Az Ez az a nap! rendezvény egyik fő programja volt Philip Yancey látogatása. A hazánkban is népszerű amerikai író-újságíró új könyvének bemutatójára érkezett Budapestre.
„Amerikában a keresztyén könyvek általában erőltetetten vidámak, az én hitem más: tele van kétkedéssel. Inkább olyan, mint az európaiak hite, ezért is szeretek erre a kontinensre jönni" – így üdvözölte az olvasókat Philip Yancey október 20-án a Papp László Budapest Sportaréna zsúfolásig megtelt különtermében. A Christianity Today lap újságírója eddig hat magyarul publikált könyve után a Mire megyünk Istennel? című új könyvét mutatta be, melyet szintén a Harmat Kiadó jelentetett meg a napokban. A bemutató és az író-olvasó találkozó után a szerző előadást is tartott a Sportaréna színpadán.
Az 1949-ben született Yancey keresztyén témájú művei által vált híressé világszerte. Mintegy harminc könyvéből eddig több mint 14 millió példányt adtak el, és 35 nyelvre fordították le őket. Két könyve is – a 2009-es Jézus másként és a három évvel később kiadott Meghökkentő kegyelem – elnyerte az ECPA-nak (Evangéliumi Keresztény Kiadók Társasága) az Év keresztény könyve díját.
Útja idáig azonban nem volt kitaposott: mint az író a közönséggel megosztotta, egy atlantai fundamentalista gyülekezetben nőtt fel, amely „tele volt ítélettel, gyűlölettel és rasszizmussal". Fiatalemberként ezért el is fordult Istentől, mert úgy vélte, „az Úr csupán egy törvénykező erő, és a mennyország egy olyan hely, ahol nagyon kevesen férnek el." Saját magának kellett megtalálnia a szerető Istent, aki kegyelmet ad. Ahogy új könyve mottója is hangzik: „Az isteni teljesség felé haladva semmi olyan nem történt és nem is történhet velünk, amit ne lehetne jóvátenni."
Ugyanakkor mindannyiunk életében eljön a pillanat, amikor a hitünk próbára lesz téve – mondta el kérdésre válaszolva az író-olvasó találkozón. És akkor feltesszük a kérdést: Mire megyünk Istennel? Mit nyer a hitéből a gyermekét elvesztő szülő, az ámokfutó vérontást túlélő egyetemista, az évekig szexrabszolgaként élő nő? Yancey ebben a könyvében is a legalapvetőbb kérdésekre keresi a választ.
Bevallása szerint provokatív cikkeihez, könyveihez az erőt az emberekből, a sorsukból, a velük való találkozásból meríti. Például annak a nőéből, aki a kegyelemről tartott előadása végén a könyves asztalhoz lépve feltárta előtte, hogy meg kellene tanulnia megbocsátani. „Bizony, mindnyájan így vagyunk ezzel" – felelte az író, mire a nő elmesélte, hogy az apja megölte a férjét. Vagy annak a nőéből, akit egy repülőtér parkolójában megerőszakoltak, és úgy döntött, megtartja a babát, akit Grace-nek (a grace kegyelmet jelent) keresztelt el.
„Ilyenkor rövid időre beléphettem olyan embertársaim életébe, akiknek jóval nagyobb mértékű elnyomást, erőszakot és zűrzavart kellett elszenvedniük, mint ami rám valaha is várhat" – mesélte. Írásait az a vágy hajtja, hogy – ahogy új könyvében fogalmaz – „mindannyian sóvárgunk a változás után, és szeretnénk hinni, hogy Isten képes valami jót kipréselni romlott bolygónkból és annak gyarló lakóiból. Vajon van-e erre reményünk és hitünk?"
Az 1949-ben született Yancey keresztyén témájú művei által vált híressé világszerte. Mintegy harminc könyvéből eddig több mint 14 millió példányt adtak el, és 35 nyelvre fordították le őket. Két könyve is – a 2009-es Jézus másként és a három évvel később kiadott Meghökkentő kegyelem – elnyerte az ECPA-nak (Evangéliumi Keresztény Kiadók Társasága) az Év keresztény könyve díját.
Útja idáig azonban nem volt kitaposott: mint az író a közönséggel megosztotta, egy atlantai fundamentalista gyülekezetben nőtt fel, amely „tele volt ítélettel, gyűlölettel és rasszizmussal". Fiatalemberként ezért el is fordult Istentől, mert úgy vélte, „az Úr csupán egy törvénykező erő, és a mennyország egy olyan hely, ahol nagyon kevesen férnek el." Saját magának kellett megtalálnia a szerető Istent, aki kegyelmet ad. Ahogy új könyve mottója is hangzik: „Az isteni teljesség felé haladva semmi olyan nem történt és nem is történhet velünk, amit ne lehetne jóvátenni."Ugyanakkor mindannyiunk életében eljön a pillanat, amikor a hitünk próbára lesz téve – mondta el kérdésre válaszolva az író-olvasó találkozón. És akkor feltesszük a kérdést: Mire megyünk Istennel? Mit nyer a hitéből a gyermekét elvesztő szülő, az ámokfutó vérontást túlélő egyetemista, az évekig szexrabszolgaként élő nő? Yancey ebben a könyvében is a legalapvetőbb kérdésekre keresi a választ.
Bevallása szerint provokatív cikkeihez, könyveihez az erőt az emberekből, a sorsukból, a velük való találkozásból meríti. Például annak a nőéből, aki a kegyelemről tartott előadása végén a könyves asztalhoz lépve feltárta előtte, hogy meg kellene tanulnia megbocsátani. „Bizony, mindnyájan így vagyunk ezzel" – felelte az író, mire a nő elmesélte, hogy az apja megölte a férjét. Vagy annak a nőéből, akit egy repülőtér parkolójában megerőszakoltak, és úgy döntött, megtartja a babát, akit Grace-nek (a grace kegyelmet jelent) keresztelt el. „Ilyenkor rövid időre beléphettem olyan embertársaim életébe, akiknek jóval nagyobb mértékű elnyomást, erőszakot és zűrzavart kellett elszenvedniük, mint ami rám valaha is várhat" – mesélte. Írásait az a vágy hajtja, hogy – ahogy új könyvében fogalmaz – „mindannyian sóvárgunk a változás után, és szeretnénk hinni, hogy Isten képes valami jót kipréselni romlott bolygónkból és annak gyarló lakóiból. Vajon van-e erre reményünk és hitünk?"
reformatus.hu
Fotók: Füle Tamás/parokia.hu