Nincs más út, nincs más igazság, nincs másban élet

Jézusnak ez a döbbenetes kijelentése talán az egyike azoknak, melyet hallva leginkább megbotránkoznak az emberek. Egyik kedves kollégámnak mikor évekkel ezelőtt ezt idéztem, azt mondta: „Nem gondolod, hogy túlzottan diszkriminál a te Jézusod?” János evangéliumának 14-ik részétől beindul valami különös csoda az Igében. Júdás, az áruló már nincs jelen. A legbensőségesebb tanítványai között ül Jézus, és talán mondhatjuk, hogy ekkor hangzanak el a legnagyobb horderejű kijelentései önmagáról és önmagával kapcsolatban. A Gecsemáné-kertben történt elfogatása előtt vagyunk talán 1-2 órával, és emberi aggyal felfoghatatlanul súlyos Igék kezdenek itt sorjázni. Azt gondolom ott, akkor, ezt a tanítványok sem értették, csak később kezdett az egész összeállni bennük, Jézus halála, feltámadása és a Szentlélek kitöltetése után.

Nem „egy út” a sok közül, hanem az egyetlen, ami visszavezet bennünket a minket mérhetetlenül szerető Szent Istenhez, mennyei Édesatyánkhoz. Ez az út is két pontot köt össze, de nem a születés és a meghalás közötti élet – években vagy évtizedekben meghatározható - szakasza, hanem az újjászületés és az örökkévalóság között húzódó olyan pálya, ami tele van meglepetésekkel, váratlan fordulatokkal, magasságokkal és mélységekkel, kalandokkal, magával a léttel.

Ez az út keskeny. Néha járhatatlannak tűnő vagy meredek, néha kanyargós vagy csúszós, legtöbbször beláthatatlan vagy tejfölösen ködös. Ez az ÚT: „Én vagyok!” – mondja Jézus és nincs más. Hiszen „senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.” Magyarul, aki nem jár Rajtam, nem talál oda az egyetlen Igaz, Élő, Szent Istenhez. Miért jött Jézus? Ő azért született, hogy meghaljon. Egy „Jézus születése” képen a bölcső fölött a hatalmas mestergerendát egy fiók gerenda keresztezi. Szenteste, jászol, bölcső, pásztorok, barikák, szénaillat. Tiszta idill! De a mennyezeten ott a halálos, nagypénteki kereszt. Neki, a Földön az egyedül ártatlannak és tökéletesnek kellett belepusztulnia az én bűneimbe. Ennek az ereje, bizonyossága, akkor lett valósággá számomra, amikor megértettem, hogy személyesen helyettem kellett meghalnia. Helyettem és helyetted, méghozzá a legszörnyűbb kivégzési mód által, egy keresztfára függesztve, hogy a bűnbeesés miatt, Istentől távolszakadt embert visszavezesse Alkotójához, Teremtőjéhez. Ezért a mindenki számára járható egyetlen út, a kereszt. Egy középkori legenda szerint Ádám sírján fakadt vagy sarjadt fából ácsolták Jézus keresztfáját. Ez az a híd, ami a Szent Isten és a bűnbebukott emberiség közti beláthatatlan szakadékon biztonságosan átvezet. Az én keresztfám az ÚT! Amire engem feszítettek fel, amire az én vérem folyt a tiéd helyett, ami ég és föld között áll 2000 év óta… mint egy hatalmas felkiáltó jel.

Állítólag az egyetlen – Napállástól függő – Holdról is látható emberi építmény a kínai „Nagyfal”. Egyszer láttam egy csodás grafikát: látható volt rajta a világűrből a gyönyörűen színes kék-bolygónk, a Föld és rajta egy óriási, hatalmas kereszt. A kegyelem és a megváltás keresztje. Az örökkévalóságból ez biztos, hogy így néz ki! Emberi létünk végét jelentő halált és az örök életet összekötő kereszt nemhogy a Holdról, de sajnos még a Földről sem látszik. Egyedül azok, és csak azok számára látható, akik tudják már azt, hogy minden porcikájuk, gondolatuk, sejtjük bűnös, és hogy bűn alá rekesztett énünk, életünk, Krisztus áldozata miatt, a kereszt által lett teljesen szabad. Jézus Krisztus keresztjét nem ember, hanem maga Isten ácsolta. Aki annyira szeret engem és téged, hogy „az Ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen”.

