A dicsőítésben mindig az Úristennek kell a középpontban maradnia, minden más csak eszköz lehet az ő dicsőségére – vallja Révész Csilla lelkipásztor, a Magyarországi Református Egyház Missziói Szolgálata Dicsőítés – Modern Egyházi Zene Munkacsoportjának lelkészi vezetője, aki szerint az első dicsőítőnap azt akarja megmutatni, a református ének sokféle formában is szólhat egy szívvel Istenhez.
Hogyan született meg a dicsőítő nap ötlete, milyen közösségi igényre ad választ ez az alkalom?
A munkacsoport megalakulásakor már felvetődött olyan esemény szükségessége, ahol együtt lehet mindenki, aki Isten dicséretének szolgálatában áll. Először is összegyűjtjük a Kárpát-medencéből a gyülekezeteikben szolgáló zenekarokat és énekkarokat, másodszor szeretnénk segíteni a gyülekezeti dicsőítést például digitális énekadatbázis fejlesztésével – aminek projektvezető társam, Brandenburg Ádám a felelőse (a Bibliapp Ifjúsági dalok címszó alatt található, egyre bővülő énekgyűjteményével) –, harmadszor olyan alkalmakat szervezünk, amelyeken együtt tisztázhatjuk a dicsőítés református értelmezését.
Milyen formában zajlik majd?
A napot három egységre osztottuk: a dicsőítés, amely átformál, összeköt és felemel. Mindháromban más-más zenekar szolgál: a marosvásárhelyi Újkérüsszó Ifjúsági Zenekar, a miskolci For The King és a budapesti gazdagréti gyülekezet dicsőítő csapata.
Révész Csilla lelkipásztor
Az alkalmat áhítat nyitja és zárja, közben pedig kerekasztal-beszélgetés is várja a jelenlévőket. Fontosnak tartottuk, hogy a református énekek orgonakísérettel is megszólaljanak ezen az alkalmon, ebben Bódiss Tamás egyházzenei vezető lesz a segítségünkre.
Az egyházunk missziói szolgálata egyházstratégiai munkaágán belül működő munkacsoport célja, hogy a református gyülekezeti éneklést – akár modern, akár hagyományos formában – Isten dicsőségére és a közösség épülésére irányítsa. Az alapértékeket az ó- és újszövetségi dicséretmodellek, a személyes imádságkapcsolat és a zenés szolgálat hármasa köré fogalmazták meg. A csapat találkozókat szervez, bővülő énekanyagokkal segíti a zenekarokat és dicsőítő csoportokat, valamint támogatja, hogy az éneklés ne pusztán zenei produkció, hanem őszinte válasz legyen Isten szeretetére.
Kiknek szól?
Meghívtuk a nálunk korábban regisztrált gyülekezeti zenekarokat, formációkat, továbbá az egyházmegyei zenei előadókat is. De szeretettel látunk mindenkit. A rendezvénynek a budapesti csillaghegyi templom ad otthont, amiért köszönettel tartozunk Battyányi Géza lelkipásztornak és gyülekezetének. Mivel azonban a hely korlátozott, a rendezvény regisztrációhoz kötött (ez a lenti QR-kód használatával könnyen megtehető). Bízom benne, hogy megvalósul a legfontosabb: testvérként legyünk együtt, és így emeljük fel az Úr nevét.
Mi a nap üzenete, a legfőbb célja?
Hogy mindig az Úristen legyen a középpontban. A modern dicsőítés sokszor eltolódik egyfajta individualista irányba. A református dicsőítésnek Istent kell a középpontba helyeznie: Jézus megváltott gyermekeiként neki éneklünk, róla szól minden.
Lát ebben előrelépést?
Fontosnak látjuk, hogy ne legyen kizárólagos a dicsőítés egyik formája sem, a zsoltáréneklés és az énekeskönyvi dicséretek éppúgy idetartoznak, mint a modern énekek. A definíció ez lehet: minden, ami Isten dicsőségére történik. Nem az orgonát kell „kiszorítani” a templomból, hanem együtt, egységben kell megélni az Istenre mutató zenei és lelki sokszínűséget. Ebben a szolgálatban is fontos a gyülekezetszerűség.
Terveznek folytatást, újabb dicsőítő napokat?
Igen, szeretnénk, ha évente visszatérő alkalommá válna, mindig más helyszínen. A dicsőítésvezetők, énekesek képzése lényeges, hiszen a „frontvonalban” állnak, rajtuk keresztül szól Isten üzenete, ezért képzéseket szervezünk majd nekik. Az őszinte szolgálat átformáló erejű lehet, ezért fontos, hogy felkészülten és lelkileg elmélyülten végezzék. A Sófár törekvése iránymutató ebben!
A dicsőítés sokak szemében a fiatalokhoz kötődik. Valóban alkalmas eszköz lehet a fiatalok megszólítására?
Eszköz lehet, de csak akkor, ha hiteles. Azt is hangsúlyozom, hogy az általunk szervezett alkalmaknak a templomban kell helyet kapniuk. Sok ifjúsági eseményt kiviszünk a templom falai közül, és ez önmagában nem baj, de nagyon fontos, hogy a fiatalok otthon érezzék magukat a gyülekezetben is. A templom az a hely, ahol megtapasztalhatják: az Isten jelenléte valóságos, átível a történelmen és ők is ennek a „nagy egésznek” a részei. Ebben jó példát mutatnak az erdélyi és kárpátaljai testvérek, akik minden egyházi dicsőítő alkalmat templomban tartanak. Mi is ezt az irányt szeretnénk követni, mert így válhat a dicsőítés valóban megtérésre hívó tevékenységgé és az egyház szerves részévé, nem pedig külön „zenei műfajjá”.
