„Mindig ünnepeltünk”

– Együtt nőttünk fel a kelenföldi református ifjúsági közösségben. Idén hetven éve annak, hogy néha hazakísért, és úgy alakult, hogy az utunk közös lesz – kezdte kapcsolatuk bemutatását Zsuzsa néni. Vezérigéjének az alábbi idézetet mondta: „Uram, te szerzel nekünk békességet, hiszen mindent te tettél, ami velünk történt.” (Ézs 26,12) Úgy fogalmazott: az egész életét meghatározta a kelenföldi közösség, ahol megélhette a gyülekezeti élet, a hit és az imaközösség fontosságát. A tagok barátokká, nem ritkán társaivá váltak egymásnak. Később, a diktatúra idején is kitartottak az Isten ügye mellett. Szintén kedves bibliai rész számára a Zsoltárok könyve 91. fejezetének 11. verse: „Mert az ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged minden utadban.” Ezek a szavak mindig erőt adtak neki, és megmutatták számára az Úr kegyelmét.

Kovács Zsuzsanna 1934. október 8-án született Egerlövőn. Családja később Budapestre költözött. Kelenföldön járt iskolába, de a második világháborúban a bombázások elől szülei Egerlövőre küldték az anyai nagyszülőkhöz. 16 éves koráig nagyon sokat tartózkodott a borsodi faluban, ahol családjában szeretet vette körül. Nagymamája határozta meg hitét, életszemléletét, megtanította a fegyelmezett életre, a kemény munkára. Tizenhat éves korában újra Budapesten járt iskolába, a kelenföldi gyülekezetben konfirmált. Rájuk, fiatalokra számos közösségi feladatot bíztak: vasárnapi iskolai csoportokat vezettek, szolgáltak az énekkarban, színdarabot tanultak, kirándultak, nyaranta közösen táboroztak. Ez a fajta elkötelezettség a szolgálatban mindvégig vezérelte őt. Az érettségi után Zsuzsa néni a budapesti pedagógiai főiskolán tanult történelem–földrajz szakos tanárnak. Férje, Kovács Mihály először Ercsiben lett segédlelkész, majd áthelyezték Martonvásárra, ahol 1956. február 19-én Zsuzsanna-napon házasodtak össze, lányuk két évvel később született. Az egyházközséghez tatozott Ráckeresztúr és Tárnok is, a szórványgyülekezeteket Misi bácsi rendszerint kerékpárral kereste fel. A martonvásári egyházi épületet – ami akkor a Dreher család tulajdonában volt – megmentették az államosítás elől, levélben kérték az akkor Svájcban élő 88 éves Drehernét, hogy adja a református egyháznak, aki ebbe beleegyezett. Zsuzsa néni a martonvásári gyermekotthonban kapott állást, ahol tizenkét évig dolgozott. Férje hegedűoktatóként is szolgált. – Isten kegyelme segített nekünk abban is, hogy sikerült egy parasztházat vennünk Tárnokon, amely a gyülekezet otthonává vált. Lányunk miatt költöztünk Budapestre, aki allergiás volt a szolgálati lakásban lévő penészgombákra, szüntelenül köhögött, így szülői segítséggel, 1963-ban rendeztük be otthonunkat Kelenföldön, abban a lakásban, amelyben ma is élünk – fejtette ki.

Zsuzsa néni Budapesten, az Egry József úti Általános Iskolában kapott napközis tanári állást. Ahogy fogalmazott, nagyon jól állt neki ez a feladat, szerette a gyerekeket, kollégáit és a szervezési feladatokat is. A második évben megválasztották munkaközösségi vezetőnek, majd a kerületi munkaközösség vezetőjének. Huszonhárom évig látta el ezt a feladatot, megkapta az Oktatásügy Kiváló Dolgozója kitüntetést. Az életük 1975-ben újabb fordulatot vett, amikor megüresedett Külső-Kelenföldön a lelkészi állás. Sok barátjuk volt a környéken, ismerték a presbitereket, de alig pár ember járt a gyülekezetbe. Az imaterem egy kovácsműhelyből lett kialakítva. A diktatúra idején az első katolikus templom épült a Farkasréti temetővel szemben. Adódott a gondolat, hogy református templomot is kellene építeni. A Generál-Impex Külkereskedelmi Vállalat megvásárolta a telket, amelyen az imateremnek is helyet adó korszerűtlen épület állt, majd hosszas keresgélés után megtalálták az Ildikó téri helyszínt. A hivatalos ügyek intézésében egy magas rangú tisztségviselő is segítségükre volt, aki titokban, egy cédulára írva vallotta meg református hitét Misi bácsinak, így sikerült megépíteni a fémrácsos szerkezetű templomot. Avatása 1981. szeptember 20-án volt, az ünnepi alkalom különlegesnek és jelentősnek számított az akkori Budapesten. Állandóan telt házzal zajlottak az istentiszteletek, Tóth Károly püspök még amerikai vendégeket is hozott, olyan büszke volt, hogy megmozdult a hitélet.

