Miénk a munka, Istené az áldás

A mai modern, felgyorsult világban és meglehetősen énközpontú társadalomban emberi mivoltunkból fakadóan kéréseinket könnyen és egyre nagyobb számban sikerül megfogalmazni. De megköszönni valamit, vagy észrevenni azt, amiért hálásak lehetünk? Ez már sok esetben nehezebben megy. A református egyházban évszázadokon át szokás volt, hogy a gyülekezetek hálát adtak az éves termésért és a gondviselésért. Ezt a hagyományt kívánja ápolni az évente megrendezett hálaadó nap, amit immár hatodik alkalommal tartottak meg, ezúttal a Gyulai Református Egyházközség templomában, ahol a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke hirdetett Igét. Fekete Károly Máté evangéliuma 6. részének 25–33. terjedő versei alapján kifejtette, hogy Jézus Krisztus a hegyi beszédben az isteni gondviselésről tanít, és ezért veti fel azt a kérdést, hogy nem több-e az élet a tápláléknál és a test a ruházatnál. A püspök szerint ezek a szavak arra emlékeztetnek bennünket, hogy az élet több mint energia, gazdaságos működtetés vagy takarékos keretek.

Fekete Károly ezek után arra hívta fel a gyülekezet figyelmét, hogy Isten gondviselő keze jóvoltából beszélhetünk igazán életről, hiszen ő ad nekünk táplálékot, megélhetést, intést, jutalmat, védelmet és igazságot. Ezért biztatja az övéit Jézus, hogy keressék először az ő igazságát, az ő országát, és minden más ráadásként megadatik. A sorrend azonban nem mindegy. Az igehirdető szerint mi sokszor a részek, a töredékek, az élet sűrűjéből alulról szeretnénk hozzájutni a ráadáshoz, mégpedig minél hamarabb, a legrövidebb úton és lehetőleg minél nagyobb adagban. – Napjainkban már nem azt mondjuk, hogy több az élet, hanem azt, hogy a több profit az igazi élet – tette hozzá. – Minden arról szól körülöttünk, hogy a birtoklásvágy sokkörös válságot okoz. Nem egyet, hanem az egyik szüli a másikat, és a javak istenítéséből mára a javak diktatúrája lett, pedig az emberélet értelme, hogy teljes életet élve gazdagító személyiség legyen – fogalmazott. A püspök azt is hangsúlyozta, hogy az ilyen típusú személyiségekből egyre nagyobb hiányt szenvedünk. Ahhoz, hogy ez megváltozzon, szükség lenne megszívlelni azt, hogy engedjünk a birtoklásvágyból, és közben növekedjünk a létezés örömében. Fekete Károly köszönetét fejezte ki az agrárminiszternek, aki tudja, hogy milyen hatalmas a gondviselő Isten, és össze szeretné kötni a mezőgazdaságot az istentisztelettel, mert – mint fogalmazott – az élet és az istentisztelet összetartozik.

Igehirdetése végén a püspök hozzátette: – A mai sikercentrikus sodródásból éppen a hegyi beszéd boldog üzenetei emelnek ki minket. A lelkipásztoroknak ezért hittel kell vallani, hogy az élet több a tápláléknál, a ruháknál, és bátran kell tanítani a javak istenítésének a veszélyeiről, amely a gazdagság, az uralkodni vágyás és az erőszak triászát hozza ránk – hangsúlyozta. Emlékeztetett arra, hogy nem a birtoklásvágy vezet el a célig, hanem a gondviselő, megváltó, megszentelő és bennünket hordozó Istenbe vetett bizalom. Általa derül ki, hogy mihez képest több az élet, hozzátéve, hogy a legnagyobb jót, az üdvösséget a Krisztus megtöretett teste és kiontatott vére hozta el – fejtette ki.

Az ünnepi istentisztelet után Baráth János, a Gyulai Református Egyházközség lelkipásztora elmondta, hogy a gyülekezetben minden évben október második vasárnapján tartják a hálaadó alkalmat az éves termésért, idén ez azonban nem sikerült, mivel erre az időpontra szervezték a Magvető Református Általános Iskola fennállásának harmincadik évfordulójának ünnepségét. A lelkipásztor úgy véli, hogy az Úristen viszont előre gondoskodott arról, hogy mégis legyen Gyulán helye ennek az alkalomnak, amikor hálát adhatnak a termésért, de azért is, hogy Isten megtartja a gyülekezetet.

