György (8. o.); Baár–Madas Református Gimnázium, Budapest; felkészítő tanár: Berkesi Anna
2. díj: Ma egy fészek, holnap az óceán! – Gusztos Virág (7. o.) és a fotó-videó tanszak; Kossuth Lajos Evangélikus Általános Iskola és AMI, Soltvadkert; felkészítő tanár: Daróczi Csaba
3. díj: Feladat: Szeretni! – Kurlik István Marcell (5. o.); Benka Gyula Evangélikus Általános Iskola, Szarvas; felkészítő tanár: Molnár Eteléné és Szemenyei Csaba

Középiskolás korúak:

1. díj: Lívia – Ábrahám Imre (9. o.) és az EKK Újhullám-csapat; Evangélikus Középiskolai Kollégium, Budapest; felkészítő tanár: Kecskemétiné Szilvási Zsuzsanna
2. díj: Önkéntes világ – Jónás Ábel (9. o.) és Virányi Zétény; Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium; felkészítő tanár: Juhász Attila

1. díj: Két nap helyett nyolc év – Bibercz Eliza Ramóna (10. o.); Kőrösi Csoma Sándor Református Gimnázium, Hajdúnánás; felkészítő tanár: Kreiter Anna
2. díj: Reggel – V. Nagy Bendegúz (9. o.) és V. Nagy Szilveszter; Bocskai István Református Oktatási Központ, Halásztelek. Különdíj: Magányos csend – Györky Dániel (10. o.); Sárospataki Református Kollégium Gimnáziuma
3. díj: Az elfeledett soproniak – Major Kata (12. o.); Eötvös József Evangélikus Gimnázium, Sopron; felkészítő tanár: Szeneczei László és Varga Gábor

Dicséret: Figyelem? – Ujvárosi Ákos (7. o.); Aszódi Evangélikus Petőfi Gimnázium és Általános Iskola; felkészítő tanár: Rácz Zoltán

Dicséret: Képzelt riport a Szélrózsa fesztiválról – Márkus Péter (8. o.) és a Túróczy School Life; Túróczy Zoltán Evangélikus Általános Iskola, Nyíregyháza; felkészítő tanár: Benke Eszter

Dicséret: Adventi történet – Szőgyényi László Zalán (6. o.) és a Liliom Filmes Csapat; Szent Imre Katolikus Általános Iskola, Ráckeve; felkészítő tanár: Mertl Attila

Közönségdíj: Reggel – V. Nagy Bendegúz (9. o.) és V. Nagy Szilveszter; Bocskai István Református Oktatási Központ, Halásztelek