Meztelenségünk szégyene

Édenben Ádám és Éva nem szégyellte mezítelenségét. Ma mennyire tudják megélni a párok ezt a fesztelenséget?

Szabó László: A meztelenség, amelyről az édenkerti jelenetben olvasunk, nem csak és nem elsősorban a ruházat hiányának tényét írja le. Szimbolikus kifejezése ez annak a nyíltságnak és intimitásnak, amelyet Isten a házasok számára készített. Ennek a felfedezése visszhangzik Ádám örömteli felkiáltásában: „Ez most már csontomból való csont, testemből való test...” (1Móz 2,23) A bűneset óta persze sok minden megváltozott. A lelkünkben valahol még mindig megvan a paradicsomi állapotok lenyomata, a párok, jegyespárok, házaspárok azóta is erre vágyakoznak, de sajnos ezen a földön ezt már soha nem fogjuk úgy megtapasztalni, ahogy az ősszüleink megélték. A bűn ereje ott munkál mindnyájunkban: titkolózunk, eltávolodunk egymástól, olykor drámai helyzetek alakulnak ki. De Jézus Krisztus által lehetőségünk nyílik a gyógyulásra, az áldás csatornái újra megnyíltak számunkra, és tudjuk, a mennyben teljes helyreállás, öröm vár ránk. E remény fényében tekintsünk a házasságunkra!

De akkor mégis mit élhetünk meg?

Meltzer Kinga: Nőként nagyobb az igényünk a közelségre, a nyitottságra, mint a férfiaknak. Kívül hordjuk a gondjainkat: megosztjuk, visszajelzést várunk rájuk. Még fáradtan is, sőt úgy még inkább. A férfi kimerülten azonban sokkal kevésbé mondja el a terheit, ezért is kell megbecsülnünk, amikor megteszi. Nem tudom, ennek a bűneset vagy a nemi különbözőség-e az oka, de másképpen éljük meg a lelki mezítelenséget, és ez okozhat zavarokat.

„…azon a napon, amelyen esztek belőle, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok, mi a jó és mi a rossz” – csábított a kígyó az Édenben. A házasságban ez a tudás miképpen jelenik meg?

Szabó László: A jó és a rossz tudásának fája, illetve az arról való szakítás azt üzeni: már nem Istenre bízzuk ennek eldöntését, ezentúl mi határozzuk ezt meg, azaz a saját kezünkbe vesszük az irányítást. A lázadásnak és öntörvényűségnek ez a lelkülete azóta is velünk maradt, nem tudjuk kivonni alóla életünk egyetlen területét sem, beleértve a házasságunkat. Lázadunk egymás ellen, törvényt szabunk a társunknak. Hol vagyunk már attól, hogy a másikat önmagunk elé helyezve szeretetben szolgáljunk egymásnak?

Hogyan kapcsolódik ez a szándék – „a magam ura akarok lenni” – azzal, hogy megnyílt a szemük, és szégyellni kezdték önmagukat?

Szabó László: Ádám és Éva diadalmenetet vizionált a tiltott fa gyümölcséről való szakítás pillanatában. Ebből azonban nem lett semmi. Sőt! Megjelent a szégyen az életükben. Szégyellték magukat Isten előtt, ezért bújtak el előle. És egymás előtt is, ezért készítettek fügefalevelekből ágyékkötőt maguknak. Ez a bűn kísérőjelensége, azaz velünk marad, míg világ a világ.

E szerint az lenne a paradicsomi, ha a házaspárok egymás előtt meztelenül járnának zárt ajtók mögött?

Szabó László: A megváltás által lehetőséget kapunk a nyíltság és intimitás ajándékának újbóli felfedezésére, megélésére. Ez tanulási folyamat, a lelkünkben megy végbe. Az önmagunk és házastársunk testéhez való viszonyulás, a szexualitás minősége nyomon követik és megjelenítik a fejlődésünket e téren.