Felmerült az is, hogy mi mindenért hálás a gyulai gyülekezet. Baráth János összefoglalta, hogy tavaly elkészült az új református óvoda, míg idén szeptemberben felavathatták az iskola új tornatermét. Hozzátette: ezeknek a beruházásoknak nemcsak anyagi oldala van, hanem lehetőséget nyújtanak arra, hogy meglássák Isten munkáját, hogy még ebben a nehéz helyzetben is gondoskodik róluk. Örömmel adnak ezért most hálát, hogy a mindennapi kenyér mellett megkapják a mindennapi lelki táplálékot is. Az oktatás mezsgyéjén haladva a lelkész szót ejtett arról is, hogy ma már a gyerekeknek a mindennapi kenyér egyáltalán nem azt jelenti, mint az előző generációknak. A lelkipásztor szerint neki és a gyülekezetnek is van feladata abban, hogy a gyerekek átéljék annak az örömét, hogy hogyan jönnek létre és kerülnek az asztalra a különféle termékek. Példaként említette, hogy néhány éve, az egyik őszi hálaadáskor az óvodában egy kis szőlőpréssel készítették a mustot, a gyerekek pedig kipróbálhatták, megtapasztalhatták a teljes folyamatot, így kézzelfogható módon megértették azt, hogy többről van szó, minthogy gyümölcslé van az asztalon.

– Az Agrárminisztérium által életre hívott hálaadó nap kettős célt szolgál: köszönetet mondunk az egész éves termésért, és egyben tiszteletünket, hálánkat fejezzük ki mindazoknak, akik azt megtermelték és az asztalunkra tették – hívta fel a figyelmet Nagy István. A tárcavezető az úrvacsora utáni köszöntőjében kitért arra, hogy Magyarországon nem csupán a mindennapi kenyerünket tudjuk megtermelni, hanem azon felül is. Mint fogalmazott: mindennek megvan az ideje, a vetésnek és az aratásnak is. – A gazdák vetettek, hogy jó reménységgel arathassanak. Közben viszont meg kellett küzdeniük azokkal a kihívásokkal, amelyekből idén is volt számos. Újra aszály volt, a háború nem szűnt meg, a fenyegetettség nő, a háború minden következményeit el kellett szenvedni a belső piacon – fejtette ki a miniszter, aki hangsúlyozta: gabonafélékből több mint kétmillió tonnát sikerült exportálni. – Amennyit importálunk, annyit exportálunk is, tehát egyensúly alakult ki, ezért van miért hálát adni – fűzte hozzá. Nagy István szerint azonban ez szokott a legkevésbé eszünkbe jutni. – Ha belegondolok abba, hogy mennyiszer vagyunk elégedetlenek, mennyivel akarunk többet, mennyiszer kérünk vagy követelünk még, még… És én ezért az alkalomért vagyok hálás: hogy fel tudjuk hívni a figyelmet, hogy néha meg kell állni, meg kell köszönnünk, és néha engednünk kell, hogy szívünket, lelkünket eltöltse az az öröm, hogy a két kezünknek van munkája, hogy tisztázzuk a viszonyokat, hogy miénk a munka, Istené az áldás. Ezért hálát kell adni, és erről szól ez a nap – fogalmazott a miniszter.

A tárcavezető szerint annak a gondolatnak, hogy a mindennapi kenyerünk biztosított, két éle van: – Az egyik az a megnyugtató öröm és biztonságérzet, hogy van. A másik veszély pont ebből a megnyugvásból, gondtalanságból következik, hogy azt gondoljuk, hogy ez természetes, hogy ez csak úgy jár nekünk. Ez a magától, ez a kegyelem, erről hajlamosak vagyunk elfeledkezni, de arról is – urbanizációban élve, egyre inkább belvárosokba tömörülve –, hogy ez nem természetes, hogy mindig van, hanem ezért meg kell dolgozni. A mai hálaadó nap is pontosan erre hívja fel figyelmet, és hogy az a különbség a mezőgazdaságban dolgozó emberekkel, hogy ők a föld közelsége miatt mindig érzik az isteni erőt, hatalmat. Ők érzik azt, hogy hiába az erőfeszítés, ha nincs áldás rajta, akkor nem ér semmit a munka. Az, hogy ők megadják a földnek a tiszteletet, meghajolva a föld előtt végzik minden nap a munkájukat, vagy kelnek fel minden hajnalban, és etetik a jószágot, akár karácsony napján is, ez mindenképpen nagyon tiszteletreméltó – fogalmazott Nagy István. – A gazdáknak pedig az a figyelmeztetés újra és újra, hogy hiába az elvégzett munka, ha az isteni áldás nincs rajta, akkor nem ér semmit. Ezt a kettősséget kell egyensúlyba hozni – tette hozzá. Az agrárminisztertől azt is megtudtuk, hogy idén az őszi vetésű gabonafélékben – ilyen a búza is – jó évet zárunk, hiszen az ötéves átlag feletti szintet sikerült elérni, ugyanis összességben 5,7 millió tonna termett. Amiben viszont elmaradásunk van, az a kukorica és a napraforgó, hiszen ezt a két területet sújtotta nagymértékben az időjárás és az aszály.

Zila Gábor, a hálaadó napot szervező Református Közéleti és Kulturális Alapítvány (RKK) ügyvezetője háláját fejezte ki Istennek, hogy már hatodik alkalommal köszönhették meg úrvacsorai közösségben a kegyelmét és azt, hogy megadta termését a föld. Mint elmondta, az RKK, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának Elnöksége és az Agrárminisztérium közös eseményét 2018-ban hívták életre.