Misszió és misszionárius

A világon több száz millióan élnek, akiknek nincs lehetőségük anyanyelvükön olvasni a Bibliát vagy hallgatni az Igét. Ennek a tudata nehezen érint meg minket pörgő életünkben, Jézus azonban közel hozza hozzánk a bibliafordítás ügyét a missziói paranccsal Máté evangéliumában: „Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében…”

Az Ige szólította meg és hívta el misszionáriusnak a Greizer házaspárt is. Vanuatun az evangélium terjesztésében, a bibliafordítás szolgálatában vállalnak szerepet. De vajon milyen utat tesz meg a kánon a 21. században, mire kezébe veheti egy melanéz ember a távoli Óceániában?

Az ottani kultúra ismerete nélkül lehetetlen teljes képet kapni a missziói tevékenységről. Greizeréktől megtudjuk, hogy Vanuatu három nemzeti nyelvet használ: az angolt, a franciát és a biszlamát. Az utóbbi keverék, azaz pidzsin. Nyelvtanában nagyban hasonlít az angolra, sok jövevényszót használ, és a lakosság 90-95 százaléka beszéli. Egyre nagyobb teret hódít az országban, így a fővárosban élők kezdik elveszíteni anyanyelvüket, vidéken ez nem jellemző. Ahogy Greizerék Vanuaturól elmondják, az ország nyolcvanhárom szigetén közel háromszázharmincezer ember él, akik száznyolcféleképpen beszélnek. A gyerekek nem az anyanyelvükön, hanem a három hivatalos nyelv (biszlama, angol és francia) egyikén tanulnak meg írni-olvasni. Anyanyelvüknek sok esetben nincs írott formája.

A bibliafordítás menete országonként és szervezetenként is változhat. A Wycliffe Bibliafordítók Egyesületénél Vanuatun az első lépés, hogy az adott népcsoportban megfogalmazódjon az anyanyelvű Biblia iránti igény. Ha felveszik a kapcsolatot a bibliafordító szervezettel, ők felmérik, mennyien használják aktívan a nyelvet. Amennyiben valóban élő nyelvről van szó, készítenek néhány rövidebb fordítást a törzs közreműködésével. Ezek nem feltétlenül keresztyén szövegek, tudjuk meg Miklóstól. Így ismerik meg a helyi viszonyokat: mekkora az igény az anyanyelvű Bibliára, a bibliafordító szervezet együtt tud-e működni a helyiekkel. Megfigyelik, milyen mértékben olvassák a lefordított szövegeket a lakosok. A bibliafordítás és a nyelv ábécéjének, nyelvtani szabályainak rögzítése párhuzamosan folyik. Manapság azonban kezd teret nyerni a szóbeli bibliafordítás: felolvasnak egy Igét valamelyik államnyelven, az ősi nyelv tolmácsa szóban lefordítja, ezt felveszik és leírják beszélt nyelvként. Utóbbit azért fontos megemlíteni, mert írásban másként fogalmazunk, mint szóban. Ezekben az esetekben nincsenek képzett bibliafordítók, az írott nyelv, a Biblia és a bibliafordító egyszerre születik meg. A Biblia teljes lefordítása akár huszonöt évbe is beletelhet.

A Greizer házaspár tíz évvel ezelőtt felhagyott megszokott életmódjával, karrierépítésével, és missziói útra indult a Wycliffe Bibliafordítók Egyesületének szervezésében. Zsófia először a pasaréti gyülekezetben hallott a szervezet munkájáról. Mindketten felkészítő Wycliffe-tanfolyamon vettek részt Angliában. Miklós szentíráshasználatot, Zsófia nyelvészetet tanult. Azt is elsajátították, hogyan lehet egy nyelvet könyvek, nyelviskolák és egyéb, itthon ismert módszerek nélkül memorizálni. – Rámutatunk egy tárgyra, az anyanyelvi beszélő kimondja a nevét, amelyet elismétlünk. Vanuatu Tanna szigetén netvárul beszélnek a helyiek, megérkezésünkkor itt már volt írásbeliség és szótár is, néha azonban így is félreértjük egymást a fordításnál. Évek telhetnek el, mire rájövök, hogy rosszul használok egy-egy szót – magyarázza Zsófia. – Teljes mértékben még most sem sajátítottuk el a nyelvet, egyes nyelvi fordulatok szokatlanok maradtak a magyar fülünknek – fejtegeti Miklós. Tanna szigetére érkezve Greizeréket befogadta a törzs egyik befolyásos családja. Mivel Vanuatun a vezeték- és keresztnév mellett törzsi nevet is kapnak az újszülöttek, a magyar kisfiút Kaha Pamnak, a kislányt Kaha Tesnek nevezték el. A tannai távoli rokonok ezeken szólítják a Greizer gyerekeket. A melanéz kultúrában a család intézménye kiemelten fontos. Tanna szigetén egyetlen nagycsalád él, de a távoli rokoni szálakat sem hanyagolják el a helyiek. A törzsek rendezik a házasságkötéseket, ezzel is fenntartva a jó kapcsolatot. – Amikor a törzsi család befogadott bennünket, az ő rokonaik a mieinkké is lettek, nem tesznek különbséget – magyarázza az édesanya. A kapcsolatok fontosságát az is jelzi, hogy az otthonokban a konyha mindenki előtt nyitva áll. A kultúrájuk része, hogy ha ebédidőben lép be egy látogató, étellel kínálják, amit viszonoznia kell a közeljövőben.