Isten azt mondta az asszonynak: „Vágyakozni fogsz férjed után, ő pedig uralkodni fog rajtad.” Mit jelent ez?

Szabó László: Aki nem ismeri a héber költészetet, rendszerint úgy értelmezi ezt a szakaszt, hogy a nőkkel tulajdonképpen minden rendben van, hiszen szeretettel és szerelemmel fordulnak férjük felé, ellenben a férfiak kifordultak önmagukból, hiszen erre a kedvező viszonyulásra uralkodással válaszolnak. A korunkban divatos, a férfiakban ellenséget látó feminizmus ugyanezt mondja, azaz megerősíti ezt a szakszerűtlen felfogást. A valóság egészen más. A héber költészet jellegzetessége a gondolatritmus: az első tagmondatban szereplő állítás – de legalább az állítmány – megismétlődik a második tagmondatban. Azaz vágyakozni és uralkodni ebben az összefüggésben ugyanazt jelenti. Ha ez túlságosan merész kijelentésnek tűnik, lapozzunk fel egy fejezetet a Bibliában, és olvassuk el, mint mondott Isten a gyilkosság gondolatával kacérkodó Káinnak: „...a bűn az ajtó előtt leselkedik, és rád vágyódik, de te uralkodjál rajta!” (1Móz 4,7) A bűn nyilvánvalóan nem szerette és nem volt szerelmes Káinba, hanem le akarta gyűrni őt. Isten viszont azt parancsolta Káinnak, hogy kerekedjen felül rajta. Vágyakozni és uralkodni tehát – legalábbis ebben a szövegösszefüggésben – ugyanazt jelenti. Az Ige megfejtése a következő: a nő nem elégszik meg a házasságon belül neki adott szereppel, ő akarja hordani a nadrágot, a férfi azonban ezt nem engedi. Ez olykor valóban egyfajta leuralásban jelenik meg, de talán a szingliség is ennek egyik megnyilvánulása, hiszen egy férfi inkább marad egyedül, semhogy egy feminista nővel kösse össze az életét, aki mellett nem tud férfiként kiteljesedni. A házastársi szerepek elutasítása bizonytalanságot, harcot, káoszt hoz, és ez megmérgezi, diszfunkcionálissá teszi a házasságot.

Ez a büntetés ott gyökerezik, hogy Ádám Évára hallgatott, és nem Istenre, aki megtiltotta, hogy egyenek a fáról?

Szabó László: Ahogyan a nők, úgy a férfiak is szeretnék felmenteni magukat. Ádám azonban korántsem ártatlan áldozat, akit a felesége iránti szeretet vitt bűnbe. Azt olvassuk, hogy Ádám mindvégig ott volt Éva mellett, azaz végighallgatta a párbeszédet. Felelős férjként csomót kellett volna kötnie a kígyóra, vagy legalábbis figyelmeztetnie a feleségét, hogy ne hallgasson rá.

Általában a férfiak mondják meg, milyennek kell lennie a nőnek: hűséges segítőtársnak, sokgyermekes édesanyának... Könnyebb lenne nőtől hallani mindezt?

Meltzer Kinga: Inkább nehezebb. Hány kismamának keseríti meg az életét, hogy összehasonlítja önmagát a szuperanyukkal, a mindenben élen járó médiaszemélyiségekkel? Manapság nem egyoldalúan a férfiak határozzák meg az én- és szereptudatunkat, pedig a valósághoz még mindig közelebb lenne egy férfi szava – mivel a valós szükségleteit közli –, mint amit az egymáshoz hasonlítgatás miatt érzünk magunkra nézve kötelezőnek. Az sokkal lélekrombolóbb. Egy jóindulatú férfi és nő megbeszéli, ha úgy észleli, beszorította a párja egy sztereotipikus szerepbe. Sok fölösleges keserűség és a saját korlátaim megismerése után kezdem látni, mennyire életbevágó elsősorban Istenre és utána a férjemre hangolódni.

