Mit adtak nekünk a Rádayak?

„Magyar nyelven és nyomtatásban egyedül Könyörgései és Szent Énekei jelenének meg, Lelki Hódolás czím alatt. Nyelvünk és Literatúránk barátjai előtt pedig az által tette tiszteletessé magát, hogy valamit magyarul nyomtatva talált, nagy gonddal összevásároltatta, s így ő leve első, ki Magyar Bibliothecát állított” – írta Kazinczy Ferenc Ráday Pálról. A nyelvújító inkább értékelte Rákóczi kancellárjának könyvgyűjtő, könyvtáralapító munkásságát, mintsem az irodalmit, bár a 19. században Toldy Ferenc irodalomtörténész már vallásos költészetéről is elismerően írt: „Csak a reformátusoknál csillámlott még egyszer fel a vallásos költészet, még pedig régibb hymnologiájokat elhomályosító fényben Ráday Pál énekeivel, melyeket valódi vallásos buzgóság, hathatós gondolatok és nemes nyelv tüntetnek ki.”

Mindenesetre Ráday Pál életének egyik legfontosabb, hagyatéka a családi könyvtár, amelyet fia, Ráday Gedeon tovább gyarapított, majd 1861-ben Török Pál püspök javaslatára a református egyház megvásárolt.

Ebből az európai szinten is ritkaságokkal rendelkező könyvgyűjteményből próbált ízelítőt adni a „Ki a Ráday? Mi a Ráday? Miért Ráday?” című kiállítás. Nem volt egyszerű a feladat, hiszen a több mint 150 000 kötetes gyűjteményből éppen csak felvillantani lehetett egynéhány darabot.

A tárlat elején rögtön szemügyre veheti a látogató a Rákóczi-bibliát, amelynek különlegessége, hogy lapjain megmaradtak I. Rákóczi György erdélyi fejedelem bejegyzései. Ezek alapján tudjuk, hogy a fejedelem három periódusban olvasta a Szentírás ezen példányát, először 1621-25 között végig az egészet; majd egy évre rá újra elkezdte az Újszövetséget, végül néhány év kihagyás után az Ószövetséget. Emellett helyet kapott a Ráday Gedeonról készült egyetlen fennmaradt portré is, amelyet az egyik első magyar nyelvű irodalmi folyóirat, az Orpheus őrzött meg az utókornak.

A Rádayak megszállottan gyűjtötték a teológiai munkák mellett a korabeli természettudományos enciklopédiákat, valamint tankönyveket is, amelyek a felvilágosodás egyre táguló világának tudását halmozták fel. A kiállított művek között helyet kapott az egyik első, 1751 és 1780 között készült francia enciklopédia, valamint a növények rendszerezési alapelveit lefektető Carl von Linnée orvos, botanikus Philosophia Botanica című műve. Ritkaságokból nincs hiány, az első magyar szülészeti kézikönyv, Krantz Henrik és Nepomuk János Bábamesterségre tanító könyvének fordítása is a hagyaték részét képezi.

A Ráday-család az európai felvilágosodás közvetítőjének számított itthon, az új irányzatok legfrissebb gondolatai is elérték a gyűjteményüket. Rousseau Emil, avagy a nevelésről című munkájának egyik első kiadása egy különleges eleme a tárlatnak, mert a francia filozófus által megfogalmazott elvek már Ráday Gedeon neveltetésében is megjelentek. Ezek szerint a legfontosabb az erkölcsi nevelés, és csak azt követi a műveltség megszerzése, valamint a gyermek testi fejlődésének elősegítése. Ráday Pál – a Rousseau-t korban megelőző John Locke angol filozófus felfogását követve – meghagyta gyermeke nevelőjének: „Miképen az Paedagogusnak a reá bízatott Gyermeknek mind erköltsére, mind pedig egésség s tanulására gondot kellyen viselnie és vigyáznia.”

A Ráday családban nemcsak a fiúgyermekeket taníttatták, hanem a lányokat is. A kiállítás ennek szellemében bemutatja a Barátságos oktatás, hogy kellessék egy ifjú asszony-embernek… című kötet, valamint az első Pesten kiadott szakácskönyvet is, amely „a’ gazdaasszonyoknak nagy hasznára le-ábrázoltatik”.

A tárlat az egyháztörténeti munkák között felsorakoztatja a Luther Márton által németre fordított Ótestamentumot is, amelyet Sámuel könyvénél nyitottak ki, így látható Dávid és Góliát küzdelmének ábrázolása. A kor illusztrációihoz híven a még pásztorfiú Dávid, valamint a filiszteusok óriása az adott korra jellemző, 15-16. századi vértezetben csap össze. Ezt követi a kegyességi irodalom, amely a Ráday Graduál mellett – többek között – egy Balassi-kötetet és egy 18. századi ágenda- és imakönyvet is felvonultat.

A Rádayak a gyűjtés folyamán nem csupán arra törekedtek, hogy a magyar nyelven születő teológiai és tudományos könyveket megszerezzék, hanem a könyvtár egységét úgy is igyekeztek érzékeltetni, hogy a birtokukba került köteteket a kor leghíresebb pesti könyvkötőjével egységesen aranyozott bőrkötéssel boríttatták.

A kiállítás végén a Ráday-család magyar kulturális életben betöltött, megkerülhetetlen szerepét mutatták be a levéltárban fellelhető Kazinczytól, Kölcseytől és Bajzától származó levelek segítségével. Emellett a reformkorban kibontakozó nemzeti irodalom meghatározó művei sem maradtak ki, mint például irodalomtörténeti korszakhatárt is jelentő Zalán futása.

„Ki a Ráday? Mi a Ráday? Miért Ráday?” – a kiállítás ugyan csak a válasz egy-egy elemét villantja fel, de nincs is szükség többre. Amennyiben a látogató a kéziratok, könyvek gyönyörű kötésén, díszes betűin és pontosan kimunkált metszetein kívül is széttekint, a tárgyak révén közelebb kerülhet a Ráday-család szellemi hagyatékához. Ez pedig a protestáns lelkiségi irodalom művelése, valamint a magyar nyelvű irodalom és tudományosság ápolása, gondozása és felkarolása.