Négy lelkipásztor hívta életre azt a hiánypótló rendezvényt, melyen lelkésznők és lelkésznék találkozhattak és válhattak egymás számára kölcsönösen megtartó erővé közös hivatásukban és szolgálatuk kihívásaiban. Miért léptem erre az útra, és mi tart meg az elhívásomban? – beszélgetéseikben elsősorban ezt a kérdést járták körül a résztvevők, mélyebbre nézve azonban a kérdés mögött számos más kétely, nehézség, ugyanakkor megoldás is felmerült.
A „Miért is csinálom ezt?” címmel meghirdetett rendezvény egy egyedülálló kezdeményezés, ahol lelkésznők és lelkésznék találkozhattak, hogy megosszák tapasztalataikat és beszélgessenek a hivatásukról. Az esemény a közösség építésére és egymás támogatására fókuszált, ahol minden résztvevő szabadon kifejthette gondolatait és érzéseit.
A találkozó helyszínéül a nemrég felújított budapesti Ráday Ház szolgált. – A gyülekezőt követően egy kreatív csapatépítő játékkal kezdődött el az ismerkedés – mesélte Csűrös-Varga Vanda gyömrői lelkipásztor, a rendezvény egyik megálmodója és szervezője. – Kati (Hekli Katalin, az esemény másik házigazdája) egy fonalgombolyag segítségével rajzolt meg a résztvevők között egy kapcsolati hálót, amelyben össze vagyunk kötve másokkal, és amely hálót mindenkinek erősen kell tartania, ezzel szimbolizálva a valódi kapcsolati hálónkat. Fontos, hogy így tartsuk meg egymást, mint a fonalat a kezünkben – hangsúlyozta Katalin. – Együtt, erősen, egymásra figyelve a környezeti hatások dacára is sikerülni fog. Szellemes megoldások, oldott párbeszédek születtek a játék során – mondta Csűrös-Varga Vanda –, amiből határozottan érezhető volt, hogy már ekkor felszabadultan mozogtak egymás társaságában a hölgyek.
Az esemény a Rápolty Dávidné Zsuzsanna által megtartott áhítattal folytatódott. Zsuzsanna a Lk 8,3 igeszakaszt hozta az alkalomra a Jézust követő asszonyokról, amely történet különleges üzenetet hordozott a résztvevők számára. – Az Ige, ami arról szól, hogy a tanítványnők hogyan állnak helyt Jézus mellett és miért is szolgálják őt, lélekemelő párhuzamot nyújt lelkészi szolgálataikkal, hiszen a tanítványnők is találtak valamit, amit eddig sehol máshol nem - világított rá Vanda a párhuzamra. – Ezzel a mondanivalóval pedig az Ige segíthet visszatalálni ahhoz az elhíváshoz, ami mentén lelkészek vagy lelkészfeleségek lettünk – közölte lelkesen.
Az istentisztelet után kerekasztal-beszélgetés következett Pogrányi Máriával, Tóth-Imre Zitával és Pálné Zavanyi Évával a lelkésznői és lelkésznéi lét kérdéseiről és megoldási kísérleteiről. A beszélgetést Csűrös-Varga Vanda moderálta. Mária és férje lelkészházaspár, Zita férje civil foglalkozású, Éva pedig lelkészfeleség, tehát három különböző helyről és felállásból osztották meg tapasztalataikat a hallgatósággal elhívásról, a család és a hivatás egyensúlyáról, megújulási lehetőségekről és arról, mi viszi őket előre egy nehezebb feladat során. Mivel más-más kihívásokkal küzdenek, különbözőképpen oldják meg a válságos vagy szorító helyzeteket, ennélfogva nagyon komplex válaszok érkeztek, egy-egy konfliktusra számos megoldás született. – Tanulságként levonható, hogy valójában nincs egyetlen sablonmegoldás a konfliktusainkra válaszul, hanem adódnak lehetőségek, amelyek mentén megtalálhatjuk a megoldásokat. Tehát nem kell és nem is lehet belesimulni egy sémába – emelte ki Csűrös-Varga Vanda.
– Az is meghatározó volt a beszélgetések alakulásában, hogy éppen milyen az adott gyülekezet élete, minősége, amelyből az adott lelkész érkezett, mivel az meghatározta azt is, mit tudott magával vinni a beszélgetésekből – állította a moderátor.
Később a résztvevők hat–nyolc fős csoportokra oszlottak, hogy mélyebben átbeszéljék tapasztalataikat, sikereiket, kihívásaikat és örömeiket a hivatásukban. Például, hogy a gyülekezet és a család között hol húzódik a határ? Mindkettőre fontos elhívás van, nehéz súlyozni, és ez mindig erős lelkiismereti kérdés. Miért szolgálunk? Miért erős mégis az elhívásunk a sok csalódás ellenére? Csak néhány a kérdések közül, amelyeket körbejártak a csoportokban. Ez a nyitott párbeszéd tette lehetővé, hogy mindenki megossza a saját gyülekezetében és a hívek között folyó munkát, valamint azokat a módszereket és programokat, amelyek segítenek az embereknek hitük megerősítésében és a nehézségek leküzdésében.
A rendezvényen a lelkészek és lelkésznők közötti kapcsolatok megerősödtek, új ismeretségek, barátságok szövődtek, és sokan kaptak bátorítást, inspirációt a többiektől. A tapasztalatcsere, az ötletek megosztása lehetővé tette a résztvevőknek, hogy egymás támaszai legyenek.
A részvétel bőven felülmúlta a szervezők elképzeléseit, a következő alkalmon pedig várhatóan ennél is többen szeretnének részt venni. A jövőben ezért fontos célként tűzték ki maguk elé a szervezők, hogy megerősítsék és megtartsák ezt a bizalmon alapuló közösséget. Hiszen egy biztonságos, bátorító közegben, ahol nyíltan beszélhetünk arról is, ami nem működik, és ha nem csak a problémákra koncentrálunk, hanem megosztjuk a pozitív tapasztalatainkat, sikereinket, ezzel nagyban segítjük mások küzdelmeit és gyorsabb megoldásokhoz vezethetjük őket, valamint magunk is lélekben megerősödve folytathatjuk a szolgálatot.