A számtalan ok közül elsőként a helyes önismeretet említeném. Az ember értelmes, tudatos létezőként megkapta Istentől azt a lehetőséget, hogy megismerje és értelmezze saját magát. Ez az önismeretre ébredés és saját magunk definiálása azonban rendkívül sokszínű lehet, és sokféle megközelítésből indulhat ki. Mi, keresztyének azonban a Szentírás tanítása alapján eljutottunk arra a felismerésre, hogy nincs igaz emberismeret igaz Isten-ismeret nélkül. Nem mi jutunk el elméleti-logikai-tapasztalati úton Isten igaz megismerésére, hanem ő ismerteti meg magát velünk. Ő ad kijelentést, amelynek írott formája a Biblia, hirdetett formája a prédikáció, látható alakja pedig a sákramentum.
Istennek pedig tetszett, hogy a kijelentésének a gyülekezet legyen a küldetéses képviselője, letéteményese. Elsőrenden ezért járok a gyülekezetbe, mivel az egyház kapta feladatul az evangélium hirdetését, az evangélium odaélését a világ elé, vagyis a misszió feladatát. A gyülekezet pedig nem valami idealizált, virtuális közösség, hanem én meg te, meg az összes többi hittestvér. Miért járok a gyülekezetbe? Azért, mert a gyülekezet elmaradhatatlan feladata az evangélium hirdetése és képviselete az adott történelmi helyzetben, a mindenkori társadalmi, gazdasági, kulturális és szociális kontextusban. Bennem is az evangélium ébresztett hitet, és az evangéliummal magam is a gyülekezeti környezetben találkoztam; így vált egyre fontosabbá számomra Isten igazságának egyre teljesebb megismerése, valamint a mások hittapasztalatai általi gazdagodás és a saját hittapasztalataim megosztása a közösséggel. Aztán azért is fontos számomra a gyülekezet, mert nélküle szegényebb lennék a szó legátfogóbb értelmében, magányos lelki csavargóvá válnék.
„Miért fontos, hogy járjak a gyülekezetbe? Azért, mert Krisztus-hitem a közösség nélkül elsorvadna, nem kapná meg a szükséges impulzusokat, amelyek pedig a megmaradásához, életképességéhez és rendeltetéséhez szükségesek. Reformátori meggyőződést erősítette, hogy nemcsak a vasárnapnak, hanem egész életünknek kell istentiszteletnek lennie.”
Amikor a Szentháromság Isten, aki maga is közösségi létező és önmagában társas viszonyban él, „képe és hasonlatossága szerint” embert teremtett, akkor közösségi lényt alkotott. Emberségünk meghatározottsága az, hogy emberi kapcsolatokban, viszonylatokban létezünk. Emberhez méltatlan sors a Robinson-életmód. A gyülekezet, az egyház maga is közösség, mégpedig minősített közösség: „communio sanctorum”. Mivel azonban kommunikáció nélkül nem valósul meg a communio, a közösség, ezért kegyességi életünk nem nélkülözheti az imádságot, amely mind vertikális (Isten felé), mind pedig horizontális (emberek, ügyek, természeti környezet iránti felelősség stb.) irányban hihetetlenül gazdagítja és erősíti a közösség megélését.
Miért fontos, hogy járjak a gyülekezetbe? Azért, mert Krisztus-hitem a közösség nélkül elsorvadna, nem kapná meg a szükséges impulzusokat, amelyek pedig a megmaradásához, életképességéhez és rendeltetéséhez szükségesek. A hit ugyanis nem öncél, nem önmegvalósítás, hanem szolgálat; Istenért és másokért létezés. A hitet arra kapjuk, hogy szolgáljunk vele. Hogy mennyire fontos a gyülekezethez, a Krisztus-hívők közösségéhez tartozás, azt az Újszövetségnek a gyülekezetre, az egyházra vonatkozó metaforái igen jól érzékeltetik: a gyülekezet Isten háza népe, a Krisztus családja (vö. 1Tim 5,1k; 2Kor 6,18 stb.). Igen, ezért! A családias légkörért, az otthonosságért, a családi összetartozásból eredő kölcsönös szolidaritásért, az elfogadás és elfogadottság tapasztalataiért különösen is fontos nekem a gyülekezet.
A gyülekezet a Krisztus teste: „Ő a fő, mi pedig a test tagjai” (1Kor 12,12kk). Mint test megtanít önmagamat minden jelentéktelenségem ellenére komolyan venni és fontosnak tartani, hiszen a test egésze igényli jelenlétemet, szolgálatomat. Aktív résztvevőjévé kell lennem a gyülekezet életének, szolgálatának. Nem hagyhatom cserben az egyház fejét, Jézus Krisztust, sem pedig a tagtársakat. Mindaz, amit itt most leírtam, csak szerény bevezetés ahhoz, amiért jó járni a gyülekezetbe. Feladatunk pedig a templomba járást vonzó módon gyakorolni és elősegíteni a most még távol maradóknak vagy lazán kötődőknek.
A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak! Keressék a templomokban és az újságárusoknál!