Jöjjetek el, imádjuk az Urat!

A Hortobágy-Berettyó partján fekvő Mezőtúr egyike azoknak a településeknek, ahol a magukat vallásosnak valló lakosok között túlnyomó többségben vannak a reformátusok. A legutóbbi népszámlálási adatok szerint arányuk meghaladja a hatvanhárom százalékot. A kimagasló eredmény annak fényében talán nem annyira meglepő, hogy Mezőtúron mindig is többségben voltak a reformátusok, amióta a városlakók az országban az elsők között tették magukévá a reformáció tanait. 1530-ban megalapították az első magyarországi protestáns középiskolát, amelynek első rektora a városban térítő Szegedi Kis István volt.

A református hitre áttért gyülekezet középkorban épült templomának építőköveit a török hódoltság idején a Berettyó mellett épülő vízimalomgát építéséhez használták fel a megszállók. A török pusztítás elől elmenekülő, szegénységbe taszított mezőtúriak ezután nádból készült templomban dicsőítették Istent. A bujdosásból hazatérő lakosok 1700-ban fogtak bele harmadik templomuk építésébe, amelyet egy rác támadás miatt félbehagytak, ismét menekülniük kellett. Csak évtizedekkel később tudták befejezni az építkezést, a torony a feljegyzések szerint 1734-ben készült el.

A növekvő lakosságot a templom nem tudta kiszolgálni, így a túri eklézsia 1788-ban új templom építése mellett döntött. A negyedik templom négy év alatt készült el, köveit ökrös szekérrel szállították a hívek Tokajból és Sárospatakról. A ma is álló, kétezer főt befogadni képes épület abban a korban épült, amikor a protestánsok nem építhettek utcára néző és oda nyíló ajtóval templomot. A belvárosi református templom végül 1845-ben kapott utcafronti, monumentális bejáratot az akkori nagy átépítés során. A négy jón oszlop tartotta timpanonon a „Jöjjetek el, imádjuk az Urat!” felirat olvasható.

Száz évvel a belvárosi templom építése után, 1894-ben tették le az újvárosi református templom alapkövét, két évvel később pedig már fel is avatták a neogótikus épületet. Az akkor közel 24 ezer fős Mezőtúron a reformátusok száma megközelítette a húszezret, emiatt vált szükségessé új templom építése az új városrészben. A második világháború után az újvárosi templom is a belvároshoz tartozott: két templom, de egy egyházközség.

A második világháború után mezőtúri lakossága jelentősen megfogyatkozott, a kommunizmus évei pedig tovább csökkentették a reformátusok számát. A rendszerváltás utáni gyarapodást lassú csökkenés követte, jelenleg mintegy négyszáz egyházfenntartót tart számon a Mezőtúri Református Egyházközség. Mihalina László és felesége, Mihalináné Lipták Judit hét éve vezeti a gyülekezetet, állhatatos munkájuknak köszönhető, hogy a gyülekezeti létszám az elmúlt években növekedésnek indult. Mellettük még négy intézményi lelkész szolgál az egyházközségben: Égerné Tamás Annamária, Éger Ádám, Gyurasicsné Uherkovich Éva és Kiss-Forró Éva.

– Amikor minket hét éve beiktattak gyülekezetvezető lelkésznek, egymás között megfogalmaztuk, hogy célunk a gyülekezet gyarapodása, lelki fejlődése – mondja Mihalináné Lipták Judit, aki a teológia elvégzése után egy évet töltött el férjével az Egyesült Államokban, az egyik atlantai gyülekezetben.

A legnagyobb különbség egy ottani és egy tradicionális magyar gyülekezet között Mihalina László szerint az, hogy rájuk nem a vasárnapi, egyórás keresztyénség, azaz a népegyházi lét a jellemző, mint sok hazai gyülekezetre, a vallás és a közösség sokkal inkább az életük része. – Szinte az egész életüket átszövi a keresztyénség, aktívan részt vesznek a gyülekezet életében. A számos rétegalkalom között mindenki megtalálhatja azt, amely számára fontos vagy érdekes, a vasárnapi egy óra hossza, a közös istentisztelet pedig valójában a rétegalkalmakon résztvevő gyülekezeti tagok nagy találkozója – mondja Mihalina László.

Bár a mezőtúri gyülekezet tradicionális közösség, mégis nyitott azokra az újításokra, amelyeket a gyülekezetet vezető lelkészek elgondoltak, az Atlantában szerzett tapasztalatok nagyban segítik a lelkészházaspárt a gyülekezetmegújító munkában.

