Adrian Plass angol keresztyén szerző Kegyes kétbalkezes című könyvsorozata iróniával és humorral fűszerezve mutatja be Krisztus követőinek mindennapi küzdelmeit. A szerző életének egy mélypontján fordult az írás felé, amelyen keresztül temérdek keserűségtől és fájdalomtól szabadult meg, „az életet elsorvasztó sötétséget átfordította életet tápláló humorrá”. A kegyes kétbalkezes Adrianhez, a könyvek főhőséhez hasonlóan nekünk is meg kell tanulnunk szeretetben elhordozni keresztyén testvéreinket, ahogyan remény szerint ők is elhordoznak bennünket, ez azonban nehezen megy humor nélkül.
Nem mondhatnánk, hogy az irónia és a humor meghatározó lenne a Bibliában, olyan igeszakasszal nem is igen találkozunk, amelyet viccesnek jellemeznénk. Talán ha Jónás történetét végiggondoljuk, felfedezünk benne némi komikumot. A duzzogó próféta sértetten ül Ninive mellett, és várja, hátha az Úr mégis elpusztítja a várost. Aztán amikor az Isten férget küld, hogy elszáradjon a bokor, amely árnyékot adott neki, akkor haragra gerjed. „Akkor Isten ezt kérdezte Jónástól: Igazad van-e, amikor haragszol e miatt a bokor miatt? Ő így felelt: Igazam van! Haragszom mindhalálig!” (Jón 4,9–10) Bár ez a hisztérikus reakció, illetve a zsákruhát öltő és böjtölő ninivei állatok képe némi mosolyra adhat okot, nem a humor és az irónia Isten általános eszközei az örömhír közvetítésében. Az irónia pedig – még ha önmagunkra irányul is – gyakran keserűségre, elégedetlenségre utal, amelyek nem kifejezetten az egészséges keresztyén élet jellemzői. A humorral még csak-csak megbarátkozunk, ha nem más kárára történik, de mit kezdünk az iróniával? Rombolónak és bűnösnek tituláljuk, igyekszünk elkerülni? – vetődik fel a kérdés.
Adrian Plass angol keresztyén szerző Kegyes kétbalkezes könyvsorozata (a magyar kiadásban: Egy kegyes kétbalkezes naplója, Kegyes kétbalkezes visszatér, Kegyes kétbalkezes és a gyülekezeti hétvége) kifejezetten szórakoztató olvasmány. Nem pusztán viccesek, kifejezetten ironikusak, szatirikusak, sőt, gyakorta kifigurázzák a keresztyén szubkultúra különböző szegleteiben jellemzően előforduló karaktereket, jelenségeket. Találkozhatunk neveletlen lelkészgyerekekkel, túlbuzgó és zavarba ejtően pozitív hívőkkel, megkeseredett és életunt szolgálattevőkkel, teljesen megbízhatatlan gyülekezeti tagokkal, ítélkező hittestvérekkel és még sorolhatnánk. Természetesen józan és kiegyensúlyozott figurák is megjelennek a színen, mint például a férjüket jobb belátásra bíró feleségek vagy bölcs gyülekezetvezetők. Bár az események az Egyesült Királyságban, alapvetően anglikán közegben játszódnak, a szereplők akár a Magyarországi Református Egyház vagy bármely más protestáns közösség tagjai is lehetnének, de megkockáztatom, hogy a katolikus olvasók is könnyen ráismerhetnek magukra a sorok között. A főhős, Adrian egy „kicsit kelekótya, ugyanakkor gyermekien őszinte figura” – ahogy a szerző fogalmaz. Felesége, az odaadó és türelmes Anne, illetve a fiuk, Gerald, aki az utolsó kötetben már felnőtt lelkészként jelenik meg, tökéletesen alkalmasak arra, hogy bemutassák csetlő-botló hívő életünket. A könyvek sikere – szórakoztató mivoltuk mellett – az őszinteségben rejlik. A szerző az utolsó kötet bevezetőjében megosztja az olvasókkal életének és íróvá válásának folyamatát, küzdelmeit. Amikor a nyolcvanas évek végén papírra vetette első műveit, a keresztyén könyvpiac leginkább spirituális módszereket bemutató, lelkiségi témájú könyvekkel volt tele, amelyek a különféle problémák megoldására fókuszáltak. Ezzel szemben Adrian Plass humorosan, de nyers őszinteséggel, néha fájdalommal és keserűséggel írt küzdelmeiről, nehézségeiről.
„Azt hittem, hogy az Egy kegyes kétbalkezes naplójához hasonló vicces könyvet soha többé nem fogok írni – egyszerűen azért, mert valószínűtlennek tűnt, hogy újra olyan mélypontra kerüljek az életben, mint akkoriban” – írja a szerző a könyvsorozattal kapcsolatban.
