Mennyiség helyett minőség

Évről évre több a református kötődésű épület Lovasberény történelmi főutcáján. A Kossuth utcában nemcsak az évszázados parókiát és a türelmi rendelet idején épült templomot találjuk, hanem a gyülekezeti házat, az egykori és az új óvodaépületet, közéjük ékelődve pedig a tíz éve ismét református fenntartásban működő iskolát. Ha Isten is úgy akarja, a sorozat a közeljövőben egy – az önkormányzat fenntartásában, de a gyülekezet épületében működő – bölcsődével folytatódhat.

Az egykori nyúlakolból és magtárból kialakított lelkészi hivatalban ülünk le beszélgetni Bori János gondnokkal és feleségével, Bori Jánosné Jutkával, Őrszigety Dávid presbiterrel, aki a település alpolgármestere is egyben, valamint az egyházközség vezetőjével, Hajdú Szabolcs Koppány esperes-lelkipásztorral. A látszógerendás mennyezetű helyiségről senki sem mondaná meg, hogy korábban terményeket tároltak benne.

Már beszélgetésünk elején szóba kerül az egyházközség 16 éve tartó folyamatos fejlődése, amelynek fontos mérföldköve volt 2012, amikor az egykori református iskola visszakerült az egyházközséghez. Igaz, a Reményik Sándor Református Iskolának otthont adó épület tulajdonjoga továbbra is az önkormányzaté, de ne kicsinyeskedjünk. Az intézményt a gyülekezet így is teljes mértékben magáénak érzi. Remek példa erre az, hogy a folyamatosan emelkedő gyermeklétszám miatt fontossá vált iskolabővítést a fenntartó saját forrásból finanszírozta.

Bori János gondnok szerint az évtizedes töretlen fejlődés elsősorban Istennek, másodsorban pedig a Hajdú lelkészházaspárnak köszönhető, akik 2006 óta szolgálnak a Fejér megyei településen. – Nagyon örültünk a fiatal család érkezésének – emlékszik vissza a presbitérium vezetője a kétezres évek közepére. Ekkor – hogy méltóképpen tudják fogadni az új szolgálattevőket – felújították a parókiát. Az ezt követő másfél évtizedben aztán fokozatosan megújult a hatalmas parókiaudvaron álló többi épület is, köztük az 1700-as évek végén épült templom.

– Meghatározó élményként éltem meg a 2014-es templomfelújítást – vallja be Hajdú Szabolcs Koppány. A dunántúli viszonylatban nagy templom renoválását már a lelkészházaspár érkezése előtt is tervezték, egymás után adták be a pályázatokat, de nem sikerült forrást szerezni a munkákhoz.

– Végül a gyülekezet arra a felismerésre jutott, hogy ha ezt a templomot az őseik saját erejükből építették föl, akkor képesnek kell lenniük maguknak megoldani a felújítást. A régi egyházi feljegyzéseket böngészve kiderült, hogy a tornyot 1805-ben hatezer forintos költségen építették hozzá a templomhajóhoz. Még most is jóleső és felemelő érzés felidézni a pillanatot, amikor a gyülekezet elhatározta, hogy saját erejéből lát neki a felújításnak – mondja az esperes.

Három év kellett hozzá, hogy a megfelelő anyagi hátteret saját és a testvérgyülekezetek adománygyűjtéséből, illetve egyházi hozzájárulásból előteremtsék. – De így is mondhatjuk, hogy méltók lettünk az ősök hagyományához. Összefogást és erőt mutatott a gyülekezet, ami szimbolikusan is fontos – állítja Hajdú Szabolcs Koppány.

Pályázati forrás híján ugyancsak saját erőből épült meg a közelmúltban a lovasberényi református temető kerítésének eddig hiányzó szakasza, amelyen eddig szabadon járhattak ki-be az őzek és legelhették le a sírokra kitett virágokat. A kerítésépítés a gyülekezet tagjaira jellemző önzetlen segítségnyújtás és összefogás mintapéldája is. A munkát irányító Bori János gondnok elmondása szerint előfordult, hogy tíz férfi dolgozott kint a temetőben a bozótos felszámolásán, a kerítésoszlopok lerakásán és a majd háromszáz méternyi drótkerítés kifeszítésén. –Azóta nem láttak őzet a temetőben – jelenti ki némi büszkeséggel a hangjában a gondnok.

