Minden idők legtöbb résztvevőjével zajlott a Doktorok Kollégiuma idei kétnapos tanácskozása. Az eredetileg Sárospatakra tervezett találkozó az ott zajló felújítások miatt került át Debrecenbe. Így a református egyház tudományos testülete augusztus 26-án és 27-én a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen tartotta éves ülését, közgyűlését és szekcióüléseit, több mint kétszáz résztvevővel.
Elfeledett reformátor
Szinte zsúfolásig megtelt a Debreceni Református Kollégium díszterme a plenáris ülésre, amelyen a Doktorok Kollégiuma elnöke tartott előadást a „majdnem elfeledett reformátorról”, Zwingli Ulrichról. Az idei év Zwingli-emlékév, ugyanis 1519. január 1-én prédikált először Zürichben az addig római katolikus pap, aki az Újszövetséget tanulmányozva reformátori tevékenységbe kezdett.
Az egyházi hagyománytól eltérő, a Bibliára építő tanításai – bevezette a két szín alatti úrvacsorát, kiállt a papi nőtlenség eltörléséért, megtisztíttatta a templomokat a külsőségektől – a reformáció svájci (helvét) ágának meghatározó alakjává tették. „Zwingli az a reformátor, akit talán nem kezelünk a helyén, pedig igen erős hatása volt a munkásságának a reformáció első hullámakor Magyarországon, különösen Debrecenben. Volt időszak, amikor lényegesen erőteljesebb hatást gyakorolt, mint Kálvin” – fogalmazott a Reformátusok Lapjának adott interjúban Hodossy-Takács Előd, a testület főtitkára.
Ulrich Zwingli életének ismertetése mellett Bölcskei Gusztáv hangsúlyozta azt is, hogy mit lenne érdemes átvennünk az egykori reformátortól: „Mindenkinek beleszólási joga van mindenbe! Ez egy olyan örökség, amelyik Svájcban mai napig megvan.” Zwingli maga úgy fogalmazott, hogy mindenkinek van beleszólása, „még ha csak egyetlen árva kis kecskéje van”, akkor is. A Doktorok Kollégiuma elnöke szerint ez egy olyan református és demokratikus alapelv, amelyiket „ma is alkalmaznunk kell, az egyházban is”.
Tisztújítás a szekciókban
A plenáris ülést követően tizennégy szekcióban zajlott a munka: összesen százhúsz előadás hangzott el. Két szekciókban tisztújítás is történt, az egyik a nyelv- és irodalomtudományi, a másik az egyházi–néprajzi szekció. Utóbbinak hat éven át volt a vezetője Lévai Attila, a komáromi Selye János Egyetem Református Teológiai Karának dékánja: „Ez az egyik legmeghatározóbb tudományos testület számomra, olyan szempontból, hogy a Magyarországi református Egyház legfelsőbb olyan jellegű tudományos testülete, amelyben tizennégy szekciónkban jönnek össze kollégák, és az, hogy mi határon túliként ehhez csatlakozhatunk, az gyakorlatilag pótolhatatlan érzés számunkra.”
Mint mondta: „az otthoni tudományos műhelyek nem pótolhatják azt a kapcsolati és tudományos tőkét, amit a Doktorok Kollégiuma meg tud adni. Emellett a tagság ad egy presztízst is, ugyanis a szlovákiai tudományos életben ez külföldi tagságnak számít.” Lévai Attila külön hálás azért, hogy a határon túli tagok közül elsőként lehetett szekcióelnök. Most egyéb elfoglaltsága miatt mondott le tisztségéről, így az egyházi-néprajzi szekciót a jövőben Sápi Szilvia vezeti tovább.
Családias találkozónak is tartják a Doktorok Kollégiuma üléseit, Lukács Olga, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Református Tanárképző és Zeneművészeti Karának dékánja, az egyháztörténelmi szekció tagja szerint a Doktorok Kollégiuma egy olyan testület, melynek ugyan az interdiszciplináris jellege az elsődleges, de ahol emellett az újdonságok, a könyvbemutatók is helyet kapnak: „Ez túlmutat minden szakkonferencián! Máskor is találkozunk a kollégákkal, viszont azok elszigetelt találkozások. A különböző konferenciákon meg van adva a téma, de ide mindenki azzal jön, ami neki fontos. Ez egyszerre kikapcsolódás, de feltöltődés is egy újabb szakmai anyaggal, tudományos, mégis kötetlen. Nekem ezt jelenti ez a találkozó.”
Döntöttek a díjakról
A szekcióülések és bemutatók után közgyűléssel zárult a kétnapos találkozó, amelyen szokás szerint megemlékeztek a legutóbbi közgyűlés óta kitüntetésben részesült tagokról, valamint a Doktorok Kollégiuma főtitkára megtartotta jelentését. Hodossy-Takács Előd Dániel könyvére utalva a megmaradást és az Isten igéjéhez való ragaszkodást hangsúlyozta, beszédét pedig a következőkkel zárta: „Tisztes kritikai attitűdünket megtartva koncentráljunk küldetésünkre!”
A jelentést követően szavaztak az új tagok felvételéről és a zsinati alapítású díjak jelöltjeiről. A közgyűlés egyöntetűen fogadta el, hogy az Év könyve elismerést Michna Krisztina Szolgálat az egyház peremén című kötete kapja, amely a Magyarországi Református Egyház lelkigondozó-kórházlelkészi tevékenységét mutatja be. Az Aranygyűrűs teológus díjat Márkus Mihály nyugalmazott dunántúli püspöknek, míg az Aranyokleveles teológus elismerést Molnár Lászlónak, a komáromi teológia lelkész-könyvtárosának ítélnék oda. A díjakat a novemberi zsinati ülésen vehetik át a díjazottak, kivéve Molnár László, akinek a Doktorok Kollégiuma jövő évi komáromi ülésen szeretné átadni az elismerést a grémium. A tagok ugyanis a Selye János Egyetemen találkoznak legközelebb.
Buzás Borbála, fotó: ttre.hu, Bertalan Johanna