Nehémiás útmutatása mai vezetőknek

Nem emlékszem, hogy az elmúlt tíz évben bárki is megkérdezte volna tőlem, van-e bibliai hősöm, példaképem. Ha felnőtteknek nem szoktuk is, kisgyerekeknek szívesen tesszük fel ezt a kérdést. Vajon miért? Talán mert ők még mernek álmodni sorsfordító eseményekről, karizmatikus vezetőkről, harcosokról, és nem kevésbé bátor asszonyokról, arról, hogy egyszer ők is ilyen fontos személyek lesznek? Pedig felnőttként számtalanszor szembesülünk a vezetés problémájával: presbiterek, ifivezetők, hittanoktatók, gyülekezeti és intézményi vezetők vagy éppen családapák, pedagógusok, munkacsoportok felügyelői, osztályvezetők, vállalkozók nap mint nap kénytelenek boldogulni a főnök hálátlan szerepében. Talán többször érezzük magunkat kényelmetlenül, mintsem megbecsültnek, és mégis: mekkora kiváltság ez! Hiszen vannak emberek, akik ránk bízattak, akiket vezetnünk kell!

És itt jönnek képbe a Biblia alakjai. Emlékezzünk gyerekkorunk hőseire, nézzük meg újra: mi volt az a személyiségjegyük, amelyre a lelkünk évtizedekkel ezelőtt tudattalanul is rezonált, amely fellelkesített minket? Kinek a történeténél kötünk ki újra és újra? Ki az a szereplő, akinek az élete folyton-folyvást elénk kerül? Ábrahám, Mózes, esetleg Józsué, Debóra, Sámson vagy Nehémiás, netán Jézus, Péter és Pál? Ők egytől egyig családjuk, népük, tanítványaik vezetői voltak. Nehémiás példája keresztyén és világi vezetők több nemzedékét inspirálta már. Valószínűleg azért, mert a felsorolt bibliai szereplők közül az ő életútját érezhetjük a legközelebb a miénkhez: születését nem előzi meg angyali jelenés, nem kap prófétai kijelentést, mégis állandó párbeszédben áll Teremtőjével, akitől forradalmi terveket kap. Ezek megvalósításába szervezetfejlesztési szakemberet is megszégyenítő elszántsággal, tudatossággal és hatékonysággal vág bele.

Bár Nehémiás könyve nem gyakorlati kézikönyv, személyétől, történetéből elleshetjük a vezetés alapelveit. Úgy hiteles, hogy olyan szerző írjon róla, aki e karizmatikus bibliai alak példáját tanulmányozva és követve élt és dolgozott. John White orvos-teológus-misszionárius tollából 1986-ban született meg ez a személyes élettapasztalatokkal, hitmegélésekkel átszőtt, friss, üzenetében mai kiadvány. Hogy aktualitásából a 2002-ben hetvennyolc éves korában elhunyt szerző halála óta nem vesztett, mutatja: magyarul a Harmat Kiadó immár harmadik alkalommal jelentette meg – ezúttal a Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvánnyal közös gondozásban A mű nem bibliakommentár, nem is a Nehémiás könyvében leírt történéseket magyarázza, hanem a lezajló folyamatokban megmutatkozó vezetői karaktert tárja mintaként elénk. Megbocsáthatjuk a szerző elfogultságát példaképével, hiszen ez a munka éppen annyira szól magáról az íróról is: személyük, életútjuk szorosan egybefonódik. Az egykori bibliacsempész, misszionárius és ötgyermekes családapa a vasfüggönyön innen és túl is bizonyította regényes életútja folyamán rátermettségét, elszántságát. Maga is hű példája annak, hogyan lehet egyszerre alázattal és szakmai öntudattal kezelni a vezető feladatait. Személye által megérthetjük, megtanulhatjuk az imádságos felkészülés, az előrelátó tervezés és átgondolt szervezés, a külső és belső ellenállással szembeni öntudatos helytállás, a megújulás és az értékeink melletti kitartás helyes gyakorlatát.

