„Mosolygós, derűs legyen a templombelső”

A budafoki új gimnáziumi épületegyüttes alapkövét 2018 tavaszán tették le, és a kivitelező 2020 nyarán adta át. – Oktatási intézmény lévén itt elsősorban a gyerekekre gondoltam, és arra, hogy én rossz kölökként hogyan mozogtam az iskolában, mennyi csínytevést követtem el. Rendkívül fontosnak tartottam, hogy formailag és színhasználatban is megszólító, szerethető legyen, üzenetet is hordozzon a tervem. Azt gondolom, hogy erre meg is kaptam a remélt visszajelzéseket – mondja derűsen a belsőépítész. – Az iskola művészettörténettel foglalkozó tanára megkeresett, hogy beszélgessünk az elkészült alkotásom szimbolikájáról. Örömmel tettem eleget ennek. Utána ő folytatta a beszélgetést a tanítványaival, és elküldte a gyerekek üzeneteit, amelyek meghatottak. Nagyon boldog voltam, mert az installációm célt ért, a gyerekek egyértelműen azt csatolták vissza, hogy van szemük a látásra és fülük a hallásra.

Eszembe jutnak a puritán megjelenésű régi templomaink. Jó néhány ilyen van szerte az országban, de legalább ugyanennyi más stílusú is. Gondoljunk csak a felső-Tisza-vidéki vagy a baranyai gyönyörű festett kazettás templomokra, más építészeti stílusokra, a századfordulón épült templomokra, például a fasori és a Szilágyi Dezső téri templomra, ahol a színes ólomüvegek és kerámiadíszítések is megjelennek. – Az emberi lélek kívánja a színt és a formát. Ez természetes, ettől nem szabad megijednünk a templomaink tervezésénél sem. A régészeti leletek bizonyítják azt, hogy az emberrel egyidős a díszítés vágya. A legelemibb használati tárgyaknál is ezt látjuk – mondja Horváth Gyula.

A belsőépítészt hallgatva eszembe jut, hogy sok esetben a szakrális tér alkalmi: ott jön létre és addig áll fenn, amíg ott Isten Igéje hangzik. Napjainkban egyre gyakoribb, hogy gyülekezeti otthonokat terveznek a korábbi egyterű, impozáns templomok helyett. Milyen legyen az az épület, amely kiszolgál különböző létszámú, jellegű és életkorú gyülekezeti csoportokat, adott esetben egy időben, akár az istentisztelettel párhuzamosan vagy hétközben? Minden tér szakrálissá válik azzal, hogy Isten Igéje kerül a középpontba, ilyen a gyermek- istentisztelet, az ifjúsági óra, a baba-mama kör vagy egy házasköri találkozó helyszíne.

– Az elmúlt év feladatai közül a nyíregyházi református templom az egyik kiemelkedő, amely teljesen új épület, formagazdag, itt a beregi kék színt előszeretettel használtam – mondja büszkén az idegenvezetőm. A Nyíregyháza keleti határán, Örökösföld lakótelepének Szentháromság terén álló Kulcsár Attila Ybl-díjas építész tervezte templomot 2020 szeptemberében szentelték fel. Két másik épülettömbbel, a gyülekezeti házzal és a parókiával együtt számos egyházi és hitéleti funkciónak tesz eleget. Külső megjelenése arányos, visszafogott, puritán szellemiséget sugall, igazodva a kálvini tanításokhoz. – Az összkép legmarkánsabb eleme a fehér téglahomlokzat, amelyet finoman ellenpontoz a tetőzet grafitszürke, fémlemez fedése. A templom tömegéhez illeszkedő, harmincméteres torony jól kommunikál a környező lakótelepi házak magasságával, dísze a református egyház jellegzetes, ég felé törő csillag motívuma – folytatja a szakember. A templom szervesen összekapcsolódik, belülről egybe is nyílik a gyülekezeti házzal, ruhatárral és szociális helyiségekkel egészül ki. Az összetartozás mellett a két épülettömb kívülről külön-külön is elérhető, így a funkcióik szükség esetén szétválaszthatók. A gyülekezeti ház közösségi tere világos, tágas, alkalmas agapék, különféle rendezvények megtartására. E térből nyílnak a kisebb, csoportos foglalkozásokat kiszolgáló termek, a baba-mama szoba, az emeleten pedig a gyermekek és fiatalok számára kialakított, a közösségépítést és a lelki elmélyülést szolgáló helyiségek. A sokféle tevékenységet és a különböző korosztályok igényeit kielégítő közösségi ház konyhával és hivatali, lelkészi irodákkal egészül ki. Vagyis itt is igazi gyülekezeti otthon épült, szépült.