– A segítségnyújtás igen jellemző a gyülekezetre. Elég egy telefonos vagy egy szóbeli hívás, és jönnek, bármire kérjük őket – mondja Bori Jánosné Jutka. – Persze van egy segítői mag, akik már megérezték annak a jó ízét, hogy milyen felemelő dolog úgy tenni valami jót, hogy azért cserébe nem várnak pénzt vagy bármi juttatást, hanem azért csinálják, mert az – maradva az előző, temetői példánál – a miénk. Ők ezzel az érzéssel a szívükben hívogatnak másokat segíteni. Tíz éve már, hogy az egész temetőt a gyülekezet önkéntes segítői tartják karban – teszi hozzá Hajdú Szabolcs Koppány.

A segítségnyújtás nem áll meg a parókia vagy a temető (új) kerítésénél. – Most már harmadik-negyedik éve gyűjtünk gyülekezeti szervezésben a rászorulóknak, felekezeti hovatartozás nélkül – mondja Bori Jánosné Jutka. Elmondása szerint advent idején a lovasberényi boltokban kihelyezett gyűjtőpontokon adhatják le adományaikat a vásárlók, az összegyűlt termékek csoportosítása után legutóbb huszonöt lovasberényi rászoruló családnak tudtak segíteni.

A lovasberényi református gyülekezet az Ukrajnában zajló háború elől menekülők befogadásában és megsegítésében is oroszlánrészt vállal. – Az egyik gyülekezeti tagunk tulajdonában van az egykori szovjet laktanyából kialakított inkubátorház, ahová 22 kárpátaljai menekültet fogadott be a gyülekezet – tudjuk meg Bori Jánosné Jutkától, aki magára vállalta a koordinátori feladatokat. – Sokat jelent nekik, hogy van egy ember, akit bármikor hívhatnak, ha segítségre van szükségük – veszi át a szót Hajdú Szabolcs Koppány. A Vértesaljai Egyházmegye esperese szerint ugyancsak felemelő és a református közösség segítő szándékát mutatja, hogy az inkubátorház irodáiból a gyülekezet felajánlásai – ágyak, háztartási gépek és eszközök – segítségével pillanatok alatt kényelmes apartmanok lettek.

Az első hetekben az iskola konyhájáról hordták az ételt a kárpátaljai családoknak, akik ma már magukról gondoskodnak. – Fontosnak tartották és így mi is, hogy be tudjanak illeszkedni, és a saját lábukra tudjanak állni, hogy a saját döntéseik szerint tudják továbbvinni az életüket, de ott állunk mögöttük, ha segítség kell – mondja Bori Jánosné Jutka. Több gyermek is érkezett a családokkal, ők már hetek óta a református iskolába járnak, ahol a gyerekek egyből befogadták őket. – És bár egyikük sem református, vasárnaponként mindegyikük itt van a templomban – teszi hozzá Hajdú Szabolcs Koppány.

A Lovasberényi Református Egyházközség választói névjegyzékében közel 130 név szerepel. Ez a szám az elmúlt évtizedekben nem változott lényegesen, azaz nagyjából annyian csatlakoznak be a gyülekezet életébe és válnak egyházfenntartóvá, mint amennyi a természetes fogyás miatti létszámcsökkenés.

– Ha csak hagyományból vagyunk reformátusok, mert a nagyszüleink meg a dédszüleink azok voltak, akkor lassan eljön az az idő, amikor az utolsó lovasberényi református lekapcsolhatja a villanyt, bezárja a templomot és elhajítja a kulcsot. Pont ebben érzem az elmúlt közel két évtized változását: elköteleződés és megerősödés. Hogy mi nem (csak) azért vagyunk reformátusok, mert a szüleink azok voltak, persze ez is fontos része a kegyességünknek, hanem mert mi ebben a gondolatkörben, ebben a vallásban, ebben a hitben találtuk meg Istent és önmagunkat, és ez millió módon kifejeződik: odaszánásban, áldozatkészségben, az egymás iránti érzékenységben. Ez minőségi váltás, ami nagy ajándék. Szerintem ez az, ami számít, nem pedig a mennyiség, hogy minél többen üljenek vasárnaponként a templompadban – fejti ki Hajdú Szabolcs Koppány, aki szerint a lelkészek sokszor hallják, hogy csak akkor dolgoznak jól, ha tele van a templom. – Mi pedig inkább azt mondjuk, hogy azok legyenek tagjai a gyülekezetünknek, akiknek ez belső vágyuk, meggyőződésük, és ezt diktálja a szívük.