A Földre jött Isten kivégzésének eszköze a kereszt, nekünk, embereknek út, híd és korlát egyszerre. Út az örökkévalóságba, híd a szakadék felett és olyan korlát, amibe, vagy Akibe kapaszkodva biztonsággal mehetünk felé, ebben az eltorzult, eldeformálódott, neki hátat fordított, bűn által szennyezett világban. Olyan jó, hogy a Galatákhoz írt levél 6. fejezetének 14. részében ez áll: „Én azonban nem akarok mással dicsekedni, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjével, aki által keresztre feszíttetett számomra a világ, és én is a világ számára”. A keresztre azt mondja Pál, hogy: „AKI által”… mert a halálos kereszt nekünk az egyetlen Út az Életbe. Ez a kereszt él, ez az Út él, Jézus Krisztus él. Ő maga mutatta nekünk a leginkább tündöklő példát, a betlehemi istállótól a Golgota keresztjéig. Az Istenhez vezető élő út, lefelé vezet, egy egyre inkább „mélyülő”, alázatos életen keresztül. Ezen az élő úton ment előre Ábrahám odaáldozni az egyetlent, Izsákot, ezen vezette a legszelídebb emberré lett Mózes 40 éven át a népet az ígéret földjéig, ezen az úton lett a magas lovon ülő Saulból, lent a porban Pál apostol. Bizonyítva, hogy az Isten előtt semmi sem lehetetlen. Még én sem. „Mert nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket megtérésre” – mondja Jézus.

Az igazság nem az én igazságom, nem a törvénytudó farizeusok igazsága, nem a polgárjogi harcosok, vagy a törvény által felszentelt „hamis bírák”, nem a brüsszeli bürokraták és nem a politikai élet Nagy Moguljainak az igazsága. Hiszen „a ti igazságotok előttem olyan, mint a szennyes rongyok” –mondja az Úr. Nekünk, embereknek, az Édeni bűnbeesés óta nem lehet igazságunk Isten előtt. „Én azért születtem, és azért jöttem a világba, hogy bizonyságot tegyek az igazságról: mindenki, aki az igazságból való, hallgat az én szavamra. Pilátus ezt kérdezte tőle: Mi az igazság?” Mi tudhatjuk, hogy nem mi, hanem hogy Ki az Igazság. Egyedül Ő az Igazság! Mert nincsen másban megigazulás, egyedül csak benne, általa és Őreá nézve. Pilátus nem felelt saját kérdésére, de döntésével azt bizonyította, hogy az ő igazsága akkor és ott, a császár barátsága volt. Nekem, neked, van-e saját igazságom? „Mert mondom néktek, hogy ha a ti igazságotok nem több az írástudók és farizeusok igazságánál, semmiképpen sem mehettek be a mennyeknek országába”. Emberi igazság – még ha olyan tisztának tűnik is –, nem teheti oda be a lábát! Pál azt mondja, hogy „nincs saját igazságom, csak Jézusban való igazságom van, a hit alapján…” Vagyis Jézusba vetett hit által lehet enyém Isten igazsága. A minket végtelenül szerető Isten igazsága, Jézus áldozatában lett teljes. Mert Őrá sújtott le ítélete, aki bűnt nem ismert, s mégis bűnné lett értünk. Ez a kegyelem igazságának a csodája!

Az élet a legnagyobb csoda! Mert az élet, maga a Teremtő Isten! Öröktől fogva és örökkön örökké élő! Nekünk embereknek – az anyag, tér, idő, végessége között – ez elképzelhetetlen és felfoghatatlan. Az érzékelhető és szemmel nem látható élet, a látható és a láthatatlan világban, elválaszthatatlan a teremtéstől, ami Isten szava, Igéje által lett… Ezért az élet Titok! A minket körülvevő csodálatos természet, az Isten „lábnyoma”.

