Negyven nap. Ennyi ideig tartott az özönvíz, ennyi ideig várt Mózes a tízparancsolatra, és ennyi ideig böjtölt Jézus a pusztában. Most pedig nekünk van újra közel hat hetünk arra, hogy felkészüljünk a feltámadás ünnepére, az igazi újjászületésre. Csoma Judit Margit református lelkész böjti gondolatai.
Gyerekkorom református kegyességét nem foglalkoztatta a böjt. Legalábbis nem a mai formában. Anyai nagyapám református lelkész volt. Mondhatni nyakas kálvinista. Ő a böjt idején Jézust idézve csak annyit mondott: „Nem az fertőzteti meg az embert, ami a szájon bemegy, hanem ami kijön a szájból, az fertőzteti meg az embert.” (Mt 15,11) És nagy lelki nyugalommal elfogyasztotta az ebédjét. Apai nagyapám is igen elcsodálkozott volna, ha nagyanyám a böjti időben nem készíti el reggelire a tojásrántottát pirítós kenyérrel, sült szalonnával. A mindennapi tevékenységekhez, a fa megmunkálásához, a kerékgyártáshoz fizikai erőre volt szüksége. És ha még azt is figyelembe vesszük, milyen egyszerűen éltek, milyen egyszerűen étkeztek, öltöztek! Szigorú meghatározottságban zajlottak a napjaik. Példamutató rend volt az életükben. A rendszeres templomba járás és a becsületes munka rendje. Ezt nem kellett megváltoztatni, nem volt miért átalakítani még negyven napra sem! Ebbe nőttünk bele mi is. Ma így mondjuk: tisztes szegénységben éltünk. Igyekeztünk megtartani az életünk egyensúlyát.
Ma a böjti időszakban is bőségesebb az életünk, mint annak idején a mindennapokban volt. Tévedés ne essék, nem sírom vissza azt az időt. Sőt! Sok megpróbáltatáson kellett keresztülmenniük a szüleinknek, nagyszüleinknek. És most is megvannak az életünk kérdései, kétségei, nehézségei, megpróbáltatásai, böjtjei. És most is feladatunk az egyensúly megtartása.
Mégis mit tanít nekünk ma a böjt? Hol és hogyan, de legfőképpen mi célból figyeljünk oda erre az időszakra? Miért is böjtöljünk negyven napon át?
A Bibliában többször is előfordul, hogy megrázó vagy sorsfordító események negyven napig vagy évig tartanak. Az özönvíz idején „Negyven nap és negyven éjjel esett az eső a földre.” (1Móz 7,12).
Mózes életében is többször előfordul, hogy életének kiemelkedő vagy nehéz helyzetét negyvennapnyi idő határozta meg. Miután hirtelen felindulásból megölte a rabszolgákat sanyargató egyiptomi felvigyázót, Midián földjére menekült, ahol negyven évet töltött pásztorként a pusztában. „Negyven esztendő elteltével a Sínai-hegy pusztájában megjelent neki egy angyal…” (ApCsel 7,30). Az egyiptomi kivonulás után Mózes a Sínai-hegyen negyven napon és negyven éjjelen át maradt (2Móz 24,18). Negyven napig járt közben Istennél Izráel népéért (5Móz 9,9). Negyven napig várt a tízparancsolatra.
Az ígéret földjére kiküldött kémeknek negyven napjába telt, amíg Kánaán földjét felmérték (4Móz 13,25). Negyven éven át vándorolt Izráel népe a pusztában (5Móz 8,2–4). Illés próféta negyven nap és negyven éjjel ment a Isten hegyéig, a Hóreb hegyéig (1Kir 19,8).
Jézus negyven nap és negyven éjjel böjtölt a pusztában (Mt 4,2), és negyven nap telt el a feltámadása és mennybemenetele között is (ApCsel 1,3).
Biztonságot adó, hogy ezeknek a nehéz időszakoknak is van kijelölt kezdetük és kijelölt végük. Átlátható, megfogható, nem kell bizonytalanságban lennie az embernek. Bármilyen nehéz helyzetbe kerül, tudja, hogy annak belátható időn belül vége lesz. Nem tart az örökkévalóságig. Negyven nap, alig hat hét.
Negyven napig tart a megtisztulás, a vesztegzár – a karantén szó a XIV. századi quaranta giorni olasz kifejezésből ered, ami negyven napot jelent. A hajók és a hajózó személyzet negyvennapos elszigeteltségét jelentette, mielőtt beléptek volna a velencei kikötőbe, ennyi idő alatt kiderült ugyanis, van-e ragályos beteg a hajón.
Életválságokból való újrakezdés. A nehéz időszakon való átjutás megerősítheti az embert. Új lehetőséget, életminőséget adhat. Megelégedettséggel, akár büszkén tekinthet vissza. Biztonságot nyerhet, hogy Isten nem hagyta magára megpróbáltatásai idején sem. Még ha elbizonytalanodik is az ember, teljesen nem veszítheti el az egyensúlyát. Még ha megszédül is, nem kell hogy szétdűljön az élete.
A böjt kezdetén vagyunk. Húsvétra, Jézus feltámadására készülünk. Az igazi újjászületésre, amire minden húsvét felhívja a figyelmünket, a húsvéti evangélium ráirányítja a tekintetünket.
Ez életünknek az az eseménye, amelyre nem készülhetünk önösen, csak saját hasznunkat, saját javunkat szem előtt tartva. Az újrakezdés előtti visszavonulás, elcsendesedés is arra szolgál, hogy testileg és lelkileg megerősödve tudjuk gazdagítani a közösségünket.
„Nekem az olyan böjt tetszik, amikor leoldod a bűnösen fölrakott bilincseket, kibontod a járom köteleit, szabadon bocsátod az elnyomottakat, és összetörsz minden jármot.” (Ézs 58,6.)
Természetesen fontos, hogy ez alatt az idő alatt is foglalkozzunk magunkkal, a lelkünkkel, testünkkel, kérdéseinkkel, kétségeinkkel, betegségeinkkel, gyengeségünkkel, mohóságunkkal, irigységünkkel, bizonytalanságunkkal, cél- és irányvesztéseinkkel. Kérjük Istent, hogy megtarthassuk életünk minden területén az egyensúlyt, hogy mások javát szolgálhassuk! Csak olyan egyszerűen, ahogy Weöres Sándor írja:
„Magad szájába rakd az ételt, erőddel ajándékozz minket.
Magadat gondozd, fürdesd, tisztaságoddal ajándékozz minket.
Amíg magadat nem gyógyítod, ne gyógyítsd a társadalmat…”
Negyven nap?! Talán egy egész élet sem elég, hogy képmutató létünkből teljesen meg tudjunk tisztulni! Nap mint nap Jézus Krisztus segítségét kérve minden lehetséges.