Éppen ezért nem tették kötelezővé az iskola átvétele után sem a diákoknak, sem a pedagógusoknak a részvételt a vasárnapi istentiszteleteken. – Bár megtehetnénk, de nekünk nem kell, hogy unott arccal üljenek itt a gyerekek meg a felnőttek. Jöjjenek inkább azok, akiknek ez valóban fontos. Így még nagyobb öröm, hogy a havonta tartott családi istentiszteleten kétszer-háromszor annyian vagyunk, mint a többi vasárnapon.

Ugyanezen gondolat miatt nem hagyták abba a vasárnapi istentiszteletek felvételeinek feltöltését az internetre. – Sokat gondolkodtunk ezen a presbitériummal, de végül arra jutottunk, hogy a fő célunk az evangélium hirdetése. Tudomásul kell venni, hogy megváltozott a világ körülöttünk, ma már nem abban a struktúrában működnek a települések, sem a gyülekezetek, mint régen. Az internet olyan csatorna, ahol jelen lehetünk és jelen is kell lennünk – véli a lelkész, aki elismeri, hogy az interneten is elérhető istentiszteletek miatt akadnak olyan gyülekezeti tagok, akik a Covid-járvány miatt bevezetett korlátozások óta ott hallgatják-nézik az igehirdetéseket annak ellenére, hogy már rég nem gördít akadályt az összegyülekezés elé az éppen hatályos kormányrendelet.

Sőt, a lovasberényiek tapasztalata inkább pozitív az internetes istentiszteletekkel. Rengeteg pozitív visszajelzést kapnak, a felvételeket sokszor a gyülekezet számára vadidegen emberek nézik és osztják meg, több olyan kapcsolatfelvételről és találkozásról is tudnak, amelyek az online elérhető igehirdetések hatására történtek. – Szinte új gyülekezet alakult ki az interneten, és ezt sok gyülekezet hasonlóan tapasztalja Vértesalján máshol is – fogalmaz Hajdú Szabolcs Koppány.

A lelkész megoszt egy történetet is, bár az nem az internetes, hanem a néhány évvel ezelőtti televíziós istentisztelet-közvetítés után történt. – Amint véget ért, csörgött a telefonom. Egy kórházban fekvő férfi felesége hívott föl, hogy végignézték a kórházban a közvetítést, és mindenképpen szeretne találkozni velem a férje, aki végstádiumos rákbeteg volt. Elmentem hozzájuk a kórházba. Ott elmondták, hogy olyan hatást tett rájuk ez az igehirdetés, amilyet ők még sosem éreztek, és a férje szeretne velem négyszemközt is beszélgetni. Addigi lelkészi pályafutásom alatt nem éltem át még ilyen találkozást, ahol egy vadidegen ember egy közvetítő csatornán keresztül kapott valamit rajtam keresztül, ami az ő életét hihetetlen módon megváltoztatta. A férfi néhány hét múlva meghalt, én temettem el, viszont a kapcsolat a családdal megmaradt, annyira, hogy pár hete a lánya hívott fel és megkért, hogy én áldjam meg majd a házasságát.

– Az üzenet, az evangélium célba ért. Ilyenkor érzi azt az embert, hogy ő legfeljebb csak ecset a művész kezében, hogy elkészüljön a műalkotás, és hogy ez a történet nem rólunk szól. Mindemellett mérhetetlen hálásak vagyunk, hogy a mi kis közösségünket és az én szolgálatomat így tudta használni az Úristen. Ezért sem szabad abbahagyni az igehirdetések közvetítését. Mert bár lehet, hogy néhány emberrel kevesebben jönnek azok közül, akik esetleg eljártak a templomba, de sokkal többhöz jut el az evangélium. Emiatt készültünk teljes szívvel a rádiós közvetítésre is, mert ki tudja, ki hallgatja majd a Kossuth rádiót – mondja Hajdú Szabolcs Koppány.

A 2019-es februári tévés közvetítés után mondhatni, már rutinja van a gyülekezetnek a közvetítések lebonyolításában, éppen ezért nem „ijedtek meg”, amikor a Zsinati Hivataltól befutott a felkérés a május 15-ei tízórás istentisztelet rádiós sugárzására. Az előbb leírtak miatt örült a presbitérium a ritkán adódó, nagy felelősséggel járó lehetőségnek. Igét most is Hajdú Szabolcs Koppány hirdetett.

A lovasberényi rádiós istentiszteletet visszahallgathatják a mediaklikk.hu oldalon.