A fogyatékossággal élőknek gyakran kell megküzdeniük a többségi társadalom előítéletével, amely elsősorban a sérültségre összpontosít és nem a mögötte lévő ember egyéniségére. Lehet változtatni a sorrenden? Ez a kérdés is fókuszba kerül a Mélyvíz – mentőöv mindenkinek következő adásában. Kováts Adél Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművésszel, a Radnóti Színház igazgatójával, Juhász Zsófia gyógypedagógus-szociálpolitikussal, a Debrecen-Nagytemplomi Református Egyházközség Immánuel Otthonának és Iskolájának főigazgatójával, valamint Oláh István református lelkipásztorral beszélget a műsorvezető, Cseh Ádám.
Lelkiismeret-furdalás, önvád és szégyenérzet is megjelenhet azoknál a szülőknél, akiknek a gyermeke fogyatékossággal születik, miközben az okok keresése is egy természetes reakció – állítja Kováts Adél, akinek a lánya, Rozi ritka rendellenességgel él, amely korlátozza mozgásában.
Oláh István a színésznő gondolatait kiegészítve elmondja, hogy a lelkigondozás során is gyakran felmerül a szülők részéről a kérdés: miért engedte ezt meg Isten? A lelkipásztor számos érintett család életét kísérte végig, és úgy látja, a nehéz helyzetek hordozásához szükség van olyan erőforrásra, amelyhez a szülők vissza tudnak nyúlni. Ebben intézményi lelkipásztorként maga is próbált segítséget nyújtani a debreceni Immánuel-otthonban.
Az intézet egyik fontos feladata, hogy a fogyatékossággal élő gyermekek nappali ellátásával megkönnyítse az érintett családok mindennapjait – erről már Juhász Zsófia beszél. Ugyanakkor szerinte az is fontos, hogy a szülők ne veszítsék el saját identitásukat. A gyermek gondozása mellett érdemes visszatérniük a munkájukhoz, időt fordítaniuk önmagukra és a párkapcsolatukra is.
Ezekben a nehéz élethelyzetekben különösen felértékelődik a közösségek megtartó ereje, hangsúlyozza Oláh István. Elmondása szerint sokat jelenthet, ha a családoknak van kivel őszintén beszélniük, és megtapasztalhatják, hogy nincsenek egyedül. Ehhez azonban elengedhetetlen a környezet nyitottsága is, mert ami az érintettek számára a mindennapok része, az a kívülállóknak sokszor ismeretlen és nehezen kezelhető – teszi hozzá. A lelkész úgy látja, sajnálatból vagy önvédelemből hajlamosak vagyunk távolságot tartani az ilyen helyzetektől, pedig ha őszintén magunkba nézünk, felismerhetjük saját esendőségünket is.
Ezt a szemléletet erősíti a Pötyi és Pille című zenés mesejáték is, amely fogyatékossággal élő és ép gyermekeket hoz egy színpadra. Az előadás egyik célja, hogy előbb az embert lássuk meg a sérültség helyett – emeli ki Juhász Zsófia. A vendégek egyetértenek abban, hogy ezek a gyermekek puszta jelenlétükkel is szembesíthetik a környezetüket az önközpontúsággal, a hálátlansággal és az elesettséggel.
Oláh István szerint az sem mindegy, hogy a lelkipásztor milyen lelkülettel érkezik a hittanórákra és más foglalkozásokra. A fogyatékossággal élő gyermekek ugyanis sokszor különösen érzékenyen reagálnak a feléjük irányuló benyomásokra. Lehet, hogy szeretetüket nem mindig tudják szavakkal viszonozni, de egy pillantás vagy egy mosoly is sok mindent elárulhat. Ezek az őszinte reakciók pedig felemelőek – hangsúlyozza.
A fogyatékossággal élő gyermeket nevelő szülőkre ugyanakkor nagy felelősség hárul – mondja Kováts Adél. Meggyőződése, hogy nem véletlenül ő kapta ezt az élethelyzetet. A színésznő arra biztatja a hasonló helyzetben lévőket: ne higgyék el, hogy nem képesek elhordozni sorsukat, küzdjenek a végsőkig, és legyenek „kinyújtott kéz” gyermekük számára.
A teljes beszélgetés itt tekinthető meg:
A Mélyvíz – mentőöv mindenkinek következő, október 23-i adásában a gyászfeldolgozásról beszélgetünk. Legindi Tímea közgazdász, kommunikációs szakember, Demeter Tünde pszichológus, gyászfeldolgozásmódszer-specialista és Sáfrán Zsuzsa református lelkipásztor, gyásztanácsadó ülnek majd egy asztalhoz Cseh Ádámmal. Kövessenek minket a Magyarországi Református Egyház Facebook-oldalán, YouTube-csatornáján és a Spotify-on!