Nincs e földön maradandó városunk

Szinte észrevétlenül bújik meg Budapest egyik legszebb református temploma a Hold utcában, a neogótikus stílusú épület karcsú tornya alig emelkedik a környező házak tetőzete fölé. A Hold utcai gyülekezet elődje 1863-ban, a Pesti Református Egyházközség Németajkú Leányegyházának megalapításával jött létre azért, hogy a Pestre egyre nagyobb számban beköltöző főként református, kisebb részben evangélikus német ajkú családoknak önálló gyülekezetük és templomuk legyen. Ez utóbbi Ray Dezső Lajos tervei alapján épült fel mintegy nyolc év alatt a várostól kapott Hold utcai telken, 1878 júniusának végén szentelte fel a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke, Török Pál.

– Ha egy gyülekezetről el lehet mondani, hogy zarándokgyülekezet, akkor a Hold utcaira ez különösen igaz – hangsúlyozza Balog Zoltán, aki teológushallgatóként itt volt gyülekezeti kisegítő, majd 15 év múlva megválasztott lelkészként tért vissza, és 1996 óta a közösség vezető lelkipásztora. – A gyülekezetet alapító családok, közöttük a meghatározó Biberauer-Bodoky család a 19. században, az alapításkor A zsidókhoz írt levélből választottak Igét mottójuknak: „…nincsen itt maradandó városunk”. Mindannyian jövevények, vándorok voltak, s az egyházközség is vándorolt a különböző egyházi formák között, hiszen területi kiterjedéssel nem rendelkező, „missziói jellegű anyaegyházközség” vagyunk – mondja Balog Zoltán, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke.

A gyülekezeti tagok zarándoksága nem csak az alapításakor és az utána következő évtizedekben volt jellemző, a közösség tagjainak többsége még ma is más kerületekből, városokból érkezik. Hamar Éva operaénekes például Csepelről jön az alkalmakra, Denke Virág a XII. kerületből, Szesztay Ajnácska pedig családjával együtt Sződligetről, igaz, a fiatal lány jelenleg az ELTE hallgatója, így ő vasárnaponként nem utazik annyit, mint a szülei. Vannak persze kivételek, mint például a jövőre kilencvenéves Bodolay Gézáné Ágnes, mindenki Ági nénije, aki a szomszéd utcából sétál át az istentiszteletekre.

És hogy miért? Balog Zoltán szerint a jelenség mögött a gyülekezet nem tradicionális jellege áll, amely felkelti és megragadja a más gyülekezetekhez nem kötődők érdeklődését. Itt nincsenek „régiek”, törzstagok, mindenki kívülről érkezett, így könnyebben találnak lelki otthonra azok, akiknek másutt ez nem sikerült. Sokkal több a közösséget nem találó vagy az egyházi világban lelki sebeket szerző ember, mint gondolnánk.

– Nem az a célunk, hogy „elhappoljuk” más gyülekezetek tagjait – mosolyog a püspök, és hozzáteszi, a Hold utcai gyülekezetben az is vonzó lehet, hogy a liturgiában még mindig használatos német nyelven keresztül is van egyfajta pozitív kötődésük a nyugati protestantizmushoz, valamint folyamatosan keresik azokat a formákat, amelyekben a leghitelesebben tudják az evangéliumot közvetíteni.

– Nálunk minden korosztály megtalálja a számára leginkább megfelelő alkalmat, így például a Fiatal Felnőttek Alkalmára (FIFA) elsősorban az egyetemistákat, fiatal munkavállalókat várjuk. Nyitottan fordulunk azok felé, akik közöttünk próbálnak otthonra találni.

Így látja ezt Hamar Éva operaénekes is, aki bátorítást, vigasztalást talált a gyülekezetben. – Szeretem azt, hogy ebben a gyülekezetben mindenki megtapasztalhatja a személyes odafigyelést a lelkészek és a többi gyülekezeti tag részéről is – mondja. – Szeretem a sok lehetőséget a komoly és könnyed együttlétekre. Szeretem az istentiszteleteinkben, hogy a kötött liturgiai részek mellett sokszor vannak spontán elemek, amelyek sokszor csak az alkalom előtt derülnek ki. Szeretem a virágvasárnapot, amikor ágakkal díszítjük fel a templomot, vagy az adventet, amikor a gyermekek gyújtják meg a gyertyákat a koszorún, vagy amikor külön nekik olvasnak fel – sorolja mindazokat a dolgokat, mozzanatokat, amelyekért kedves számára a Hold utcai közösség. – Szeretem azt is, hogy az ünnepeket, talán pont ezek miatt is, nagyon szépen és méltó módon lehet megélni itt – fűzi hozzá.