Ha Krisztus váltsága minden bűnünkre elég, az Édenben kiszabott büntetéseink súlyát is elveszi?

Szabó László: A Jézus Krisztus által hozott váltság életünk helyreállásának – vagy még pontosabban: Isten általi helyreállításának – az alapja. Ez azonban nem egy pillanat műve. Márk evangéliumában olvasunk egy gyógyulási történetet: Jézus két fokozatban gyógyított meg egy vakot. A beteg először úgy látta az embereket, mintha fák járkálnának, a teljes látása később tért vissza. Ugyanígy vannak ezzel a házasok is. Az asszony már nem akar férje fölé kerekedni, megtanulja tisztelni őt, a férj sem akarja már leuralni a feleségét, önfeláldozó szeretetre törekszik. De a kísértés visszatér, olykor mindenki enged neki. Teljes gyógyulás csak a mennyben vár ránk.

Kell-e foglalkoznunk azzal, hogy az Édenben történt-e meg az első szerelmi aktus, vagy a bűneset után?

Szabó László: Ádám felkiáltása a vőlegény örömét visszhangozza. Az „elhagyja apját és anyját” kitétel – amely nyilvánvalóan a későbbi generációk számára ad útmutatást – szintén az esküvőt idézi eszünkbe. A „lesznek ketten egy testté” rész pedig a nászéjszakát sejteti. Ha nem a megszokott keretek között történt is, de kijelenthetjük, hogy Ádám és Éva egybekeltek. Furcsa volna, ha ezt követően sakkoztak volna egész éjszaka…

Ma közbeszéd tárgya a szexuális felvilágosítás. Némi iróniával: eszerint Ádámnak és Évának nem volt rá szüksége?

Szabó László: Az ember a bűneset előtt sem volt mindentudó. Vagy Isten világosította fel őket, miközben hűvös alkonyatkor a kertben járt-kelt, vagy a saját tapasztalataikból jutottak egyről a kettőre, nem tudjuk. A lényeg, hogy végül elsajátították, amit kellett. Manapság a szülők felelőssége a szexuális nevelés, akiknek igencsak résen kell lenniük, hogy megóvják gyermekeiket azoktól a korai és elferdült tartalmaktól, amelyek özönvízként áradnak a médiából, illetve hogy megfelelő időben és módon beszéljenek Isten terveiről és a biológiai háttérről.

Ha a házasság nem tartozik a sákramentumok közé, akkor ki írta elő?

Szabó László: A házasságot Isten találta ki, ehhez kétség sem férhet. Ám nem minden sákramentum, amit Isten kitalált. A sákramentumokhoz hozzátartozik – egyebek mellett – az üdvösség ígérete is, a házassággal kapcsolatban ilyen ígéretről nem olvasunk.

Mivel cáfolhatjuk meg azt a gondolatot, hogy a házasság csupán hagyomány, hiszen Ádámot és Évát sem áldotta meg lelkipásztor, rokonok sem voltak, akik előtt vállalhatták volna a szövetségüket, sőt még hűséget sem fogadtak egymásnak?

Szabó László: Ádám és Éva különleges helyzetben voltak, ebből fakadóan különleges volt az esküvőjük is. Házasságuk kőből épült templom helyett a természet templomában köttetett, az édesapa helyett pedig maga Isten adta át a menyasszonyt. Nem szokványos, jobb annál.

Kingával a Nagyvárad téri gyülekezetben ismerkedtek meg, 2007-ben keltek egybe. Milyen elképzeléseik voltak a házasságról?