A jászberényi templom örökségvédelem alatt áll, a református közösség számára azonban az épület nem pusztán műemlék, hanem igazi lelki otthon is egyben. A teljes körű külső és belső helyreállítás részeként a torony egésze lemezcserén esett át, kijavították a tartószerkezetet, a toronyórát, de a munkálatok kiterjedtek a szigetelésre, a padlófűtés kialakítására és a külső festésre is. Ennek az az érdekessége, hogy ide már bekerült a korszerű világítás, az informatika, illetve egy üvegfallal leválasztott szoba is, ahol a kismamák és babák is részt vehetnek az istentiszteleten, vagyis Horváth Gyula igazi otthont tervezhetett egy régi, védett épületben. A belsőépítész megállíthatatlanul sorolja a munkáit, és minden feladathoz egy-egy kedves arcot, nevet emleget. Kiemeli a berekfürdői Megbékélés Háza Református Konferencia-központot, a Bibliamúzeumot, a tiszaroffi, fehérgyarmati, berekfürdői, érdligeti, tatabánya-bánhidai, kispest-rózsatéri, apajpusztai, újszilvási, pestszentimrei, nyékládházi, gazdagréti református templomokat, az őrmezői, a ráckeresztúri drogmisszió és a Csaba utcai Válaszút Misszió kápolnáit, a hajdúböszörményi, izsófalvi, fényeslitkei, kabai és szentendrei gyülekezeti termeket.

Ha már emlékek, olvastam valahol, hogy a barátai azt mondják: „Gyula egy egyenes vonalat sem tud elképzelni, az íveket szereti.” Éppen ezért egyszer vonalzót kapott ajándékba. – Ez ma is így van? – kérdezem. – Hogy stílszerűen válaszoljak, ez ma is hullámzó – mosolyog. – Nézze, itt is vannak egyenesek, meg ívek is. Ezt a baráti, megmosolyogtató kritikát akkor kaptam, amikor az egyik megbízásomnál minden nagyon szögletesre sikerült, és a megrendelőtől kaptam egy ellipszisvonalzót, hogy térjek csak én vissza a kedvenc íveimhez.

Azt gondolom, hogy a beszélgetésünk is ívesre sikeredett, hiszen visszatérünk oda, ahol elkezdtük. Gyula újra átveszi a szót: – Mosolygós, derűs legyen a templombelső. Ne legyen komor, lehangoló, művirágos. Az Isten házában legyen minden természetes anyagból. Ahogy Szabó Imre egykori fasori esperes írta: „Ne hazudja magáról a fa azt, hogy kő vagy márvány.”

Kap-e a gyülekezeti tagoktól bármilyen visszajelzést? – kérdezem. Jön is az örömteli válasz: – A hívek visszajelzése nagyon fontos, maga az oxigén a következő kihívásokhoz. Ehhez van egy kedves történetem, egy börtönben megtért férfi mesélte nekem: amikor kiszabadult, felkereste Kati nénit, hogy megköszönje neki, milyen hűségesen látogatta a börtönmisszióban, és megmutatta neki a lelki kivezető utat. Mire Kati néni riadtan hátrébb lépett, és azt mondta: „Egyedül az Úré a dicsőség!” Erre a megtért barátunk csak annyit mondott: „Kati néni, a postásnak is megköszönik, hogy elhozta a küldeményt.” Én is tudom, hogy amit az elmúlt évtizedekben megrajzoltam, megterveztem, az nem tőlem van, de szeretnék boldog, mosolygós postás lenni.

A gyülekezet otthona nemcsak a mostani, éppen ott élő gyülekezeté, hanem a még jelenleg bizonytalan léptekkel elhaladók és közelítők otthonává is kell válnia. Nagy a felelősségünk – mondja Horváth Gyula –, hiszen a tervezett épületeinkkel kezet kell nyújtani azok felé, akik oda megérkeznek. Hiszem, hogy a munkánk elvégzése után nem pusztán egy szép épület várja őket, hanem Isten maga.