Az egyházi felsőoktatási intézmények május közepén levelet kaptak Hoffman Rózsa oktatási államtitkártól, amelyben arról tájékoztatta az intézményeket, hogy a már lezárt 2011-es gazdálkodású évre a kormány módosította a normatíva összegét. Ebből adódóan az intézményeknek különböző mértékű visszafizetési kötelezettségük keletkezett. Ez a kötelezettség a Károli Gáspár Református Egyetem esetében 141 millió forintot jelent. A kialakult helyzetről Tarr Zoltánnal az MRE zsinati tanácsosával beszélgettünk.
Vissza tudják fizetni a református felsőoktatási intézmények, azon belül is a leginkább megterhelt KRE, a rájuk eső összeget?
Az intézmények más-más anyagi helyzetben vannak. Némelyik teljesíteni tudja a visszafizetési kötelezettséget, másoknak ez nagyobb terhet jelent és csak részletekben tudnának ennek eleget tenni. A Károli Gáspár Református Egyetem vezetése, és a többi intézmény is, a levél megérkezése után, a megadott időre választ adott. A válaszban a kérést kérdésesnek minősítette és feltett több gyakorlati kérdést a visszafizetéssel kapcsolatban. Erre a levélre azonban egyelőre nem érkezett válasz az oktatási államtitkárságtól.
A többi református felsőoktatási intézményt hogyan érinti a normatívacsökkentés?
A debreceni, a pápai és a sárospataki intézményeinknek is visszafizetési kötelezettségük keletkezett. Az ő esetükben kevesebb részletet tudunk, hiszen ezek az intézmények egyházkerületi fenntartásban működnek. A méret, illetve az oktatás spektruma függvényében jelentősen változó mértékű összegeket eredményezett. A Debreceni Református Hittudományi Egyetem (DRHE) esetében 80 millió forintról van szó, a Pápai Református Teológiai (PRTA) és Sárospataki Református Teológiai Akadémia (SRTA) esetében intézményenként 8-9 millió forintot jelent.
Csak az egyházi felsőoktatási intézményeket érinti ez a visszamenőleges elvonás?
Nem, természetesen az egész felsőoktatási ágazatot érinti a forrásmegvonás, de az állami egyetemeket máshogyan. Ugyanez a forráskivonás az állami intézmények esetében 2011-ben már megtörtént, maradványképzés, zárolás, majd elvonás formájában. Az egyházi fenntartású felsőoktatásban erre akkor nem került sor, ezért utólag valósítják meg. Információink alapján az elvonás mértéke az egyházi intézmények esetében hasonló, mint az állami egyetemek esetében volt.
Milyen formában, milyen alapon történhetett meg, hogy lezárt gazdálkodású évre, visszamenőlegesen csökkentették a normatívát?
Az államtitkári levél a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény 139. paragrafusára hivatkozott. A levél megérkezése óta más kormányzati tényezők így a felsőoktatási ügyekért felelős helyettes államtitkár is, világossá tették, hogy ez a visszafizetési kötelezettség él. Az MRE Elnöksége júniusban a kormányfőhöz fordult, kérve ennek az intézkedésnek a felülvizsgálatát. Erre a megkeresésre néhány nappal ezelőtt kaptunk választ az Emberi Erőforrások Minisztériuma miniszterétől, amiben megerősítette, az ország gazdasági helyzete miatt módosítani ezen a rendelkezésen nem tudnak, részletfizetésre van csupán lehetőség.
A miniszteri válaszból is kiderül tehát, hogy nem az egyházi intézmények hibáztak, vétettek a szabályok ellen, hanem a forráshiányról van szó, a költségvetés nehéz helyzetéről.
Olyannyira nem hibázott senki, hogy az illetékes minisztérium a Károli 2011-es esztendőről szóló elszámolását formálisan már a tavasszal elfogadta. Májusban a Zsinati Tanács, mint a KRE fenntartójának illetékes testülete is elfogadta a Károli tavalyi esztendőről szóló zárszámadását. Egyik testület sem, és az egyetem könyvvizsgálója sem talált kifogásolnivalót. Vagyis nem emberi mulasztásról van szó, hanem az ország kényszerű gazdasági helyzetéből eredő kormányzati intézkedésről. Korrekt, tájékoztató jellegű levél volt az államtitkári levél, egyáltalán nem volt utasító hangnemű. Láthatóan szűk a kormány mozgástere.
Rendkívüli helyzet állt elő ezzel a református felsőoktatás számára. Annál is inkább, mert egyértelmű, az elvonás nemcsak a 2011-es gazdálkodási évet érinti, mivel a normatív támogatás megváltoztatásáról van szó.
