Nem vagyunk egészen kiszolgáltatva a személyiségünknek

A keresztyén embernek is vannak félelmei, szorongásai, emellett derűlátó érzelmei, és ezek nem zárják ki egymást. Ránk vajon melyik személyiségtípus a legjellemzőbb? Mit kezdhetünk e tudással, ezekkel az információkkal? Van-e jelentősége, hogy férfi vagy női lelkigondozóhoz fordulunk? A többi között e témákról beszélgettünk Bakk-Miklósi Kinga pszichoterapeutával és Hézser Gábor református lelkésszel, pasztorálpszichológussal.

Orvosságot csak betegségre kutatnak. De milyen élethelyzetre adott választ a pasztorálpszichológia megszületése?

Hézser Gábor: Amerikában egy pszichózisokat átélt lelkipásztor, Anton Boisen kezeléséhez köthető a tudományág modern kori megjelenése. Honnan jövök? Ki vagyok? Hová megyek? Ezeket az elvont kérdéseket vonta be a pasztorálpszichológia a lelkigondozásba annak idején. Ezek megválaszolásához tudatában kell lenni az embert meghatározó, teremtettségéhez tartozó lelki működéseknek, úgy mondhatnánk, az istenismerethez emberismeretnek kell kapcsolódnia.

Mi jellemzi a pasztorálpszichológia emberképét?

Bakk-Miklósi Kinga: Hétköznapiságában, spirituális, kognitív, érzelmi egységében közelíti meg a személyt. Számol a benne lévő ambivalenciával (két egymással ellentétes érzéssel), azzal, hogy egyszerre lehetnek „igen”-jei és „nem”-jei, de ennek a feszültsége kibírható. Figyelembe veszi, hogy a keresztyéneknek is vannak félelmeik, szorongásaik, emellett derűlátó érzelmeik, és ezek nem zárják ki egymást. Elfogadásuktól emberközeli és pragmatikus (életszerű, gyakorlatias) a pasztorálpszichológia.

Hézser Gábor: Kingával huszonöt éve dolgozunk együtt, látszik, hogy hatott rá a teológia. Luther azt vallotta, egyszerre vagyunk bűnösök és megváltottak – tökéletlenek. A pasztorálpszichológia szerint az emberképünk a milói Vénuszhoz hasonló: csodálatos alak, amelynek nincsenek karjai. Ma azt mondanánk, fogyatékkal él. A szimbólum feloldása: tökéletlenek vagyunk, de következtethetünk rá, mennyire csodálatos lesz a tökéletes.

_vsz_20240322_konyvbemutato_kre_0066

„Fogadjuk el, hogy a nőnek szabad női, a férfinak pedig férfiúi szemléletet és érzelmeket érvényesítő hitrendszerben élnie”

Fotó: Vargosz

Bakk-Miklósi Kinga pszichológus, pszichodráma-terapeuta és -kiképző, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Tanárképző Intézetének vezetője, egyetemi tanár. Tanulmányait a Babeș–Bolyai és a Pécsi Tudományegyetemen végezte. Érdeklődési területei: pasztorálpszichológia, művészetpszichológia, neveléslélektan, reklámpszichológia. Marosvásárhelyen él.

A tavaly megjelent Pasztorálpszichológia című könyvükben kitérnek a férfias hitvilágra, az androcentrikus istenképre. Példákkal szemléltetve mit jelent ez?

Bakk-Miklósi Kinga: A kérdés az, merünk-e férfiakká és nőkké válni. Fogadjuk el, hogy a nőnek szabad női, a férfinak pedig férfiúi szemléletet és érzelmeket érvényesítő hitrendszerben élnie. Ez így van jól!

Hézser Gábor: A teremtéstörténetet szimbolikusan értelmezve: a férfi önmagában még nem ember, és a nő sem, csak a kettő együtt. Mózes első könyvében azt olvassuk: „Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket.”

Bakk-Miklósi Kinga: Istenképünk folyamatosan változik.

Hézser Gábor: És személyiségspecifikus. Egy depresszív típusú embernek természetszerűleg eltér az istenképe egy racionálisétól. Olyannak képzelem el, amilyenre éppen szükségem van. Azért is jelenik meg sokféle alakban az Örökkévaló a Bibliában, hogy a legkülönbözőbb élethelyzeteimben is „az én Istenem legyen”. Olykor értem küzdő harcosra van szükségem, máskor jó pásztorra, aki a tenyerén hordoz, némelykor a Teremtőre, aki mintha azt mondaná: „Adtam hozzá képességet, légy kreatív, hiszen képem és hasonlatosságom vagy!” Máskor arra, aki velem szenved.

Bakk-Miklósi Kinga: Az istenképem mindig olyan, amely belefér az egyéni biográfiába, a megélt tapasztalatokba, érzelmekbe. Élményeink korlátozzák a róla alkotott képünket.