– Imádkozunk ezért. Hét évvel ezelőtt úgy kezdtük el a szolgálatunkat, hogy a gyülekezetben szolgáló lelkipásztorok és a munkatársi közösség elkezdett imádkozni azért, hogy Isten mutassa meg azt az utat, amelyen nekünk járnunk kell – mondja Mihalináné Lipták Judit. A munkatársi imaközösség azóta is aktív, havonta egyszer találkoznak, és imádságban viszik az Úr elé kéréseiket és kérdéseiket. A gyülekezet azóta a lelki fejlődés és a gyarapodás útját járja.

A lelkészek lényegesnek tartják, hogy ne csak kapcsolódási pontot teremtsenek a közösség tagjainak, hanem tanítsák őket a hit és Isten dolgaira, hogy ne csak hallgatói legyenek az Igének, hanem kérdések támadjanak bennük, amelyeket meg is tudnak fogalmazni és fel mernek tenni, majd valóban szolgáló közösséggé váljanak.

A gyülekezet lelki fejlődéséhez az utat a lelkészek a számos kiscsoportos alkalom létrehozásában találták meg. A meglévő bibliaóra mellett már korábban létrehoztak még egy bibliaórás csoportot, majd egy ifjúsági csoportot a hittantáboros gyerekek részvételével, amit a nagy népszerűség miatt még egy ificsoport életre hívása követett, így már van „nagy ifi” és „picifi” is. Előbbi a gimnazisták, utóbbi az általános iskolás felsősök csoportja. Az ificsoportok tagjai rendszeresen szolgálnak is a gyülekezetben: aktívan segítik a kézműves délutánokat, ifjúsági napokat szerveznek, és szívesen vállalnak az istentiszteleten liturgikus szolgálatot, valamint énekelnek és hangszeren játszanak a gyülekezet ifjúsági zenekarában.

Néhány éve önszervező módon alakult Kékkereszt csoport a gyülekezetben, amelynek alkalmain nemcsak az alkohol fogságából szabadultak, hanem a családtagjaik is aktívan részt vesznek. Indult bibliatanulmányozó csoport is, ezt nem titkolt módon azért hozták létre, hogy a gyülekezet aktív magja még közelebb kerülhessen egymáshoz és Istenhez. – Velük indult el végül a Keresztkérdések nevű csoportunk, ahol tíz alkalmon tanulmányozzuk Márk evangéliumát. Idén tavasszal már a negyedik kört indítottuk el. Eddig körülbelül negyven ember vett részt, és most már kiléptünk a gyülekezeten kívülre is, olyanokat is megszólítunk és hívogatunk, akik csak most ismerkednek Isten Igéjével, és szeretnének közelebb kerülni hozzá – mondja Mihalina László.

A Keresztkérdések csoportból nőtte ki magát a házaspáros hét, a hét minden napján szerveznek programokat a házaspároknak, akik együtt vacsoráznak, filmet néznek vagy pódiumbeszélgetésen vesznek részt, előadásokat hallgatnak. A lelkészek elmondása szerint ezeknek az alkalmaknak is köszönhető a közösség gyarapodása újabb családokkal.

A gyülekezetben tavaly gyászfeldolgozó csoport is indult a Covid okozta számos haláleset miatt. – Nagyon sok gyászeset történt, rengeteg olyan embert láttunk magunk körül, akik veszteséggel küzdöttek – mondja Mihalináné Lipták Judit.

– Nagyon jó visszajelzéseket kaptunk, ezek megerősítettek bennünket abban, hogy erre szükség van, így ősszel újabb csoport elindítását tervezzük – teszi hozzá. Elmondja azt is, hogy mivel a gyülekezetre ők missziói közösségként tekintenek, így a gyászfeldolgozó alkalmat a városban is meghirdették, és többen jöttek el olyanok, akik nem voltak – eddig – a gyülekezet tagjai. – Számukra ez kapcsolódási pont volt – magyarázza. A gyászfeldolgozó csoport mellett az elmúlt években újra megteremtették a személyes lelkigondozás intézményét is az egyházközségben, amire a tapasztalatok szerint nagy igény van.

A mezőtúri gyülekezet másik támasza a Nőszövetség, tagjainak igen aktív szolgálata nélkül a közösség nem tartana ott, ahol most. Bányainé Nagy Mária, a gyülekezet főgondnoka sem emlékszik pontosan, mióta is munkálkodik a gyülekezetben a Nőszövetség, de fel tudja idézni azokat a történeteket, amelyeket édesanyja beszélt neki az asszonyok második világháború előtti munkájáról. – Amikor felnőttként tagja lettem a gyülekezetnek, engem is hívott ebbe a szolgálati közösségbe az akkori lelkésznő, és azóta is tagja vagyok – mondja a főgondnok, aki szerint azért is jó, hogy a gyülekezetnek két temploma, két gyülekezeti háza és nagyon sok alkalma van, mert így mindig van feladata az asszonyoknak.

