A november közepi-végi bevásárlásainkat árgus szemmel követik a kisebb-nagyobb csokimikulások. A nagyobb bevásárlóközpontok már október végétől ki vannak világítva, és az első feldíszített karácsonyfák is hamar megjelennek – plázaszintenként akár kettő-három is. Akad olyan bevásárlóközpont is Budapesten, ahol akár családi karácsonyi fotót is készíttethetünk egy szépen berendezett műteremben a bevásárlás közben. Az igazi karácsonyi üzem azonban csak később indul be, amikor a látvány mellett ízzel, illattal is csábítanak minket portékák és kínálóik. Mézeskalács, forralt bor, csokoládé – csak egypár a tipikusan karácsonyillatok között, amely akár vécépapír formájában is hazavihető.
Számos olyan kereskedő van, aki ebben a két-három hónapos időszakban szerzi meg árbevételének ötven-hetven százalékát – és mindezt akár egyetlen, időszaki standdal valamelyik plázában. Mi is láttunk sétánk közben abszolút idényjellegű termékeket – gipszből szent családot, angyalkákat, karácsonyi illóolajokat –, de ilyenkor tombol a csokoládémarketing is. „Csokival mondom el, hogy szeretem a másikat. Miért is? Mert ezt tanították a reklámok. Millió és egy más módon lehetne szeretetet kifejezni a másik ember felé. A legelemibb érzésekkel bármit el lehet adni" – mondja Hajdú Imre. Igen, akár egy hópihékkel felcímkézett ütvefúrót is – amit Valentin-napra, a párkapcsolatban élők kiskarácsonyára elég csak szívecskékkel átcímkézni.
„A karácsony a reklám szempontjából nagyon egyszerű: gondolj a szeretteidre – ezzel az üzenettel bármi eladható. Pedig itt minden csak illúzió. A reklámipar elhitette az emberekkel, hogy a vásárlás az egyetlen módja annak, hogy törődjenek magukkal és szeretteikkel. Még azt is elhiszed, hogy ebben az adventi időszakban húsz százalékkal olcsóbban tudsz szeretetet venni – és megveszed, odaadod, letudod, és továbbra sem törődtél egy percet sem a családtagjaiddal" – sorolja a szakember a karácsonyi vásárlás csapdáit. Persze akadnak jó karácsonyi ajándékok is – elsősorban azok, amelyek segítik az ünnep egyik célját kibontani, és egy asztalhoz ültetik a családot építeni, játszani, együtt gondolkodni és álmodozni.
Sokan nem engedhetik meg maguknak, hogy év közben vásárolgassanak, de karácsony közeledtével még ők is megtörnek, pedig vásárlás helyett másképp is kifejezhetnék szeretetüket. A reklámszakember is úgy véli: az advent csendjéhez, valódi tartalmához sokkal jobban illik az alkotás, semmint a vásárlás, ezt viszont nem lehet másképp elmondani a világnak, csak példamutatással. Imre maga is fordult már ki templomból, ahol a közösség vezetője felindultan szidta az adventi vásárolókat. Mint mondja, sokkal hatékonyabb módszer, ha valakin látszik, hogy boldog, és másképp is lehet az ünnepre készülni, nemcsak idegesen kapkodva, telepakolva bevásárlószatyrokkal. A fiatalember hozzáteszi: ha rajta múlna, betiltaná a karácsonyi vásárlást. „Aki pénzen vesz ajándékot, az maga az ördög" – sarkít Imre, de érzékletes példát mond ennek alátámasztására: egy család a ritkán látogatott nagymamának – aki világéletében kézzel mosott – hitelből vesz egy drága, számos funkciós mosógépet. A család egész évben nyögi a hitelterheket, és haragszanak a mamára, hogy minek kellett neki mosógép, amikor nem is használja, csak kint áll az udvaron. „A legszebb: a szeretet miatt eladósodni, és haragudni arra, akit megajándékoztunk" – summázza a szakember.
Persze azon hosszan lehetne vitatkozni, hogy valójában a reklámosok vagy a vásárlók-e az ördögök. Az viszont tagadhatatlan, hogy minden egyes termék, amelyet megvásárolunk, valamilyen valós igényünket elégít ki. Ha nincs ilyen igény, akkor a reklámipar majd felkelti bennünk – erre mondja a szakember, hogy ő is tulajdonképpen „vágyakat árul". „Az emberek sokszor nincsenek tisztában a valós igényeikkel, ezért azokat a dolgokat keresik, amiket a reklámok kínálnak nekik" – mondja Imre, és elismeri: nagyon nehéz megfogalmazni, mit is szeretnénk, mire is van szükségünk valójában. Saját vágyaink megfogalmazása ugyanis komoly önismeretet igényel.
A reklámok vágyakat árulnak karácsonykor – egyre inkább, vagy akár teljesen elszakadva Jézus születésének történetétől. Pedig a szakember szerint a karácsonyi történetnek rendkívül jó a marketingje: „Képzeld el, hogy van egy misztikus titok, amelynek a híre szájról szájra terjed – van egy kisgyerek egy eldugott helyen, akit meg kell keresni, akit katonák üldöznek, aztán hosszú évekre eltűnik a szemünk elől, visszatér isteni erejű tanítóként, majd kivégzik, feltámad és a mennybe megy. Ezen a sorson érezni, hogy nem állt meg, nincs vége, továbbra is kérdés, hogy ma hol van, mit csinál, mit jelent a mindennapi életedben. A karácsonynak akkor lenne igazán értelme, ha ezek a kérdések megjelennének a várakozásban, napról napra" – mondja Imre, és a példamutatás fontosságára utal vissza. Mert a kiegyensúlyozottság, a hitelesség sokszor feltűnőbb, mint egy kivilágított, illatozó édességes pult. Ehhez pedig önismeret kell. Napról napra. Haladva az ünnep felé, amikor arra emlékezünk, aki minden szükségünket beteljesítette.
Bagdán Zsuzsanna
Ne merüljön ki az ünnep!
„Ma már októbertől körülvesznek minket a kereskedelmi akciók, a promóciók, amelyek nagyon befolyásolják a viselkedésünket. Oda kell figyelni arra, hogy az egyházi életünk se fulladjon ki, mire karácsonyhoz érkezünk. Fontos, hogy ne a semmibe érkezzünk advent után" – hangsúlyozza Pap Ferenc, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának docense. Az egyetem oktatója arra figyelmeztet, hogy ma már annyira kiélezett ez a helyzet, és annyira túldimenzionált a készülés, hogy az árnyékot vet az ünnepre is. „Az ajándékvásárlási őrület, a szaladgálás, a pénzköltés miatt sok esetben nem érkezünk meg jól az ünnepre. A karácsony e tekintetben még terheltebb, mint a húsvét, mert az óvodában, az iskolában, a munkahelyen is karácsonyi ünnepet tartanak. Mire elérkezünk december 25. napjához, mindenki túl van már néhány ünnepi alkalmon" – fogalmaz Pap Ferenc, és hozzáteszi: „Ebből a rohanásból az egyház sem tudja magát kivonni, hiszen Jézus példázatában is szerepel: a konkoly és a búza egy szántóföldben terem, és a napsütés vagy a szélfújás egyaránt éri mindkettőt. Tudatosítanunk kell az emberekben, hogy Krisztus testet öltésének mennyi minden következménye és kincse van." (TNL)
Az írás megjelent a Reformátusok Lapja 2012. december 2-i számában