Meltzer Kinga: Nem volt egyszerű eljutni idáig, és ezzel visszakanyarodnék az érintett témákra. A párkapcsolatot és a szexualitást sok tabu és hiedelem fertőzi meg, és – a hívőket gyakran jellemző módon – magunk is feleslegesen rágörcsöltünk: hiszen hitetlenül az ember kevésbé érzi, hogy elszámolással tartozik (kivel ismerkedik, köteleződik el, vagy kit hiteget), de mi nem akartunk visszaélni egymás bizalmával. Csupán három szakítás után engedtünk fel annyira, hogy már nem a saját belső feszültségeink határoztak meg, hanem egymás személyét tudtuk kendőzetlenül megismerni. Meglepődtünk, hogy valójában úgy illünk egymáshoz, mint kulcs a zárba. A lányomnak úgy szoktam mondani: minőségi különbség, hogy ahhoz megyünk hozzá, „akivel el tudjuk képzelni a jövőt”, vagy azzal kötünk szövetséget, „aki nélkül nem tudnánk élni”. Lacival ebben az állapotban és Istentől kapott bizonyosságokkal kötöttük a szövetséget. Három évvel idősebb vagyok a férjemnél, huszonhárom évesen mégis határozottan és férfias öntudattal kérte meg a kezemet és élte meg az ifjú férj szerepét.

Isten áldását miképpen tapasztalták meg? Hiszen ezzel is több a házasság egy élettársi kapcsolatnál.

Szabó László: Amikor esküvőre készülő pároknak beszélek az együttélés és a házasság közti különbségről, egy spanyol inkvizítor, Hernán Cortés (Cortez) történetét mondom el nekik. A pénzéhes hadvezér egy pár száz fős csapattal szállt partra Mexikó partjainál. Rögtön megtámadta az első falut, kiirtotta annak lakosait, majd eltette az ott talált aranyat. Később tudomást szerzett a kontinens belsejében élő aztékok hatalmas és gazdag birodalmáról. Hogyan tovább? Maradjon a partok mentén, ahol kis kockázattal kis nyereségre tesz szert, vagy induljon el oda, ahol nagy kockázattal, de rengeteget nyerhet? Számára egyértelmű volt a döntés: hajóit felégette, egy út maradt számára. Az együttélés olyan, mint a partokon való portyázás: egyrészt nincs benne sok kockázat, mert ha már nincs kedve hozzá, az ember egyszerűen otthagyja a választottját, másrészt nem sokat hoz a konyhára, hiszen elköteleződés nélkül mindenki csak a jobbik arcát mutatja, nincs lehetőség a kapcsolat kiteljesedésére. A házasság olyan, mint egy nagy hadjárat: kockázatos, mert nincs visszaút, másrészt csodálatos, mert olyan kincseket is felszínre hoz, amelyekről nem is álmodtunk.

De ehhez fel kell égetni a hajókat.

Szabó László: Ez elengedhetetlen. Félelmetesen hangzik, ugye? Igen, de csak addig, amíg úgy tekintünk a házasságra, mint férfi és nő magánakciójára. Ha a mi bölcsességünkön és erőnkön múlik, akkor garantált a bukás. De ha számolunk Istennel, aki a jelenlétét ígéri nekünk, akkor a félelem reménységgé és bizonyossággá válik. Csak Istennel, de vele biztosan az áldás felé menetelünk.

Nőként megélni ezt a felégetést talán nagyobb kockázat, hiszen a gyermekek vállalásával még inkább kiszolgáltatottnak érezhetjük magunkat.

Meltzer Kinga: Jogos, de ha némelyek ezzel a félelemmel mondanának igent, akkor meg kellene gondolniuk magukat az úrasztala előtt. Azzal a bizonyossággal menjünk bele az életre szóló kapcsolatba, hogy nincs fenntartásunk, nem futhat zátonyra a kapcsolat. Ehhez ismernünk kell a párunkat. Ne hirtelen felindulásból házasodjunk, mivel a titkok később problémát okozhatnak! Két felnőtt ember érett döntésében nincsenek ilyenek, viszont egy hamis alapokon nyugvó kapcsolatban nem lehet előre látni, mit hozhat magával, ami később bukkan a felszínre.