Hamar Éva azt is vonzónak találja a gyülekezetben, hogy roppant toleráns. – Itt nem ítéli meg senki a másik véleményét, miközben saját értékrendszere mellett mindenki képes állást foglalni. Szépen, csendesen, szeretetben ülnek egymás mellett a templomban az ellentétes politikai nézetű, természetű emberek. Számomra ez mind csodálatos érték – vallja be a művész.

Az operaénekes szerint gyülekezete szolgáló közösség, amelyben mindenki megtalálhatja a számára ideális feladatot. A szolgálat pedig nemcsak segíti a gyülekezetet, hanem építi is. – Amikor valaki egy szolgálat részese lesz, sokkal idetartozóbbnak is érzi magát – számol be tapasztalatáról Hamar Éva, aki maga is hasonló módon lett tagja a Hold utcai gyülekezetnek. Szerinte nemcsak az szolgálat, hogy énekelni lehet a kórusban, vagy részt venni a gyermek-istentisztelet megtartásában, vagy süteményt lehet sütni a vasárnapi istentiszteletek utáni beszélgetés, kávézás mellé, hanem az is, ha valaki összeszedi a sütizés után maradt morzsás tányérokat, vagy ha valaki elmosogat.

– Tapasztalatom szerint azok az önkéntesek, akik valamilyen szolgálatot végeznek a gyülekezetben, amely tényleg lehet a mosogatástól kezdve az igeolvasáson át a gyermekek között végzett munkáig bármi, sokkal jobban fognak kötődni a gyülekezethez – osztja meg Kovács Gergő beosztott lelkipásztor.

– Ebben a missziói látásban indítottuk újra a Taizé-áhítatokat, amelyeket korábban német nyelven tartottunk, most azonban a teljes szervezés a gyülekezet tizenéves fiataljainak szolgálatává vált, magyar nyelven. Itt közös énekléssel, igeolvasással és imádságokkal adunk hálát Istennek, az ifisek vezetésével – fogalmaz a lelkész.

– A legnemesebb szolgálat az, amelyet szó nélkül, alázatosan, észrevétlenül teszel, amelyért nem vársz dicséretet, mert nem ez számít, hanem az, hogy a közösségért tegyük. Ezek az apró feladatok valóban segítenek beépülni a gyülekezetbe – osztja a többiek megállapítását Denke Virág, aki nemcsak felolvas az istentiszteleteken, hanem minden vasárnap ő gondoskodik arról, hogy az úrasztala elé friss virág kerüljön.

A Hold utcai gyülekezetben fennállása óta kiemelt helyet foglal el a diakónia. A Németajkú Református Egyházközség alapította a Bethesda-kórházat 1866-ban, amelyet 1909-ig működtettek is, majd eladták azt a Filadelfia Diakonissza Egyletnek. A Bethánia nevű, szintén gyülekezeti alapítású árvaház a második világháborúig működött a templom mellé épített, akkoriban református tulajdonban álló bérlakások bevételeiből. A Hold utcában alakult meg az első magyarországi Kékkereszt Egyesület is a gyülekezet támogatásával, a szervezet a mai napig jelen van egyházunkban, számos gyülekezetben tartanak Kékkereszt-bibliaköröket, ahová az alkoholfüggőségből megszabadult vagy szabadulni vágyó testvéreket várják.

Az elmúlt évtizedekben a diakónia számos területén volt aktív a közösség. – Volt olyan korszaka a gyülekezetnek, amikor a Kallódó Ifjúságot Mentő Misszió munkáját segítettük, támogató szülőséget vállaltunk a drogfüggő fiatalok fölött, és volt olyan időszakunk is, amikor a cigánymiszszió támogatása volt előtérben – tekint vissza Balog Zoltán a gyülekezet diakóniai szolgálatára. – Nagyjából tízévente változik, hogy milyen új szolgálati ág kerül fókuszba – mondja a püspök, akitől megtudjuk azt is, hogy most elsősorban a kárpátaljai emberek megsegítését tekintik feladatuknak. – A gyülekezetből többen, elsősorban feleségem, Révész Judit és Avar Gábor presbiter a johannitákkal öszszefogva nagyon áldozatosan szervezik ezt a szolgálatot – teszi hozzá.

Kárpátaljával már az orosz–ukrán háború kitörése előtt szorosra fűzte a viszonyt a Hold utcai gyülekezet. – Dani Eszter korábbi beosztott lelkipásztorunknak köszönhetjük, hogy testvérgyülekezeti kapcsolatot alakíthattunk ki a munkácsi református gyülekezettel, ahol ő nyolc évig szolgált. Ő vitte a gyülekezetet először Kárpátaljára, azóta folyamatosan segítjük őket – mondja Révész Judit presbiter.

