Nem indul a zsinati elnöki tisztségért – szögezte le Balog Zoltán a dunamelléki lelkipásztorok és főgondnokok találkozóján március 9-én. A Ráday Házban tartott eseményen a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke beszámolójában kiemelte, megrendülés és bűnbánat van benne a tekintetben, hogy az elmúlt három évben mit is tett és mit nem tett. Veres Sándor dunamelléki főgondnok azzal zárta a találkozót, hogy az előttük álló feladatokat Balog Zoltán püspökkel kívánják elvégezni.
Közel négyszáz dunamelléki lelkipásztor és főgondnok gyűlt össze a budapesti Ráday Ház dísztermében rendezett gyülekezeti lelkész-főgondnoki konferencián március 9-én, szombaton – számolt be róla a parokia.hu.
A Somogyi Péter dunamelléki lelkészi főjegyző vezette áhítatot követően Balog Zoltán püspök tartotta meg beszámolóját. Mint fogalmazott, lelkipásztori kötelességének tekintette kegyelmet kérni egy ártatlan embernek. Nem számolt azzal, hogy ennek milyen közéleti következményei lehetnek. – Ez súlyos hiba volt – hangsúlyozta, ami miatt önvizsgálatot és bűnbánatot kell tartania, hogy hogyan lehet és kell közéleti kapcsolatrendszerét érvényesítenie. – Hol marad meg ebben az evangéliumi tisztaság és mérce, és hol lépi ezt túl? Amikor ez mérlegre kerül, számos olyan helyzet jut eszembe, amikor a cél, amiért a közéleti befolyásomat érvényesíteni akartam, helyes volt – ahogy megtettem, az a lelkület nem volt helyes. Amikor úgy gondolom, hogy az én saját súlyom, értékem, teljesítményem a döntő, akkor abból gőg lesz, nem hálaadás az Istentől kapott áldásokért – mondta Balog Zoltán.
– Az elmúlt három évből az kerül most mérlegre, amit annak idején fő célként határoztunk meg: a közösség – tette hozzá a püspök. – Elég erősek-e azok a terek és az a közösség, amelyben mi létezünk ahhoz, hogy a saját – nem politikai, hanem lelki – döntéseinket mi hozzuk meg? – tette fel a kérdést. Mint mondta, az elsősorban közéleti funkciót ellátó zsinati elnöki tisztségéről, amely kifelé, az állam, a társadalom felé irányul, azért mondott le, hogy elejét vegye az egységbontó törekvéseknek. Egyértelművé tette, hogy nem akar újra zsinati elnök lenni. Ezt a kérdést lemondásával lezárta. A püspököt azonban lelki vezetőnek választják a gyülekezetek, az ő szolgálata befelé irányul. Felidézte, hogy az elmúlt három évben azért látogatott meg a 310 dunamelléki gyülekezetből közel kétszázat, hogy egymás szemébe és szívébe nézzenek. – A legtöbben azt mondták: nem a volt minisztert fogadják, hanem a megválasztott lelki vezetőt. A kegyelmi ügy miatt utólag mégis az előbbi árnyéka vetül rá a mi egyházunkra. Ez fáj a leginkább, de ezt helyre lehet állítani. Ehhez belső szabadságra van szükség. A kérdés az, hogy Jézus Krisztus szavára hallgatunk-e együtt, az ő ítéletére, vagy azokéra, akiknek nem az egyház üdve a célja? – fejtette ki a püspök.
– Ezeknek a napoknak, heteknek és a következő időszaknak az a tétje, hogy együtt tudnak-e maradni azok, akiket Isten szeretete a szolgálatban egymás mellé rendelt – hangsúlyozta Balog Zoltán. A püspök elmondta, hogy háromszáz lelkipásztorral találkozott az elmúlt hetekben, és biztosított mindenkit arról, hogy bár az elmúlt két hétben minden lelkipásztornak és gyülekezeti főgondnoknak lehetősége volt vele találkozni, ezután is minden, az egyházból érkező kérdésre válaszol, és minden meghívásnak eleget tesz. – A legfontosabb mégis az, hogy ne magunkkal, hanem a szolgálattal foglalkozzunk. Hogy mi lesz másként, azt csak veletek tudom eldönteni – mondta. Közéleti szerepvállalásai kapcsán már meghozta a maga döntését, és lemondott minden közéleti testületi tagságról, tette hozzá. – Hogyan tudunk ezután imádságban a lelki szempontokat első helyre téve autonóm döntéseket hozni? – ez a fő kérdés. Különbséget kell tudnunk tenni a kint és a bent között. Ezt együtt tudjuk megtenni, ezért örülök annak, hogy az élő Ige évét nyitottuk meg nemrég. Ha az élő Ige fényében tudjuk a döntéseinket meghozni, akkor javunkra válhat a nagy nyomorúság – zárta gondolatait Balog Zoltán.
A beszámoló után fórumbeszélgetés vette kezdetét, ahol szó esett többek között a kegyelem szó jelentésének közéleti és teológiai megkülönböztetéséről, valamint a résztvevők is megosztották gondolataikat a közelmúlt eseményeit illetően. A hozzászólások alaphangja az egyház és a püspök melletti kiállás volt. Ezt a püspök válaszában megköszönte, és maga is fontosnak tartotta, hogy az elhangzott érdemi felvetésekről imádságos légkörben az egyházkerület közösségei tovább gondolkodjanak és imádkozzanak.
– Az egyház a gyülekezeteiben él, feladatainkat elsősorban ott végezzük – erősítette meg Veres Sándor dunamelléki főgondnok is a fórumbeszélgetést követő zárszavában. – A következő időszak kérdései, hogy helyre tudjuk-e állítani azt az elfogadást és testvéri szeretetet, amely megvolt a püspökválasztáskor? Helyre tudjuk-e állítani szolgatársi közösségünket? Végül pedig helyre tudjuk-e állítani szívünk tisztaságát? – mondta.
Az egyházkerület főgondnoka beszélt azokról a feladatokról is, amelyek a dunamelléki reformátusság előtt állnak gyülekezeti, egyházmegyei és egyházkerületi szinten: többek között a járvány miatt a gyülekezetből elmaradók felkeresése, a népszámlálási adatok feldolgozása, a misszió folytatása, a gyülekezeti struktúrák átalakítása ott, ahol szükséges, a lelkipásztorok megerősítése az elhívásban, valamint a teológiai oktatás megújítása. Veres Sándor határozottan kiállt amellett, hogy ezeket a feladatokat ezután is Balog Zoltán püspök vezetésével kell elvégezni.