Greizerék nemcsak az ismeretlen óceániai kultúrába illeszkedtek be, hanem a megváltozott körülményekhez is alkalmazkodtak. – Sokkal jobb helyzetben voltunk, mint Jézus, akinek nem volt hova lehajtania a fejét, és többször elűzték. Nem tapasztalunk ilyen ellenségességet, nyitottak az emberek. Viszont az életkörülmények teljesen másak, mint Magyarországon – fogalmaz Zsófia. Amikor hét évvel ezelőtt megérkeztek, nem volt víz a házban. – Isten kegyelméből össze tudtunk gyűjteni annyi támogatást, hogy bővítsünk és fürdőszobát is építsünk. Ma már a hazaihoz hasonló körülmények között élünk – teszi hozzá. A sziget nem minden részén van áram, náluk éppenséggel igen. A tannaiak nyílt tűzön főznek, amihez mindennap gyűjtenek tűzifát. A legtöbb családnál csak a kertben, a háztól tíz-húsz méterre található vízcsap. – Nem gondolják magukat szegényeknek. Az Új-Zélandra, Ausztráliába átjáró idénymunkások látják a különbséget a nyugati világ és a tannai életstílus között. Néha elmondják, mennyivel jobbak az ottani életkörülmények, mint a hazaiak, hogy nem könnyű az életük, de nem jellemző a nyavalygás, a siránkozás – eleveníti fel tapasztalatait Miklós. A helyiek többnyire földműveléssel foglalkoznak. Kilométereket gyalogolnak a domboldalon lévő földjeikhez, ahol gumós növényeket termesztenek. A faluban nincsenek kerítések, az állatok szabadon kószálnak, nemcsak a tyúk vagy a kutya, de a disznó is.

Vanuatun az animizmus a tradicionális hitvilág. Szellemeket vélnek a fákban, a kövekben. Tisztelik azokat, és félnek tőlük, igyekeznek nem magukra haragítani vagy kiengesztelni azokat. Misszionáriusok százötven évvel ezelőtt érkeztek Vanuatura (akkori nevén Új-Hebridák). Skóciai presbiteriánusoktól hallottak először Jézus Krisztus megváltásáról az ott élő törzsek. – Erről az időről úgy beszélnek, hogy sötétségben éltek, de az evangélium elhozta hozzájuk a világosságot. Vanuatun, ahogy Pápua Új-Guineán is, elterjedt volt a kannibalizmus, a törzsi harcok, foglyokat ejtettek és végeztek ki – idézi Greizer Miklós. Az északi szigeteken főképp az anglikán vonal, míg délen a presbiteriánus terjedt el, de szinte minden felekezet megtalálható, a római katolikus, a baptista, az adventista és a református is.

Miklós a bibliaismeretet, a szentíráshasználatot igyekszik elősegíteni Vanuatun. Amikor hét és fél évvel ezelőtt Tanna szigetére költöztek, már volt helyi, netvár nyelvre fordított Újszövetség, de kevesen használták. Az egykor nyomtatott ezer példány hamar elfogyott. Sokakat érdekelt, megvásárolták, de már nem forgatták. Aztán jött egy hurrikán, és tönkrement a polcokon fekvő Szentírás. Sokan egyébként is csak valamelyik államnyelven tudnak olvasni, az anyanyelvükön még nem. – Az én feladatom, hogy kitapasztaljam, hogyan lehet az anyanyelvű Szentírást közel vinni az emberekhez. Elkészítettük a netvár Újszövetség hangzó változatát. Így az is hallgathatja, aki nem tud olvasni. Mobilalkalmazást készítettünk az Újszövetségből, hogy pótoljuk a hiányzó Bibliákat. Járom a falvakat és a közösségeket, netvárul prédikálok az ottani Újszövetségből, hogy lássák, hogyan kell használni. Elkezdtük lefordítani az Ószövetséget is az elmúlt két évben. Mára elkészült Jónás és Ruth könyvének első netvár változata, amelyet sikerült ellenőriztetnünk egy törzsi taggal – magyarázza a misszionárius. Azt is megtudjuk tőle, hogy a tannaiaknak az eltűnt Újszövetségen és a meglévő énekeskönyvön kívül nincs saját nyelvükön írott nyomtatványuk. A presbiteriánus háztartásokban viszont mindenhol megtalálható a biszlama Biblia és énekeskönyv.

