„Egy év eltelt, de ha nem történik változás az emberek szívében, akkor a világban sem fog semmi megváltozni” – gondolatok az év kezdetén.
„Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.” (Ézsaiás könyve 40. fejezet 30-31. versek)
Érdekes jelenséget figyelhettünk meg 2020 végén: az advent eltolódott és nem karácsonyra készültek az emberek, hanem szilveszterre – sokat elmond ez arról, milyen reménységgel várták az emberek az év végét. Érdekes megfigyelni, mennyire felértékelődött az újév szerepe. Emberek milliói várják az újév eljövetelét, mert valami újat remélnek tőle – fellélegzést és bizonyos értelemben újjászületést is.
Ez tavaly talán még hangsúlyosabb volt. Nehéz év áll mögöttünk, a pandémia minden ember életét megnehezítette és voltak olyanok is, akik számára ez a földi élet végét jelentette. Rengeteg ember vesztette el családtagját, és még többen mentek át azon a felőrlő várakozáson, hogy vajon ők vagy a szeretteik elkapják-e a vírust, vagy ha már elkapták, akkor kigyógyulnak-e a betegségből? Én magam is több alkalommal voltam temetőben, mint korábban bármikor. Búcsúznom kellett professzoromtól, búcsúznom kellett egy lelkipásztor példaképemtől is. Nehéz év áll mindenki mögött. Nem csoda, hogy úgy várták sokan már az év végét, „mint a messiást”. Várták és reménykedtek, hogy az újév majd valami változást hoz, amiben kevesebb lesz a vírus, a halál, és több az élet. A sötétségben megjelenik 2021 fénysugara, és ébred a remény, hogy talán majd ez az év jobb lesz. Nem lehet észrevétlenül hagyni a párhozamokat és a hasonlóságot az újévre való várakozás és az advent között. Az a nagy kérdés itt, mitől függ a megújulás: Honnan ered? Kitől ered? Tényleg az újév hozza el?
Az igeszakasz is a megújulásról beszél. Jól látható a kontraszt a két mondata között: az első elmondja, hogy bizony, mindenki elesik az életben. Nincs olyan ember, aki soha sem kerül a padlóra. Gondoljunk a „legkiválóbb” keresztyén emberre, akit ismerünk! Arra az emberre, akiből mindig a hála sugárzik és minden mozzanatával az Úrra mutat. Az Ige azt mondja, hogy még ők is, a legkiválóbbak is megbotlanak. Az ember földi élete folyamatos botladozás. Ez a kifejezés talán felületesnek tűnhet, viszont nem szabad elfelejteni, hogy a legnagyobb arcra esés is egy egyszerű botlással kezdődik. Ezt a szó szoros értelmében értem: a világnak ilyen arcra esése volt a 2020-as évet leginkább meghatározó pandémia és annak következményei. Amikor történelem órán tanulunk a pestisről, talán az egyik első gondolatunk az, hogy „már fejlettebbek vagyunk, ez nem történhet meg újra”. De itt vagyunk, megtörtént újra. A legkiválóbbak is megbotlanak. Könnyen tűnhet úgy, hogy nincs megoldás erre a problémára, és inkább egy fordulópontot várunk, ami rajtunk kívül áll és elhozza majd a változást.
Az igeszakasz második mondatának első szava, az a „de” szócska árulkodik, hogy fordulóponthoz érkeztünk. Megoldást találhatunk a problémánkra. „Akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.” A Szentírás biztat, hogy van megoldás, van megújulás – mégpedig Istennél. A Benne való bizalom által nyerhetünk megújulást, az újév önmagában nem hoz változást.
Eltelik egy év és kezdődik egy másik. A világunkat nem az idő múlása formálja, hanem az emberek élete. Egy év eltelt, de ha nem történik változás az emberek szívében, akkor a világban sem fog semmi megváltozni.
Az egyetlen út, ha az Úrban bízunk, és engedjük, hogy a Benne való bizalom által átformálja a szívünket és gondolkodásunkat. Az Úrban való bizalom azt jelenti, hogy az életünk nagy döntéseit rá bízzuk, a bajban tőle kérünk segítséget, amikor sikert élünk meg, akkor neki adunk hálát, és végül bízunk abban, hogy az életünk jó kezekben van. Krisztus Urunk átszegezett kezében, amin a sebek tesznek tanúbizonyságot arról, hogy a mi életünk nem az elmúlás rideg cellájában raboskodik kiszolgáltatva a világ minden nehézségének, hanem az örök élet felszabadító örömhírében élünk. Ez ad erőt a mindennapokban. Ha meg is botlunk, akkor tudhatjuk, hogy jó kezekben vagyunk, mert felnézve megláthatjuk Isten kinyújtott kezét, belé kapaszkodva felállhatunk és folytathatjuk utunkat, aminek a célja Ő: Jézus Krisztus, a mi megváltó Urunk.
Nehéz évet hagytunk magunk mögött. Joggal várjuk és reméljük a változást, megújulást. Ez a megújulás viszont csak akkor érkezik le, ha Istenben bízunk. Ha maga alá temetett is az előző év, ha padlóra is kerültünk, nézzünk fel, és lássuk meg, hogy Isten kinyújtotta kezét, amit megragadhatunk. Ragadjuk meg ezt a kinyújtott kezet! Támaszkodjunk rá és merítsünk erőt belőle a következő évre!
Kovách I. Bendegúz
teológus hallgató