Másfél évvel később a zuglói gyülekezet hívta meg Kovács Mihályt lelkipásztornak, ahol korábban már szolgált segédlelkészként. Zsuzsa néni számára ez a váltás nehéz döntésnek bizonyult, mert pedagógusi munkája mellett reggeltől estig a gyülekezeti szolgálatot látta el. Majdnem minden este volt bibliaóra, énekkar, imaközösség, de Isten ehhez is erőt adott a házaspárnak. Férje Zuglóban kiváló munkatársakkal szolgált együtt: a gondnokházaspárral, valamint Dobos Károly nyugdíjas lelkésszel és Pálmai Nándorné pénztárossal. Mivel nagy gyülekezet volt, több beosztottal dolgoztak együtt. Új világ kezdődött számukra, amelyre korábbi szolgálati helyeik már felkészítették őket. Az Erdélyből érkezett menekülteknek ruhát gyűjtöttek, később kárpátaljai testvéreiknek segítettek szükség idején. Komoly segítséget jelentettek ebben a svájci és a skót missziótól érkezett felajánlások. Zsuzsa néninek továbbra is nehézséget jelentett, hogy pedagógusi munkája mellett lelkészfeleségként segítette férjét és a gyülekezetet. A sok feladat, de főleg a családja miatt Zsuzsa néni 1992-ben nyugdíjba vonult, bár munkahelyéről nem szívesen engedték el, hiszen rendkívül jó és elkötelezett pedagógusként ismerték.

Zsuzsa néni és Misi bácsi tizenkét iskolában kezdte el a hittanoktatást. Mivel akkoriban nem voltak képzett oktatók, Adorján József esperes tartott képzést, amelyen Zsuzsa néni is részt vett. A zuglói gyülekezetben is fáradhatatlanul szolgált: a bibliaórák, az imaalkalmak, a szeretetvendégségek, az ökumenikus programok a szomszédos gyülekezetekkel, a nőszövetség és a lepramisszió eseményein. Próbálták úgy megszervezni az életet, ahogyan fiatalkorukban Kelenföldön látták, azt a tudást és tapasztalatot kamatoztatták. Megszervezték a közösséget, az ifjúsági csoportot is. Segédlelkészt akkoriban szinte nem lehetett alkalmazni, mert alig volt az országban, ezért rendkívül sok feladat hárult a házaspárra. Ám, ahogy fogalmaztak, Istentől kaptak erőt arra, hogy elkezdődött az aktív hitélet Zuglóban. Zsuzsa néni a háláját fogalmazta meg Tóth Károly püspöknek, aki nemcsak a szolgálatukban, de a magánéletükben is mellettük állt, segítette lányuk gyógykezelését.

Misi bácsit 1995-ben megválasztották esperesnek. Összesen huszonhét gyülekezetért lett felelős, amely még több feladattal járt. – Folyamatosan csörgött a telefon. A szervezési és a gyülekezeti munka mellett nem unatkoztunk, ám Isten akkor is ott állt mellettünk, és segített minket a szolgálat ellátásban – mesélte Zsuzsa néni. A nyugdíjas testvéreket rendszeresen látogatták, az egyik asszonynak a balesete után évekig Zsuzsa néni segített intézni a dolgait. Kiváló együttműködés alakult ki a helyi katolikus papokkal is. Saját közösségi helyszín híján a Zoborhegy téri Regnum Marianum katolikus plébánia fogadta be egy gyülekezeti kezdeményezésüket, alkalmaikat az altemplomban tarthatták meg.

Misi bácsi 2000-ben vonult nyugdíjba, de ezt követően is sok helyre hívták szolgálni. A nyugdíjazása óta vezetett egy szolgálati naplót. Eszerint általában évi száz eseményen szolgált: istentiszteleteken, esküvőkön, keresztelőkön, konfirmálásokon, imaórákon, temetéseken. A szolgálati napló Zsuzsa néni számára is meglepetés volt, pár nappal a beszélgetésünk előtt mutatta meg neki Misi bácsi. – A férjem megdöbbentett. Pedig igen közvetlen kapcsolatban, békességben, betegség nélkül éltük le közös életünk hatvanhét évét. Isten kegyelméből magunk is csak csodálkozhatunk és hálát adhatunk minden dologért, ami velünk történt, mindig volt miért ünnepelnünk – fűzte hozzá. Zsuzsa néni végig ott állt férje oldalán. Egyedül a bethániás imaórákra nem tartott vele, mert lányuk tizenhét évvel ezelőtti halála miatt szerette volna unokáit és a vejét segíteni. Gyakran utazott hozzájuk Tatabányára, segített a házimunkában és a gyerekekre vigyázni. Fiuk, a zuglói gyülekezet kántora, rendszeresen segíti szüleit. Összesen hat unokájuk van, akikre rendkívül büszkék. Van köztük körzeti orvos, informatikus, egyiküket most februárban avatják a gyógyszertudományok doktorává. Zsuzsa néni büszkén említette, hogy két éve az egyik unokája segítségével megtanulta az internet használatát. Rendszeresen részt vesznek a zuglói vagy a külső-kelenföldi istentiszteleten, ha tehetik, személyesen, de ha erre nincs mód, az internet segítségével, online, emellett a bibliaórákhoz és az imaközösség alkalmaihoz is gyakran csatlakoznak.