Hézser Gábor: Az Úr egész életünkön át követ bennünket.

Ő követ minket?! Nem mi őt?

Bakk-Miklósi Kinga: Ez kölcsönkapcsolat, én követem őt, ő engem.

Hézser Gábor: Az istenkép a keresztyén kultúrtörténet és a teológia fejlődése folyamán mintha redukálódott volna. Gyakran „az” Isten – „a” Krisztus. Ilyenkor elhalványulva marad az Atya és a Szentlélek alakja. A Szentháromságnak vagyok „képe és hasonlatossága”. Van bennem kreativitás, van lélekerő, azaz reményképesség és krisztusi elfogadás, tehát vállalhatom a határaimat. Nem kell túlhajszolnom magam, nem a teljesítményeimért fogad el Krisztus!

A pasztorálpszichológia milyen személyiségtípusokat különböztet meg, és ehhez milyen vallásformákat társít?

Bakk-Miklósi Kinga: A klasszikus négy vérmérsékleti típustól függően valóban beszélhetünk vallási hovatartozásról, a hétköznapokban pszichológusként mégis inkább azt hangsúlyozzuk, nem csupán egy típus, hanem azok ötvözetei vagyunk. A hitszemléletünk is ilyen. Vallási hovatartozásunkat általában még gyermekként eldöntik a szüleink, ha mégis magunk választjuk, akkor is rokonszenvezünk még egy-két vagy akár több irányzattal, szemlélettel, amelyek nem zárják ki egymást. Szándékosan relativizálok most, mivel nem hiszek ezekben a határvonalakban.

Hézser Gábor: Minden személyiségtípus a rendelkezésünkre áll. Ha doktori disszertációt írunk, elővesszük a racionális énünket, ha születésnapra megyünk, a könnyedebb lelkivilágunkat. Krízisben, konfliktusban azonban mindenkinek az alaptípusa tör felszínre.

Hezser_vsz_20240322_konyvbemutato_kre_0050

„Krízisben, konfliktusban azonban mindenkinek az alaptípusa tör felszínre”

Fotó: Vargosz

Hézser Gábor református lelkész, terápiás lelkigondozó, családterapeuta, szupervizor. Negyven éve Németországban lakik, ott oktat pasztorálpszichológiát. Magyar és erdélyi teológiáknak is professzora. Szakterülete a rendszerszemléletű családterápia és lelkigondozás.

Az imént nem a felekezeti hovatartozásra, inkább Fritz Riemann-nak a félelemhez köthető négy személyiségtípusára próbáltam célozni, amelyre a kötetben is kitérnek. Melyek ezek?

Hézser Gábor: Ijesztően hathat, hogy az egyes típusokra a klasszikus pszichiátriai elnevezést használta, pedig teljesen normális, hétköznapi emberekre vonatkoznak. A távolságtartó például inkább kerüli a közelséget, környezete komoly embernek tarthatja, inkább az északi, mint a dél-európai típusra emlékeztet. A túlzott közelség megriaszthatja.

Bakk-Miklósi Kinga: A hiszteroid az állandó pörgés embere, nyakába borul a másiknak, szeret puszit adni. Alapfélelme, hogy egyedül marad, nem veszik körbe emberek, éppen ezért igyekszik mindenkivel barátkozni. A kérdés az, hogy a kapcsolatait mennyire tudja elmélyíteni, mennyire sző tartós barátságokat.

És a továbbiak?

Hézser Gábor: A távolságtartó mint racionális alkat inkább kerüli az érzelmeket. Akkor érzi biztonságban magát, ha mindent meg tud magyarázni. Ellentéte a depresszív, ő az egyedülléttől riad meg. Kapcsolatot keres és ápol. Az érzelmek dominálnak nála. Együttérzőn áll mások mellé. Minden segítőnek szüksége van erre a tulajdonságra.

Bakk-Miklósi Kinga: A kényszeres a kiszámíthatóság, a pontosság, a „rend a lelke mindennek” elv alapján él, ez nem feltétlenül kézzelfogható dolgokra , tevékenységekre vonatkozik, hanem akár a kapcsolati rendezettségekre. A kiszámíthatóság jelenti számára a biztonságot. Alapfélelme a változás, a változékonyság, hogy nem befolyásolhatja, ellenőrizheti, tarthatja kézben, láthatja át a jövőt. Mind a négy személyiségtípus jegyeire szükségünk van valamelyest. Egyik elé sem tennék előjelet: sem pozitívat, sem negatívat.

Mindez hogyan befolyásolja az istenkapcsolatunkat?

Hézser Gábor: Például egy prédikáció elmondásában és hallgatásában is megjelenik. Ha a racionális vagy a depresszív típusú hallgatja ugyanazt az igehirdetést, mindkettő másképpen éli meg.

Bakk-Miklósi Kinga: A történet már ott megkezdődik, hogy a lelkész melyik személyiségtípusba tartozik, mivel ettől függően készül és prédikál. Eltérően hirdeti az Igét egy depresszív és egy kényszeres alkat is.