Ők felelnek a szerda esti Keresztkérdések előtti közös vacsorákért, szervezik a nőszövetségi vásárt, háttérül szolgálnak a szeretetvendégségeknek és más alkalmaknak, de időnként „csak” azért gyűlnek össze, hogy együtt legyenek, építsék és tanítsák egymást az Ige alapján. – Mindig azt figyeljük, hol tudunk gyakorlati módon, kétkezi segítséget nyújtani a gyülekezetnek. A nőszövetségi segítséget szó szerint forintra is váltják, ugyanis az elmúlt évi adventi és húsvéti vásáron annyi pénzt gyűjtöttek, amennyiből fel tudták újítani a gyülekezeti konyhát, ahol most akár húsz főre is tudnak főzni.

Azt már csak halkan teszi hozzá a nőszövetségi beszámoló után Mihalina László, hogy férfikör is működik a gyülekezetben, akik amikor összegyűlnek, Igét tanulmányoznak, imádkoznak, énekelnek, majd szintén kétkezi munkával segítik a gyülekezetet. – Áprilisban tartunk majd olyan délutánt, amikor a Nőszövetség és a férfikör tagjai találkozhatnak egymással – mondja a lelkész.

A Mezőtúri Református Egyházközség kiterjedt szociális és oktatási intézményhálózatot működtet: két idősek otthonát, egy középiskolát, egy általános iskolát, egy diákotthont és egy óvodát tart fenn, októbertől pedig bölcsőde is szolgálja majd a református nevelést az alföldi városban.

Az idősek otthonáról megtudjuk, hogy azt a kezdetekkor a magukról már gondoskodni nem tudó nőszövetségi tagoknak hozták létre, akikhez rendszeresen bejárnak „utódaik”, és beszélgetnek, együtt imádkoznak velük. – És nagyon örülünk egymásnak. Többször mondták, hogy sajnálják, amiért nem tudnak aktívan részt venni a feladatokban. Azzal nyugtatjuk őket, hogy az is nagy segítség, ha van, aki imádkozzék a másikért – mondja Bányainé Nagy Mária. A két idősotthonnak jelenleg 230 lakója van, és 120 embernek ad munkát.

– Ebben az évben adunk majd hálát azért, hogy harminc éve került újra református fenntartásba az iskolarendszer, és ez nagyon sokat számít – jelenti ki Mihalina László. A beszélgetés alatt kiderül, hogy évi hatvan-hetven konfirmandus vállalja a fogadalomtételt az iskolából, és minden évben indul felnőttkonfirmandus-csoport is. Bár viszonylag nagy az elvándorlás az érettségizett fiatalok között, de tanulmányaik végeztével többen visszatérnek Mezőtúrra és a gyülekezethez is. – Az is előfordul, hogy volt diákjaink kérnek fel bennünket házasságuk megáldására, gyermekeik megkeresztelésére – mondja Mihalináné Lipták Judit.

De nem csak szociális és oktatási intézményt tart fenn a mezőtúri gyülekezet. A reformáció 500. évében hozták létre a Mezőtúri Református Látogatóközpontot, hogy a felújított belvárosi templomot toronylátogatással, a református ókönyvtárat, az iskola- és egyháztörténeti kiállítást, valamint a gimnáziumi főépület nagytermét bemutathassák a látogatóknak.

A mezőtúri református gyülekezet különleges istentisztelettel készül nagypéntekre, a Kossuth Rádió élőben közvetíti az alkalmat. – Nagypénteki istentiszteletünk a nagyheti bűnbánati sorozatunk szerves része. Hagyomány nálunk, hogy nagypénteken passiós istentiszteletet tartunk. A felnőttkórusunk énekkel készül, valamint az 1612-es Szenci Molnár-passiót adjuk elő. Ebben több lelkészkollégánk is vállalt szerepet – mondja Mihalina László.

– Ami nagypénteken elhangzik Jézus kereszthaláláról és a megváltásról, az a Kossuth Rádió hullámhosszán sok hallgatóhoz juthat el, ezért a rádiós szolgálat különösen nagy lehetőség az evangelizációra – teszi hozzá Bányainé Nagy Mária.