Itt minden az imádsággal kezdődik és végződik: a népével és közösségével annak minden vétkével együtt a végletekig azonosuló vezető felelősséget vállalva áll meg Isten színe előtt – értük könyörögve és útmutatást várva. Vezetni és vezetve lenni – folyamatos szolgálat. Félelmeinken úrrá lenni, új erőt nyerni, a végsőkig kitartani – mindezt magában foglalja. Hogy a megfutott életút után hálaadással leborulva elmondhassuk: „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam.” (2Tim 4,7)

Az egyes fejezetek akár tetszőleges sorrendben is olvashatók, hiszen mind gyakorlati kérdésekkel, problémákkal foglalkoznak: pénzgazdálkodás, szűkös határidők, kényes kérdések, személyes támadások, munkaerő- és erőforráshiány. E kérdésekben pedig rábízhatjuk magunkat az evangelikál szerző tapasztalataira, aki több országban, ifjúsági szervezetben és gyülekezeti környezetben is kipróbálta bibliai alapú vezetési stílusát. Sorai visszaadják egy két és fél évezredes történet erejét: egy értékes elöljáró példája nem veszhet el „a dogmák és a prófétai üzenetek sűrűjében”.

A Szentírásból és a történelemből vett történetek, mint Bonaparte Napóleon, Winston Churchill, George Whitefield és más karizmatikus vezetők inspiráló életútjai csak színesítik az egyébként is szemléletes művet. A bibliai idézetek nincsenek kiragadva a szövegösszefüggésből: ritka, mégis üdvözlendő gyakorlat, hogy a tárgyalt témával kapcsolatban „Nehémiás naplójának” vonatkozó részeit is teljes hosszúságukban olvashatjuk. A kötetet rövidsége ellenére sem érdemes egy ültő helyünkben elolvasni.

Így nemcsak az Igék és a gondolatok összefüggéseit ízlelgethetjük, de a fejezetek végén található segítő kérdésekre is időt szánhatunk, amelyek az egyes részek vezetett továbbgondolására vagy akár csoportos átbeszélésére is vezérfonalat nyújtanak. A kiadvány gyülekezeti szolgálók, lelkipásztori és más munkaközösségek átbeszélésre alkalmas közös olvasmánya lehet, az együtt gondolkodás, a dinamikus párbeszéd egymással és Istennel segíthet abban, hogy mind a ránk bízottak, mind az imádságban elkért terveink jó kezekben legyenek.

Hogyan érhetjük el a céljainkat imával, bátorsággal és elkötelezettséggel? – teszi fel a kérdést a könyv borítója. John White sorai nyomán mély tartalommal telnek meg e szavak, és az utolsó lap végére érve eljutunk odáig, hogy ne is a saját céljainkat, hanem az Istentől imádságban elkért és megkapott terveket akarjuk megvalósítani, ehhez erőt és kitartást is felülről várva. A szerző olykor az imádság erejét is a saját bőrén tapasztalta meg, amikor egy ismeretlen Fülöp-szigeteki misszionáriusnőért elmondott, orvosként értelmetlennek tűnő imája nemcsak csodálatos gyógyulással, de hamarosan elkötelezett segítőtárssal, későbbi feleségével ajándékozta meg.

Ajánlom ezt a könyvet azoknak, akik – akár kisebb, akár nagyobb – közösségek vezetőjeként szeretnék Istentől kapott feladatukat híven betölteni, akik szeretnének szolgálatukban megújulni, megtapasztalva az imádság, az elszántság, a tervezés, az elkötelezettség és a kitartás erejét. Aki pedig még csak készül erre a hivatásra, két kipróbált életúton lemérve tanulhatja meg a biblikus (lelki) vezetés alapelveit. Azonban az erre nem készülő olvasó is talál benne útmutatást: kritikus énünket háttérbe szorítva bőven tanulhatunk alázatot, hogyan tanúsítsunk tiszteletet és együttérzést vezetőink iránt.