Hézser Gábor: A pünkösdi csoda, hogy a „különböző nyelvet beszélők” ugyanazt hallják meg. Fontos az is, hogy a prédikátor tudja, ő melyik személyiségtípushoz tartozik.

Bakk-Miklósi Kinga: De ez már önismeret és önreflexió kérdése. Ha tudom, milyen vagyok, akkor látom, hogyan készüljek az igehirdetésre, miképpen értessem meg másokkal magam. Ha alapjában véve skizoid alkat vagyok, magyarázok és racionalizálok, tegyek a retorikámhoz több érzelmet, lelkesedést és pontosságot, hogy az egésszé és mindenkinek érthetővé váljon. Nem vagyunk teljesen kiszolgáltatva a személyiségtípusunknak.

Hézser Gábor: A gyülekezetemben a prédikáció textusát általában ketten vagy négyen olvassák fel. Mária és Márta történetében azt mondja Jézus: „...kevésre van szükség, valójában csak egyre.” Ezt legalább négyféle érzelemmel adhatjuk elő: a skizoid, a depresszív, a hiszteroid és a kényszeres is másképpen hangsúlyozza. Így mindenkinek lehetősége van a saját és egy másik lelkivilágból hallani.

Miért nem inkább az a mérvadó, hogy kétezer évvel ezelőtt Jézus szájából hogyan hangozhatott el a mondat?

Hézser Gábor: Isten tiszteli teremtménye emberségét, és engedi, hogy mindenki a „saját fülével” hallja az Igét. Hiszem, hogy Jézus így mondhatta.

Bakk-Miklósi Kinga: Elképzelhető, hogy Jézus is a maga lelki alkatával, személyiségtípusa meghatározottságával jelentette ki, hiszen Isten Fia emberré vált.

_vsz_20240322_konyvbemutato_kre_0081

Bakk-Miklósi Kinga pszichoterapeuta és Hézser Gábor református lelkész, pasztorálpszichológus

Fotó: Vargosz

Megállapítható a Bibliát olvasva, hogy Krisztus milyen személyiség lehetett?

Hézser Gábor: Nem, és nincs is rá szükség.

Bakk-Miklósi Kinga: Ahogy korábban is említettük, Istent ne akarjuk kategóriákba sorolni: nő-e vagy férfi, milyen személyiségtípus – inkább engedjük, hogy úgy szólítson meg bennünket, ahogyan arra nekünk szükségünk van.

Hézser Gábor: Az elméleti teológia a személyes istenkapcsolatot hangsúlyozza. Ez abban is megjelenik, amit egy istentisztelet bennem kivált. Méghozzá másként, mint a mellettem ülőben.

Bakk-Miklósi Kinga: A pasztorálpszichológia engedi és hagyja, hogy megtaláljuk a személyes utunkat, hangunkat, és lényegesnek tartja az egyéni istenkeresést.

Hézser Gábor: Mottója, küldetése: lehessek az, aki vagyok. E pontnál találkozunk Kinga és én, a pszichológia és a teológia. A pszichológia az önmegvalósítást, az individualizációt tűzi a zászlajára, a teológia pedig azt, hogy én istenképű lehessek, ne pedig az apám, az anyám vagy az egyházam képe.

Miben különbözik a férfi és a nő lelkigondozása?

Bakk-Miklósi Kinga: A hitelességben. Némely témákat életszerűen csak nő tud képviselni nő előtt, viszont nemtelen kérdéseknél mindegy, kivel állok szemben. Abortusz esetén például másképp rezonálok, mint egy férfi, persze ő is együttérez, de másképp.

Hézser Gábor: Amennyiben egy-egy kamaszlány ilyen kérdésekkel fordul hozzám: „Milyen a szerelem?”; „Hogyan viszonyuljak a fiúkhoz?” – akkor vagyok hiteles, ha elmondom, egy férfi mit gondol erről, és arra kérem, kérdezze meg a kolléganőmet is. Mind a kettőnkre szüksége van ahhoz, hogy ne vesszen el a valóság fele.

Bakk-Miklósi Kinga: Ideálisan egy férfinak és egy nőnek kellene jelen lennie, de a legtöbb esetben egyéni kísérésben, lelkigondozásban, terápiában csupán egy szakember ül velünk szemben, ezért számolnunk kell azzal, hogy „féloldalas” a vezetése. Annak megfelelően válasszunk lelkigondozót, hogy éppen mire van szükségünk.

_vsz_20240322_konyvbemutato_kre_0075

Fotó: Vargosz

Pasztorálpszichológia – Rendszerszemléletű alapok és gyakorlati szempontok segítőknek című kiadványuk 2023-ban jelent meg a Kálvin Kiadó, az Exit Kiadó és az Erdélyi Múzeum-Egyesület gondozásában.