„Menjetek be az ő kapuin hálaadással”

A Sellyei Református Társegyházközség lelkipásztora, Sinkovicz Richárd szerint nagy volt a lelkesedés a gyülekezetben. – Örültek, hogy végre találkozhatunk, hogy újra láthatjuk egymást, hogy együtt lehetünk. Természetesen az istentiszteletet az előírt járványügyi intézkedéseknek megfelelően tartottuk, volt kézfertőtlenítés, kötelező távolságtartás, és mindenki viselt maszkot.

Sinkovicz Richárd úgy vette észre, voltak azért olyanok, akik távol maradtak a május másodikai alkalomtól. – Többször felhívtam rá gyülekezeti tagjaink figyelmét, aki úgy érzi, nem biztonságos számára a helyzet, nyugodtan maradjon otthon, ne legyen ez hitverseny. Azt gondolom, hogy a hit, az ésszerűség és a bölcsesség határán az Úristen akaratát kell megtalálnunk – vallja a lelkész.

A legtöbb gyülekezettel ellentétben a zalaegerszegi reformátusok az elmúlt időszakban nem zárták be teljesen templomukat. – Vasárnaponként fél tíztől egészen tizenegy óráig nyitva tartottuk azoknak, akik szerettek volna betérni egy személyes imádságra. Istentisztelet nem volt, csak imádkozni lehetett. Ebben az az evangéliumi gondolat vezetett bennünket, amelyet Jézus fogalmaz meg: „Az én házam az imádság háza lesz” – mondja a helyi lelkipásztor.

Hodánics Péter Csaba szerint a zalaegerszegi reformátusok is nagyon várták már, hogy újra találkozhassanak. – Senki sem tudta előre, hányan jönnek majd el, de vasárnap kiderült, hogy a gyülekezet aktív és jól tájékozott, ugyanis a templom tele volt – mondja. Zalaegerszegen az első nyitott vasárnapon nemcsak anyák napját ünnepelték, hanem az egyházi ének és zene vasárnapját is, és ez bensőséges istentiszteletté formálta a május másodikai alkalmat.

– A május másodikai istentisztelet hálaadó alkalom volt: hálát adtunk Isten megtartó és könyörülő kegyelméért – mondja Szűcs Tibor a szamostatárfalvi református gyülekezet lelkipásztora. Úgy véli, korábban a liturgia sokszor rutinszerűbb volt, most úgy érezte magát, mint kezdő lelkész korában. Mindennek megvolt a jelentősége, az apostoli köszöntéstől a záróénekig. A lelkész szerint a járvánnyal Isten sok mindenre szeretne bennünket tanítani. – A bizalomra mindenképpen. Jó lenne nem csak énekelni a 90. zsoltárban, hogy „Tebenned bíztunk”, hanem tényleg merni még jobban bízni az Úrban – mutat rá Szűcs Tibor.

A szamostatárfalvi gyülekezet kis közösség. – Ha már huszonöten vagyunk a templomban, az soknak számít. Május másodikán voltunk huszonöten – mondja a lelkipásztor, úgy véli, ez is jelzi, mennyire várták az emberek, hogy részt vehessenek az istentiszteleten.

– Olyan volt a járványügyi korlátozások miatt bezárt templomot újra kinyitni, és istentiszteletre várni a gyülekezetet, mint a lelkészként megélt első istentiszteletek – mondja Mészáros Ildikó a hevesi reformátusok lelkipásztora. – A gyülekezeti tagok természetesen otthonosan érezték magukat a templomban, többen azt mondták, olyan, mintha a múlt héten is itt lettek volna – mondja el Mészáros Ildikó.

A gyülekezet jövőjéről úgy gondolkodik: semmiképp nem lenne jó, ha a korábban megszokott életünkhez térnénk vissza. – Azt szeretném, ha megújult életünk lenne, úgy, hogy tanulunk az elmúlt évből. Például, hogy jobban figyeljünk egymásra, ne bántsuk egymást, és tudjunk együtt gondolkozni – fejezi ki reményét Mészáros Ildikó.