A kárpátaljai testvérek megsegítése nem merül ki a havi rendszerességű, személyesen átadott adományokban. A munkácsi látogatásokat a beszélgetés, a közös imádság és alkalmak jellemzik, Révész Judit pedig rendszeresen jár Kárpátaljára bibliodráma-kurzusokat tartani, amelyek a Hold utcai gyülekezetben is népszerűek. A munkácsi családok évek óta részt vesznek a gyülekezet nyári táborában, az egyhetes együttlét még közelebb hozza egymáshoz nemcsak a Hold utcai gyülekezet tagjait, hanem a két gyülekezetet is.

A Hold utcai gyülekezetet a Budapestre költözött német ajkú, reformátusok és evangélikusok alapították, lelkészeik évtizedeken keresztül ugyancsak német, svájci, holland származásúak voltak, így az istentiszteleteken is németül és magyarul szólt az Ige. A második világháború radikális változást hozott az akkor már hatszáz fős gyülekezet életében: számos gyülekezeti tag családjával együtt elhagyta az országot, csak maroknyian maradtak.

Bodolay Gézáné Ágnes ma is jól emlékszik Madame Berthoud francia–svájci kisasszonyra, a gyülekezet akkori főgondnokára (aki bár nem volt nagy termetű, ha megszólalt, mégis mindenki rá figyelt).

– Talán ezért hitték el neki a német katonák, amikor azt mondta, hogy „itt nem bújt el senki”, pedig a II. világháborúban ő rejtette el a német lelkész parókiáján az egyik zsidó menekülőt. 1945-től egészen haláláig, 2004-ig ő tartotta össze a gyülekezetet – emlékszik vissza Ági néni.

A gyülekezet lélekszáma lassan indult növekedésnek. Ebben közrejátszott az is, hogy a templomot a háborúban bombatalálat érte, a teteje átszakadt, és évtizedeken keresztül beázott. A háború után a templomot ölelő gyülekezeti lakásokat elvették, a megmaradt hívek pedig kultuszhely híján változatos helyszíneken gyűltek össze, legtöbbször a szomszédos Alkotmány utcában található egykori tanácsteremben.

A templomot az 1960-as években kényszerbérletbe vette az állam, később a Magyar Televízió jelmezraktára és varrodája működött a vasbeton elemekkel szintekre tagolt épületben. A megmaradtaknak anynyira fájt szeretett templomuk elvesztése, hogy többen – köztük Ági néni is – kerülővel mentek az imaterembe, csak hogy ne kelljen elsétálni a templom előtt.

Sokáig gondolni sem mertek arra, hogy egyszer visszatérhetnek templomukba, de a rendszerváltozás felcsillantotta a reményt, majd 1996-ban tárgyalásokat kezdtek az MTV-vel az épület visszaszolgáltatásáról, amelyre 2001-ig kellett várni. A felújítási munkák ugyanebben az évben kezdődtek a televíziótól kapott kárpótlásból és német cégek adományából, majd alig egy év munka után Bölcskei Gusztáv püspök újraszentelte a felújított és kibővített templomot. Ekkor szólalt meg először az a hatmázsás harang, amelyet Orbán Viktor és felesége, Lévai Anikó öntetett újjá a II. világháborúban elhurcolt, Vilmos német császártól kapott harang pótlására. Hogy milyen érzés volt hat évtized után újra átlépni a Hold utcai templom küszöbét, arra Ági néni a könnyeivel küszködve csak annyit válaszol: megható.

A gyülekezet az elmúlt húsz évben folyamatosan gyarapodott, ma már újra száznál is több név szerepel a választói névjegyzékben.

– Mivel nincs területi illetékességünk, nem propagáljuk a gyülekezetet, új tagjaink inkább úgy lesznek, hogy a tagjaink hoznak másokat, akik közül sokan itt maradnak – mondja Kovács Gergő. – Családias a hangulat nálunk – véli Ági néni, aki a felújítás után sokáig állt vasárnaponként a templomajtóban, és fogadta a betérőket.

– Ismerek mindenkit, és tudom, ha valaki hiányzik – mondja az asszony. Hamar Éva szerint a légkör nemcsak családias, hanem kifejezetten gyermekbarát is. – Itt szívesen látottak a gyermekek, akik akár kiabálhatnak vagy sírdogálhatnak is az istentiszteleten, akkor sem néz senki szúrósan, hanem mindenki szeretettel mosolyog rájuk.