A helyi közösség saját maguk közül választott bibliafordítóját segíti görög és héber nyelvtudásával a Wycliffe által küldött konzulens, Tanna szigetén ezt Miklós végzi. Mivel a bibliafordító nem képzett, teológiát végzett személy, a konzulens felügyeli, hogy a biszlamából fordított igeszakasz megegyezik-e az eredeti héber és görög szöveggel. A munka oroszlánrésze a nyers bibliafordítás elkészülte után következik. Felolvassák annak szövegét a törzs egy csoportja előtt, akik megjegyzéseket fűznek hozzá, majd átnézi a gyülekezet által felállított nyelvi bizottság is. Ezután visszafordítják biszlamára, hogy ellenőrizhessék az eredeti héber és görög szövegek alapján. Mindezek után kerül nyomdába.

– Amikor hét és fél évvel ezelőtt kiköltöztünk, nem ismertük az óceániai kultúrát. Nem tudtunk felkészülni. Az első években nyelvészként a netvár nyelvű igehirdetéseket elemeztem. Az említett angliai Wycliffe-képzés diplomamunkájaként végeztem ezt a kutatást, amely abban segíti Miklóst, hogy prédikációit egyre netvárosabban fogalmazza meg, azaz olyan szófordulatokat használjon, amelyek megfelelnek az ottani gondolkodásmódnak – osztja meg Zsófia, és hozzáteszi: – Nem elég prédikálnunk arról, hogyan él a keresztyén ember, magunk akarunk a példák lenni. Ezért fontos közöttük élni. A házak csupán méterekre állnak egymástól, minden rezzenésünk áthallatszik, látják azt is, amit nem mutatunk, hogyan bánunk a családon belül egymással vagy az állatokkal.

Greizerék ikrei tizenöt hónaposak voltak, amikor útnak indultak. Zsófiát az első években főként a gyerekek gondozása kötötte le, az Újszövetség hangfelvételének előkészítésében azonban ő is részt vett. Sok embert vontak be a hangzó változat munkálataiba, Zsófia a nőkkel dolgozott, mert a tannai kultúrában az azonos neműek tevékenykednek együtt. Aki már látott rádióstúdiót, tudja, hogy szivacsos, de mindenképpen valamilyen puha, jól szigetelő anyaggal vonják be annak falait, mert a stúdiómunkák legnagyobb ellensége a zaj és a visszhang. Ez hangos Biblia készítésénél fokozottan így van. Ehhez képest Tannán nemhogy nincs ilyen a hangfelvevő helyiségben, de sokszor a kakaskukorékolással is meg kell küzdeni. – Ezért mindig megvártuk, hogy elmenjenek a kutyák, a gyerekek és a tyúkok. Az ottani házakban nincsenek székek, asztalok. A földön ülve olvasták fel az igerészeket, olykor felfordított vödörre tettem a hangrögzítőt, az volt a mikrofonállványunk. Jórészt a már meglévő Újszövetség felolvasásával és megvágásával telt az első három évünk – avat be a nehézségekbe Zsófia.

Három év elteltével hazautaztak, itthon többek között előadásokat tartottak a szigetországban végzett szolgálatukról. Fél év után visszatérve Vanuatura bibliaismereti, gondolkodásmód-fejlesztő tanfolyam vezetésével bízták meg őket, amelyen az ország valamennyi népcsoportjából részt vesznek megbízható keresztyén lelki vezetők. Azt tanulják meg, hogyan segíthetnek népcsoportjuknak abban, hogy a teremtéstörténettől a Jelenések könyvéig egyben értelmezzék a Bibliát, összefüggéseiben lássák annak üzenetét, azaz hogy az egész Szentírás Krisztus eljöveteléről és megváltó munkájáról szól. A résztvevők hazamenve továbbadják családjuknak a tanultakat. Mielőtt idén nyáron hazalátogattak, Miklós a netvár énekeskönyv hangfelvételein dolgozott, Zsófia pedig a biszlama énekeskönyv dallamait vette fel egy jellegzetesen melanéz hangú hölggyel. A család júliusban visszatért Magyarországra, de februárban szeretnék folytatni szolgálatukat az Ószövetség fordításának segítésével Vanuatun, Óceániában.