Nagyon nehéz helyzetet teremtett ez az intézkedés, mert egyszer már elköltött pénzeket kell kigazdálkodniuk az intézményeknek a 2012-es költségvetésből, amely valóban még módosul is. Mert nem egyszeri visszafizetésről döntött a kormány, hanem a normatív támogatási rendszer átalakításáról. A 2011-es finanszírozást visszamenőleg 13 százalékkal csökkentették, ebből adódik a Károli-egyetem 141 milliós visszafizetési kötelezettsége. Az Emberi Erőforrás Minisztériummal való egyeztetésből kiderült, hogy a csökkentett 2011-es normatívához képest csökken a 2012-es normatív támogatás 83 százalékra. Vagyis a 2011-re vonatkozó 141 milliós visszafizetés mellett a 2012-es normatívacsökkenés további több százmillió forint kiesést jelent. Itt még nincs vége, mert a változások a tervezés alatt álló 2013-as évet is érintik. Újabb jelentős csökkentés várható. Az előbb csak a Károli-egyetemről szóltam, de hasonló logika alapján a többi református egyetemnek is ki kell gazdálkodnia a már megismert, 2011-re vonatkozóan elvont összegen felül további összegeket. Ez összességében azt jelenti, hogy a Magyarországi Református Egyház által fenntartott intézmények esetében mindösszesen 600-700 millió forint visszafizetésével kell számolni 2012-ben.
Milyen intézkedésekre van szükség annak érdekében, hogy a KRE vissza tudja fizetni az államkasszának az említett százmilliókat?
Az egyetem a 2011-re jelentkező visszafizetési kötelezettség előteremtésére szigorú, és az egyetem oktatóit, dolgozóit is érintő súlyos intézkedések meghozatalával, vagyis a gazdálkodás további szűkítésével elő tudja teremteni ezt a 141 millió forintos összeget. Azonban annak érdekében, hogy a 2012-re jelentkező visszafizetési kötelezettséget is elő tudja teremteni, ahhoz már súlyos strukturális intézkedésekre is szükség van. Ezeknek munkaügyi, és az egyetemi oktatás tartalmára is kiható következményei is lesznek. Ezeket a döntéseket azonban a Károli-egyetem nem hozza és nem is hozhatja meg önállóan, hanem csak a fenntartóval való egyeztetés mellett. Az egyeztetések megindultak, de még messze nem fejeződtek be. További számításokra és a következményeket is bemutató megoldások kidolgozására van szükség. Az előzetes gondolkodás során felmerült, hogy a Károli, illetve a református felsőoktatás helyzetének súlyossága miatt, szükségessé válhat egy rendkívüli Zsinat összehívása is.
A Károli esetében a legnagyobb a baj, itt a legnagyobb az elvonás mértéke, illetve közel négyezer hallgatót és 430 oktatót, dolgozót érint ez a helyzet. Milyen intézkedéseket tesz a Károli a 2011-et érintő visszafizetési kötelezettség fedezetének biztosítására?
Számszerűen valóban a KRE-nél jelentkezik a legnagyobb elvonás, de arányaiban a többi intézményt talán még súlyosabban érinti az intézkedés, hiszen kisebb, más oktatási szerkezetű intézményekről és anyagi lehetőségeiket tekintve más-más mozgástérrel rendelkező fenntartókról beszélünk. A KRE karai, belső adottságaikból adódóan különféleképp részesülnek az elvonásokból. Vagyis különböző mértékben érvényesül az elvonás, az adott karra vonatkozó bevételek tükrében. Egységes lépések már történtek és a jövőben sem kizártak, de értelemszerűen az egyes karoknál más és más lehetőségek adódnak a takarékossági intézkedésekre. Mind a négy kar és az egyetem egészének felelőssége, hogy megtalálják a megoldást a helyzetre. Ez jelentheti egyes esetekben az oktatók fizetés nélküli nyári szabadságoltatását, minden nélkülözhető, elhalasztható, átcsoportosítható kiadás beszűntetését és az egyetem által igénybe vett szolgáltatások további kiszervezését.
A takarékosság, a gazdálkodás szigorítása, a tevékenység önszándékú szűkítése mellett lehet szükség más, esetleg drasztikusabb lépésekre is?
Ezt a kényszerelvonást – meglátásom szerint – nem szabad hagyni úgy értelmezni, hogy az egyetemnek a saját felszámolására kellene törekednie. A legfontosabb, hogy a KRE minél több hallgatót tudjon fogadni. Annál is inkább, mert július 24. a ponthúzás időpontja és jó reménységgel vagyunk a Károli és a többi református intézmény esetében is. A Károli volt az egyike azon kevés egyetemeknek, amelyek növelni tudták az elsőhelyes jelentkező számát, mégpedig 16 százalékkal. De a hallgatói létszám további növelése, és így az egyetem gazdálkodásának hosszabb távú biztosítása csak úgy képzelhető el, ha a fiatalok között érdeklődést kiváltó, használható és a munkaerőpiacon hasznosítható tudást nyújtó képzések száma tovább növekszik. Ezért az egyetem folyamatosan nyújt be újabb képzési programokat akkreditációs eljárásra.
