Mi segít a lelkipásztornak kitartani? A felmérések szerint az őszinte kapcsolat a lelkésztársakkal a hosszú, kiegyensúlyozott szolgálat létfontosságú eleme. Éppen ezért helyezte középpontjába a közösség megélését a Somogyi Református Egyházmegye kétnapos lelkésztalálkozója Balatonszárszón. A rendezvénynek a szervezők célját remekül kifejező Minap címet adták. A program a Magyarországi Református Egyház által meghirdetett lelkipásztori hivatás évéhez kapcsolódott, hiszen a választott idei téma a lelkipásztori szolgálat legfontosabb kérdéskörei között éppen a lelki egészség jelentőségére akarja felhívni a figyelmet. Hella Ferenc nagykanizsai lelkipásztor, az egyházmegye esperese szeretné megóvni lelkészeit a bezárkózástól, az elszigetelődéstől, nehogy úgy érezzék, egyedül élnek egy magányos szigeten.
Évek óta dolgozik azon, hogy az egyházmegyéjéhez tartozó lelkészeket elkerülje a kiégés, az elmagányosodás.
Úgy tartják, a lelkipásztoré az egyik legmagányosabb hivatás. A szószéken, a rádióban, podcastokban hetente százaknak, ezreknek mutat meg az életéből egy-egy darabot – miközben valójában kevesen ismerik. Ha néha a prédikációkban beszél a tévedéseiről, az olyan, mintha a közösségi médiában tenné: ellenőrzött sebezhetőség ez, amely bizonyos távolságban tart vagy azért, mert túl sokat, vagy mert túl keveset oszt meg magából. Az emberek jobban ismerik a munkánkat, a prédikációinkat, a gondoskodásunkat, az imádságainkat, a vezetési stílusunkat, mint azt, hogy kik is vagyunk valójában.
A barátság kialakításához eltökéltség szükséges, mert ez az emberi kapcsolat nem luxus bár, de erőfeszítést igényel.
Úgy tapasztaltam, a lelkipásztorok barátai leginkább a többi gyülekezetben dolgozó lelkésztársak. A kapcsolat a leggyakrabban úgy alakul ki, hogy rácsodálkoznak a másikra, és megkérdezik: te is? A következő lépés már a sebezhetőség vállalása: azt hittem, én vagyok az egyetlen... Ezért arra gondoltam, ennek teret kell adni. Kezdjünk el mi, lelkészek együtt azzal foglalkozni, hogyan vagyunk, egyénenként és közösségben. Ez volt a Minap célja. A másik kiemelten fontos terület számomra a lelkészek pihenése, regenerálódása. Olyan programokat szervezek, ahol az élmény összekovácsol, miközben megnyit bennünket egymás felé. Egy alkalommal kis sportrepülővel reptettem a lelkésztársaimat, és amíg egy-egy közülünk a magasban a kilátásban gyönyörködött, addig a többiek, harminc-egynéhányan lent beszélgettek. A lelki egészséghez nélkülözhetetlen a közösség és a pihenés. A horvát tengerparton az egyházmegye támogatásával pihenhettek a lelkipásztorok, hiszen ha a korsó üres, akkor abból nem lehet tölteni.
A Minap programját úgy építette fel, hogy segítse az őszinte megnyílást, ezért már az első este a „Hogy vagy?” körkérdéssel kezdődött.
Izgultam az elején, hiszen bár a meghívó és a rendezvény címe is előkészíthette az érkezőkben a nyíltságra való törekvést, mégis nehéz leküzdeni, ami belénk ivódott, ugyanis a lelkészek korábban inkább titkolták az állapotukat. Nem egyszerű elszakadni ettől. Pedig megváltozott körülöttünk a világ, és bár az alapok ugyanazok, a szolgálatban rengeteg átalakulás történt. Él a csapathoz való tartozás igénye, erről tanúskodott az első Minap magas részvételi aránya. Egyházmegyénk lelkipásztorainak kilencvenöt százaléka eljött. Az esti kötetlen beszélgetésbe bekapcsolódott Steinbach József püspök és Kocsev Miklós professzor is. Az első este áhítatát Uszkay Huba kadarkúti lelkipásztor tartotta, és biztatott minket lelkünk őrzésére. A második nap Hivatásról – őszintén címmel Kocsev Miklós tartott előadást, gondolatébresztő kérdései nyomán kiscsoportos beszélgetésekben dolgoztuk fel a témát. Az egyetemi katedráról érkezett kiváló szakember felkérése jó döntésnek bizonyult, hiszen korábban több évtizedig dolgozott lelkészként Somogyban, közelebbről Dégen, Nagyatádon és Balatonszárszón. A hallottak nyomán elmondtuk egymásnak, miért vállaltuk ezt a hivatást, mit hagytunk magunk mögött az elmúlt években, és ha voltak nehézségeink, ki segített át rajtuk. Természetesen szóba kerültek a terveink is, megvizsgáltuk a megvalósításukhoz szükséges lépéseket. A gyülekezetépítés szolgálatában tapasztalom, hogy fontos a hivatásgyakorlásunkhoz tartozó kompetenciák, adottságok, kegyelmi ajándékok feltárása. A Minap egy kicsit a hivatás tisztázása is volt.
A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak. Keressék a templomokban és az újságárusoknál!