A sorozat magyarul megjelent első kötete, az Egy kegyes kétbalkezes naplója – a szerző szerint a leghumorosabb kötet – a gyülekezeti és a családi élet hétköznapjain keresztül mutatja be a keresztyén lét küzdelmeit. „Nagyon jó keresztyén lennék, ha időnként nem zavarnák meg mások az életemet” – summázza egy alkalommal a főhős. A Kegyes kétbalkezes visszatér című kötet már reflektál a szerző sikereire: Adrian keresztyén előadói karrierjét követhetjük végig. Főhősünket számtalan helyre hívják meg, az idősek teadélutánjától kezdve egy gyerek-istentiszteleten át egészen Ausztráliáig vezet az útja. Az egy Kegyes kétbalkezes és a gyülekezeti hétvége történetében Adrian már elmúlt hatvankét éves, fia, Gerald pedig lelkész egy másik gyülekezetben, amellyel közös hétvégét szerveznek. A családot újra együtt láthatjuk, kiegészülve a derűs és szeretetteljes Josey-val, Gerald feleségével, és közös gyermekükkel, Cameronnal.
„1985 megrázkódtatásokkal teljes év volt. Csalódás, fájdalom és szomorúság töltött el saját magammal, az egyházzal és gyakorlatilag mindennel kapcsolatban, és ez végül súlyos stresszbetegséghez vezetett, ami a családom számára minden volt, csak nem vicces. Megromlott egészségem miatt nem tudtam folytatni a munkámat a gyermekgondozóban, így időm nagy részét az emeleti nappaliban töltöttem, és próbáltam írogatni, ami fáradságos, de furcsamód hatásos gyógymódnak bizonyult” – írja. Így történt, hogy „az életet elsorvasztó sötétséget átfordította életet tápláló humorrá”.
Adrian Plass 1948-ban született egy Royal Tunbridge Wells nevű angol városban. Sokáig hátrányos helyzetű gyermekek gondozásával foglalkozott, de egy lelki összeomlás és stresszbetegség következtében felhagyott munkájával. A többi között a naplóírás segítségével állt talpra, amely írói karrierré fejlődött. Felesége segítségével kiadót is talált keresztyén tematikájú műveinek, amelyek jelentős sikereket értek el világszerte. Ismertebb munkái közé tartozik a Kegyes kétbalkezes sorozat mellett a Növekedésem kínjai, a Miért követem Jézust?, valamint az első, nyomtatásban megjelent novellája, A látogatás (The Visit).
A keresztyén közeg éhezett arra az őszinteségre és felszabadultságra, amelyet ezek a könyvek közvetítettek és közvetítenek a mai napig. „Boldogok, akik nevetni tudnak önmagukon, mert nem lesz vége szórakozásuknak” – írta találóan Gyökössy Endre. A Kegyes kétbalkezes kötetek esetében az „önmagunk” szó az egyházat is jelenti, és ez nagyon fontos. Az első és az utolsó könyv kiadása között eltelt huszonhat év a történetben is megjelenik, de a főhőst ugyanabban a gyülekezetben találjuk a feleségével együtt, mint az elején. Visszatérnek a korábban megismert szereplők, és képesek elkövetni ugyanazokat a baklövéseket, mint előtte. Adrian azonban minden kellemetlenség és konfliktus ellenére kitartó, és lehet, hogy néha az őrületbe kergetik a keresztyén testvérei, vagy éppen ő botránkoztatja meg a környezetét, sikerül valahogy feldolgoznia a történéseket, hiszen az emberi esendőségeket felülírja a kegyelem.
A valóságban is szükségünk van erre az egyensúlyra, hogy az őszinte nevetésünk ne forduljon át megvetésbe vagy lenézésbe. Lehetünk mérgesek a gyülekezetünk tagjaira, az egyházunkra, vezetőinkre, embertársainkra, állhatunk értetlenül megnyilvánulásaik előtt, nevethetünk rajtuk, ironizálhatunk is, de tartsuk észben, hogy Isten nem véletlenül hívott el közösségre bennünket. Csiszolódunk, változunk ezáltal, lehetőleg egyre inkább Krisztushoz hasonlatossá, de ne tápláljunk hiú reményeket, feltehetően idős és érett hívőként is fogunk ostobaságokat csinálni.
Adrian karaktere sem maradt ugyanolyan, mint a sorozat elején, és ez így van rendjén. Ez is mutatja, hogy a szerző nem rekedt meg a hívő életében, nem ugyanazok a problémák veszik körül, mint huszonhét évvel azelőtt. Persze a humora maradt, de érettebbé is vált. „Már rég nem vagyok annyira boldogtalan, mint akkoriban, mégis úgy találom, hogy az élet, a munka, az egyház és maga Isten is sokkal viccesebb, ugyanakkor sokkal komolyabb, mint korábban gondoltam. Az is lehet, hogy azóta érettebbé váltam, és velem együtt a kegyes kétbalkezes Adrian is kénytelen volt felnőni. Egymás hasonmásai vagyunk, jobban, mint valaha” – fogalmaz a szerző.
A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak. Keressék a templomokban és az újságárusoknál!