Úgy tűnik tehát, hogy a 141 millió forintos visszafizetési kötelezettséget, ha áldozatok árán is, de ki tudja gazdálkodni a Károli, de az idei és 2013-as elvonás fedezetét hogyan lehet biztosítani?
A további összegek biztosításához drasztikusabb döntésekre lesz szükség. De ahogy említettem, ebben az esetben már a fenntartóval való egyeztetésre lesz szükség. Az esetleges létszám-, bérstop, illetve elbocsátások mellett olyan kari átszervezések következhetnek, amelyek a hatékonyságot növelik. Mindezt úgy kell megtenni, hogy figyelemmel kell lenni az akkreditációs követelményekre, és az egyetem profilja sem sérülhet. Az Egyetem vezetése jelezte, hogy a finanszírozáshoz a fenntartó segítségét fogja kérni.
Ilyen mértékű forráselvonás mellett tartható az oktatás színvonala a KRE-n?
Fontos és nehéz kérdés ez. Ahogyan az elmúlt években, úgy most is szükség lesz az oktatók elkötelezettségére. Az ő már megtapasztalt együttműködési készségük és türelmük nélkül a már eddig elhatározott és elvégzett intézkedések sem sikerültek volna. Az egyetem szempontjából a jövőképet azonban javíthatja a jelentkezők számának most is tapasztalt emelkedése.Nyilvánvaló azonban, hogy komoly nehézségek árán lehet csak fenntartani, sőt javítani az oktatási színvonalat. A kialakult helyzettel kapcsolatosan, általánosságban, megállapítható, hogy a felsőoktatás átalakítására megfogalmazott eddigi elképzelések, különböző lobbi érdekek miatt megbuktak. Az elvonás egyenes következménye annak, hogy a kormányzat, minden jó szándéka ellenére sem tudta megvalósítani a felsőoktatás lényegi és érdemi átalakítását. A lobbiérdekek ellehetetlenítették az ágazat átalakításának és racionalizálásának a terveit, ilyen módon csak egy ilyen indirekt módszerrel valósulhat meg a felsőoktatás forráscsökkentése, ami alól az egyházi fenntartású felsőoktatás sem vonhatja ki magát.
A református egyház részéről felmerült a Károli-egyetem vagy bármelyik felsőoktatási intézményének a bezárása, esetleg az állami segítséghez folyamodás?
Az egyház eddig ismert szándéka és törekvése szerint fel sem merült a KRE, vagy bármelyik másik intézmény bezárása. Az egyháznak a felsőoktatással célja van, a Károli-egyetem létrehozásában is az egyház társadalmi szolgálatának fontossága fogalmazódott meg. Sokkal inkább arról kell gondolkodni, vitázni, hogy az egyház hogyan tudja végezni ezt a szolgálatát a drasztikusan megváltozott körülmények között, tevékenységét milyen keretek között tudja végezni. Az állami támogatással is óvatosnak kell lennünk, hiszen a korábban elmondottak alapján nem remélhető, hogy a református felsőoktatás állami pénzbeli segítséget kap a helyzet orvoslásához és az nem is biztos, hogy szerencsés volna, ha valami különleges kivételezésben lenne részünk más egyházi, illetve állami intézményekhez képest. Az azonban kijelenthető, hogy a megoldás és a továbblépés kialakításában az illetékes kormányzati szereplőkkel való együtt gondolkodásra és egyeztetésre számítunk.
A KRE bezárása nem merül fel, de melyek azok a belső racionalizálási lehetőségek, amelyeknek a hosszú távú működést kell biztosítaniuk?
Folyamatos a beszélgetés, a gondolkodás ezen a téren. Az egyik ilyen gondolat, ami már évekkel ezelőtt például a Zsinaton is felmerült, hogy milyen integrációs lehetőségek vannak a református felsőoktatáson belül? Valóban szükséges-e a Magyarországi Református Egyház lelkészképzését négy helyen folytatni akkor, amikor nemcsak az anyagi lehetőségek szűkülnek, hanem az egyház szolgálata is folyamatosan átalakulóban van. Az egyház jövőjéről való, az Egyházi Jövőkép Bizottság által koordinált gondolkodásnak is feladata annak végiggondolása, milyen hangsúlyváltozások vannak a református egyház szolgálatában és ehhez képest milyen szakemberekre, milyen képzésre van szükség. Még ezen a nyáron meg kell induljon az a párbeszéd, amely a református intézmények közötti együttműködés elmélyítésére irányul, de kiterjed arra is, hogy mik a lehetőségek a nem református intézményekkel való összedolgozás szélesítésére is.
Csepregi Botond, fotó: Sereg Krisztián