Élet a Föld nevű bolygón, élet az élettelennek tűnő univerzumban, élet ott, „amit szem nem látott, fül nem hallott, ember szíve meg sem gondolt” a most még nekünk láthatatlan, Örökkévalóságban. Az élet szívdobbanás. Lüktetés, mozgás, pezsgés, nedvkeringés, növekedés, fotoszintézis és metamorfózis. Éltető fény, éltető víz, éltető föld, éltető oxigén, éltető erő és éltető energia. Ez így együtt, a tökéletes Isteni rend által, az Élet! Még az élettelen bolygók is, ez által a parancs által keringenek fantasztikus harmóniában, – mintha „élnének” – mert az Isteni szó ereje által működnek, teszik a dolgukat. Vagy a búzamagba kódolt élet csodája, amikor a levegőtől elzárt, amforában megbújt, 3000 éves mag, fény, víz és oxigén hatására kicsírázik – mert benne van, bele van zárva, bele van lehelve az élet.

Ma már tudjuk, hogy felfelé, az Univerzum felé és lefelé, az atomi világ felé is végtelen a világ. Ahogy a mikro, úgy a makrokozmosz keletkezése, működése is rejtély. Fel sem tudjuk fogni a táguló világegyetemet, csillaghalmazokat, vagy galaxis rendszereket. Jelenlegi ismereteink szerint az univerzumban 1 milliárd galaxis van, ezek egyikének egyik csápja a Tejút. Napunk picinyke csillag, mégis tömegének 1 milliomod része a Föld, melyen élünk. A tudósok a 20. század második felére eljutottak oda, hogy a táguló kozmosz felé lehetetlenség a földi élet kialakulása nyomán kutatni. De mi van „lefelé”? A 2013-as fizikai Nobel-díjat Peter Higgs kapta, aki 50 évvel ezelőtt feltételezte olyan tömeggel bíró elemi részecskék – úgynevezett bozonok – jelenlétét, melyek kicsinységük miatt a részecske gyorsítókban nem voltak észlelhetők. Azt tudjuk, hogy az atommag körül keringő elektronok a mm/10 milliomod részei. A Higgs-részecske ennél kisebb. 50 évig ezt nem találták, először „isteni részecskének”, majd miután évtizedeken át nem tudták bizonyítani létezését, „istenverte részecskének” nevezték. 2008-ban készült el a CERN szuper részecske gyorsítója, amelyben elkezdhették módszeresen kutatni ezt a nem látható, érzékelhetetlen valamit. 6000 fizikus állt rá erre a feladatra. Ez a berendezés másodpercenként 6 millió felvételt készít, s így értékelhetően bizonyítást nyert az eddig ismert legkisebb elemi részecske létezése. A kutatócsapat egyik vezetője mondta: „50 évet kellett várni arra, hogy bebizonyítsuk a Higgs-bozon létezését, a következő 50 év feltételezhetően arról fog szólni, hogy ezáltal közelebb kerülünk majd az élet alapköveinek kutatásához”.

De az élet valóságos alapköve Jézus! Ő a legbiztosabb Fundamentum, a rendíthetetlen, élő vizet adó kőszikla és a minden emberi normát és mértéket meghatározó Sarokkő. De Ő a Megütközés és a Megbotránkozás köve is, ami ketté osztja, ketté választja az embereket, tulajdonképpen az egész emberiséget, testi és lelki emberekre. A testünk mellett van lelkünk és szellemünk! Szellemi-mentális tudatunk irányító központja, a világegyetem legfantasztikusabb, legcsodálatosabb számítógépe az emberi agy 100 milliárd idegsejtjével, neuronjával. Vagy szemünkben a látásérzékelő sejtek száma, ami szintén felfoghatatlan: a világosságot és a sötétséget 130 millió pálcika, a színlátást 7 millió csapocska végzi. Ezért is hiszem, és számomra nem szorul magyarázatra, hogy a vakon született meggyógyítása egyértelműen teremtés volt Jézus részéről – abszolút biztos messiási jel, isteni csoda. De mindez körülöttünk, az egész teremtett, látható és láthatatlan lüktető világ, a felfelé és lefelé is végtelen univerzum, úgy ahogy van a maga tökéletes teljességében.